![\"\"](\"https:\/\/zimanyi.hu\/wp-content\/uploads\/2020\/01\/Elhivas-vezetes-cover-1.jpg\")
<\/figure>- Hogyan ker\u00fcltem a misszi\u00f3ba?<\/li><\/ol>\n\n\n\n
A n\u00e9gerek vet\u00e9se<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
M\u00e1r kilenc\u00e9ves koromban \u00e9g\u0151 v\u00e1gyam volt, hogy egykor misszi\u00f3ba mehessek. Honnan t\u00e1madt ez a gondolat? \u2013 H\u00edv\u0151 tan\u00edt\u00f3nk sokat mes\u00e9lt Afrik\u00e1r\u00f3l. Engem legjobban az rend\u00edtett meg, amikor hallottam, hogy egyes misszion\u00e1riusokat k\u00f6zvetlen\u00fcl a pog\u00e1nyokhoz val\u00f3 \u00e9rkez\u00e9s\u00fck ut\u00e1n meg\u00f6ltek. Tan\u00edt\u00f3nk egy verset is mondott ezzel kapcsolatban, amit m\u00e9lyen sz\u00edvembe v\u00e9stem: Tizet vetettek oda, Mintha elvesztek volna, De s\u00edrjukra ez van v\u00e9sve: \u201eEz a n\u00e9gerek vet\u00e9se.<\/strong><\/em>\u201d <\/p>\n<\/div><\/div>\n\n\n\n
Egyszer \u00edgy sz\u00f3ltam kedves \u00f6reg tan\u00edt\u00f3mhoz: \u2013 Ha nagy leszek \u00e9s az \u00dar J\u00e9zus \u00fagy akarja, akkor a pog\u00e1nyok k\u00f6z\u00e9 megyek. \u2013 De mit tegyek \u2013 gondoltam k\u00f6zben \u2013, hogy meg ne \u00f6ljenek, miel\u0151tt J\u00e9zus szeretet\u00e9r\u0151l besz\u00e9lhetn\u00e9k nekik? Esetleg viszek valamit a gyerekeiknek, amit magam is szeretek. \u00cdgy majd megnyerem a sz\u00fcl\u0151ket, s biztosan hallgatnak r\u00e1m addig, m\u00edg meg\u00e9rtetem vel\u00fck, hogy J\u00e9zus szereti \u0151ket. Ha ez siker\u00fcl, akkor azt\u00e1n meg\u00f6lhetnek. \u2013 mondtam az \u00dar J\u00e9zusnak.Nos, mit gondoltok, mit akartam a n\u00e9ger gyerekeknek vinni? \u2013 A h\u00fasv\u00e9ti nyulaimat! Ett\u0151l kezdve minden csokol\u00e1d\u00e9 nyuszimat meg\u0151riztem, hogy min\u00e9l t\u00f6bbet vihessek majd magammal Afrik\u00e1ba. Persze az eszembe se jutott, hogy ezek a nyulak a nagy h\u0151s\u00e9gben esetleg \u201eelszaladn\u00e1nak\u201d. Dr\u00e1ga tan\u00edt\u00f3m, meg\u00e9rtve a misszi\u00f3i munka ir\u00e1nti roppant \u00e9rdekl\u0151d\u00e9semet, megengedte, hogy az iskol\u00e1b\u00f3l hazafel\u00e9 menet b\u00e1rmikor elk\u00eds\u00e9rhessem s \u0151 ezalatt mes\u00e9lt nekem. Ezt a lehet\u0151s\u00e9get buzg\u00f3n kihaszn\u00e1ltam. R\u00e1m is ragasztottak egy sz\u00e9p nevet az iskol\u00e1ban. Mihelyt reggel bel\u00e9ptem az oszt\u00e1lyba, t\u00e1rsaim ujjal r\u00e1m mutatva ki\u00e1ltott\u00e1k: \u201eItt j\u00f6n a vall\u00e1-\u00e1-\u00e1-\u00e1-\u00e1s!<\/em>\u201d<\/p>\n\n\n\n
K\u00e9t s\u00edrdomb<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
A Megv\u00e1lt\u00f3 k\u00f6zvetlen k\u00f6zel\u00e9be h\u00e9t \u00e9vvel fiatalabb kis h\u00fagomon kereszt\u00fcl jutottam. Hal\u00e1la el\u0151tt \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1m: \u2013 Nemsok\u00e1ra az \u00dar J\u00e9zushoz megyek. Ha itt maradhatn\u00e9k, a misszi\u00f3ba menn\u00e9k. Menj h\u00e1t helyettem te! V\u00e1gyam csod\u00e1latos meger\u0151s\u00edt\u00e9se volt ez, hiszen arr\u00f3l Istenen k\u00edv\u00fcl csak egykori tan\u00edt\u00f3m tudott. H\u00fagom kopors\u00f3ja mellett tudatosan \u00e1tadtam \u00e9letemet az \u00darnak. \u2013 19 \u00e9ves voltam akkor. Nem sokkal ezut\u00e1n \u00e9desany\u00e1m is meghalt. Vele egy\u00fctt eltemettem sz\u00edvem egyetlen nagy v\u00e1gy\u00e1t, hiszen dr\u00e1ga ap\u00e1mat most m\u00e1r nem hagyhattam el. Egy napon Isten m\u00e9gis vil\u00e1gosan tudtomra adta, hogy a misszi\u00f3ba h\u00edv. <\/p>\n\n\n\n
M\u00e1sodik any\u00e1m <\/strong><\/p>\n\n\n\n
\u2013 Dr\u00e1ga Megv\u00e1lt\u00f3m, k\u00e9rlek, t\u00f6ltsd be ism\u00e9t \u00e9desany\u00e1m hely\u00e9t, hogy kimehessek a misszi\u00f3ba, \u00e9s ap\u00e1m ne maradjon egyed\u00fcl! \u2013 k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem az \u00darhoz. J\u00e9zus meghallgatta foh\u00e1szomat, \u00e9s vas\u00e1rnap megmutatta any\u00e1mat a templomban. Vil\u00e1gosan hallottam: \u2013 N\u00e9zd, ott j\u00f6n any\u00e1d! Erre \u00edgy sz\u00f3ltam az \u00darhoz: \u2013 Dr\u00e1ga Megv\u00e1lt\u00f3m, ha ez a Te hangod volt, \u00fagy k\u00e9rlek, mondd ennek az asszonynak, hogy itt a templomban j\u00f6jj\u00f6n oda hozz\u00e1m \u00e9s fogjon velem kezet! Ha nem Isten helyezi ezt a k\u00e9r\u00e9st a sz\u00edvemre, eszembe se jutott volna soha ilyen gondolat. Nem t\u00f6prengtem rajta, v\u00e1laszol-e Isten \u00e9s hogyan, pedig egy sereg fiatal l\u00e1ny \u00fclt k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, s az eml\u00edtett asszony m\u00e9g csak nem is ismert. Ehhez j\u00e1rult az a \u201eneh\u00e9zs\u00e9g\u201d is, hogy templomunkban \u2013 mint any\u00e1m k\u00e9s\u0151bb elmes\u00e9lte \u2013 azon a vas\u00e1rnapon vett r\u00e9szt el\u0151sz\u00f6r istentiszteleten. M\u00e9gis odaj\u00f6tt hozz\u00e1m, hogy kezet foghasson velem. Pontosan \u00fagy, ahogy im\u00e1ds\u00e1gomban k\u00e9rtem. \u0150t adta Isten, \u0151 lett any\u00e1m, \u00e9n pedig mehettem a misszi\u00f3ba. Csak n\u00e9h\u00e1ny \u00e9ve, hogy szeretett any\u00e1m hazat\u00e9rt. F\u00f6ldi \u00e9let\u00e9nek utols\u00f3 nagy \u00f6r\u00f6me volt, hogy m\u00e9g egyszer l\u00e1thatott. A testv\u00e9r, aki aut\u00f3j\u00e1val elvitt hozz\u00e1, ut\u00f3lag azt mondta: \u2013 M\u00e9g soha nem l\u00e1ttam, hogy egy haldokl\u00f3 anya mellett \u00edgy lehet \u00fcnnepelni! <\/p>\n\n\n\n
\u201e\u00c9n megyek el\u0151tted\u201d<\/em> \u00c9zs 45,2 <\/p>\n\n\n\n
Istennek mennyi helyreigaz\u00edt\u00f3 munk\u00e1j\u00e1t, milyen sok kegyelm\u00e9t \u00e9s irgalm\u00e1t, mennyi szeretet\u00e9t \u00e9s t\u00fcrelm\u00e9t tapasztaltam, m\u00edg felk\u00e9sz\u00edtett a misszi\u00f3i szolg\u00e1latra! Csod\u00e1latos utak! Dics\u0151s\u00e9g \u00e9rte Istennek! Szent Neve legyen \u00e1ldott! Az\u00e9rt m\u00e9gsem volt olyan k\u00f6nny\u0171 szeretett any\u00e1m mell\u0151l a misszi\u00f3ba menni. Ugyanis mikor enged\u00e9ly\u00e9t k\u00e9rtem, az ajt\u00f3kat nemcsak bez\u00e1rva, hanem magasan eltorlaszolva tal\u00e1ltam. Any\u00e1m \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy velem vagy, \u00e9n ugyan oda nem adlak. Az \u00dar el\u00e9 t\u00e1rtam ezt, \u00e9s b\u00f6lcsess\u00e9get k\u00e9rtem. \u0150 azt felelte: <\/p>\n\n\n\n
\u2013 Menj eg\u00e9szen az ajt\u00f3ig, majd kiny\u00edlik! Bizakodva fordultam h\u00e1t ap\u00e1mhoz. Nagy csod\u00e1lkoz\u00e1somra kijelentette: \u2013 Ha \u00fagy gondolod, hogy boldogs\u00e1godat a misszi\u00f3ban tal\u00e1lod meg, akkor mehetsz. Gyermekeimet boldognak szeretn\u00e9m l\u00e1tni! Egyet viszont meg kell mondanom: ruh\u00e1t, cip\u0151t nem tudunk venni sz\u00e1modra. Ha b\u00edzni tudsz Istenben, akkor mehetsz. \u2013 Igen \u2013 v\u00e1laszoltam lelkesen \u2013, b\u00edzom Istenben! Ap\u00e1m szavainak felett\u00e9bb meg\u00f6r\u00fcltem. K\u00f6zvetlen\u00fcl azel\u0151tt olvastam ugyanis a bristoli \u00e1rvah\u00e1zak atyj\u00e1nak, M\u00fcller Gy\u00f6rgynek \u00e9letrajz\u00e1t. \u0150 Istenben b\u00edzott. \u2013 \u00c9n is \u00fagy szeretn\u00e9k mindenen kereszt\u00fcl Istenre hagyatkozni \u2013 gondoltam \u2013, mint ez az ember. Erre azt\u00e1n igaz\u00e1n b\u0151s\u00e9gesen ad\u00f3dott alkalom. Ap\u00e1m szavainak hat\u00e1s\u00e1ra any\u00e1m is igent mondott. B\u00e1r komolyan sz\u00e1m\u00edtott r\u00e1 \u2013 mint k\u00e9s\u0151bb bevallotta \u2013, hogy alkalmatlan leszek a tr\u00f3pusi \u00e9letre. <\/p>\n\n\n\n
\u201eT\u00f6r\u0151dik a gy\u00e1moltalanok im\u00e1ds\u00e1g\u00e1val, nem veti meg im\u00e1ds\u00e1gukat.<\/em>\u201d Zsolt. 102,18 Most azt\u00e1n melyik misszi\u00f3n\u00e1l jelentkezzem? Voltak bar\u00e1taim, akik a b\u00e1zeli misszi\u00f3ban tev\u00e9kenykedtek. Tudtam az afrikai misszi\u00f3i mez\u0151k\u00f6n v\u00e9gzett munk\u00e1jukr\u00f3l. Viszont \u00e9ppen most ismertem meg a liebenzelli misszi\u00f3t. Hogy v\u00e9lem\u00e9nyem jobban kialakulhasson, n\u00e9h\u00e1ny napra Liebenzellbe mentem. Ott \u00fajabb nevet kaptam: \u201eNapsug\u00e1r kisasszony\u201d. Ezt k\u00f6vet\u0151en mindk\u00e9t t\u00e1rsas\u00e1gn\u00e1l jelentkeztem, mivel nem l\u00e1ttam vil\u00e1gosan, hol akar haszn\u00e1lni az \u00dar. Ha J\u00e9zus a feket\u00e9khez k\u00fcld, akiket igen szerettem, akkor a b\u00e1zeli misszi\u00f3ba kell ker\u00fcln\u00f6m. Im\u00e1ds\u00e1gomban \u00edgy sz\u00f3ltam az \u00darhoz: \u2013 K\u00e9rlek, add, hogy az a t\u00e1rsas\u00e1g k\u00fcldj\u00f6n el\u0151bb v\u00e1laszt, ahol Te l\u00e1tni akarsz! \u2013 \u00cdgy bens\u0151leg teljesen megnyugodtam. A k\u00e9t v\u00e1laszlev\u00e9l ugyanazzal a post\u00e1val \u00e9rkezett. Miel\u0151tt felnyitottam volna, t\u00e9rdeimen az \u00dar el\u00e9 t\u00e1rtam mindkett\u0151t \u00e9s vil\u00e1gos \u00fatmutat\u00e1st k\u00e9rtem. Hiszen \u0150 tudta, hogy mindent az olt\u00e1rra tettem. El\u0151sz\u00f6r a b\u00e1zeli levelet bontottam fel. \u201e\u2026A h\u00e1bor\u00fa ideje alatt nem vesz\u00fcnk fel jelentkez\u0151ket.<\/em>\u201d \u2013 Nos, mit \u00edr Liebenzell? \u2013 \u201e\u2026K\u00e9rem, k\u00fcldje be az \u00f6n\u00e9letrajz\u00e1t\u2026<\/em>\u201d \u2013 A d\u00f6nt\u00e9s megt\u00f6rt\u00e9nt. Az \u00dar hat\u00e1rozott, \u00e9n csendben voltam \u00e9s h\u00e1l\u00e1t adtam. <\/p>\n\n\n\n
T\u00fcbingen. Tr\u00f3pus-alkalmass\u00e1gi vizsg\u00e1lat<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
\u201eUram, ne vond meg t\u0151lem irgalmadat, szereteted \u00e9s h\u0171s\u00e9ged \u0151rizzen sz\u00fcntelen.<\/em>\u201d Zsolt. 40,12 <\/p>\n\n\n\n
T\u00fcbingeni utaz\u00e1som alatt az \u00d6rd\u00f6g \u00fagy meggy\u00f6t\u00f6rt, hogy ha nem az \u00dar megb\u00edz\u00e1s\u00e1b\u00f3l cselekedtem volna, bizony\u00e1ra visszafordulok. Teljesen kif\u00e1radva, leverten \u00e9rkeztem T\u00fcbingenbe. Alig b\u00edrtam a tr\u00f3pus-otthonba eljutni. V\u00e9gre meg\u00e9rkeztem, de \u00e1llapotom nem akart javulni. Minden b\u00e1tors\u00e1gomat \u00f6ssze kellett szednem, hogy bel\u00e9pjek. Egy testv\u00e9r fogadott \u00e9s megk\u00e9rdezte, mit \u00f3hajtok: Let\u00f6rt hangon dadogtam: \u2013 Szeretn\u00e9m\u2026 magam\u2026 megvizsg\u00e1ltatni\u2026 tr\u00f3pusi\u2026 alkalmass\u00e1g c\u00e9lj\u00e1b\u00f3l. Alig tudtam kimondani, s k\u00f6zben leveg\u0151 ut\u00e1n kapkodtam, mint egy nyolcvan\u00e9ves. A testv\u00e9r r\u00e9szv\u00e9ttel n\u00e9zett r\u00e1m, s azt mondta, hogy sz\u00f3l a professzor \u00farnak. Helyet foglaltam \u00e9s bens\u0151mben s\u00edrva k\u00fczd\u00f6ttem \u00e9s tusakodtam: \u2013 \u00dar J\u00e9zus, Te h\u00edvt\u00e1l, b\u00edzom Benned. K\u00e9rlek, jelentsd ki magad! Add egy par\u00e1nyi jel\u00e9t elh\u00edv\u00e1sod meger\u0151s\u00edt\u00e9s\u00e9nek! Mondd, nekem k\u00e9rlek, ezt a k\u00e9t kicsi sz\u00f3t: ,j\u00f6jj velem\u2019! Egyre a k\u00e9t sz\u00f3\u00e9rt k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem, m\u00edg a testv\u00e9r vissza nem j\u00f6tt \u00e9s k\u00f6z\u00f6lte, hogy maradjak itt \u00e9jszak\u00e1ra, mert a vizsg\u00e1latra csak m\u00e1snap ker\u00fcl sor. Magam vonszolva mentem ut\u00e1na a l\u00e9pcs\u0151n. \u00dajra \u00e9s \u00fajra foh\u00e1szkodtam: \u2013 \u00dar J\u00e9zus, k\u00e9rlek csak ezt a k\u00e9t sz\u00f3csk\u00e1t mondd: ,j\u00f6jj velem\u201d! Fel\u00e9rve, a testv\u00e9r lenyomott egy kilincset \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 Ez lesz a szob\u00e1ja. <\/p>\n\n\n\n
A szob\u00e1b\u00f3l napsug\u00e1r ragyogott fel\u00e9m. Arannyal vonta be a f\u00e9lig nyitott ajt\u00f3 felirat\u00e1t. Hogy mi volt oda\u00edrva? \u2013 \u201eJ\u00f6jj velem!<\/em>\u201d Minden gond, minden k\u00eds\u00e9rt\u00e9s, minden gyenges\u00e9g egy csap\u00e1sra elt\u0171nt. T\u00e9rdre borultam, ujjongtam \u00e9s h\u00e1l\u00e1lkodtam: \u201eIgen Uram, itt vagyok, j\u00f6v\u00f6k!<\/em>\u201d M\u00e1snap megt\u00f6rt\u00e9nt a vizsg\u00e1lat. A bar\u00e1ts\u00e1gos professzor \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 Ha m\u00e1r ennyire \u00e9g a sz\u00edve, nem szabad megv\u00e1rakoztatnom. Hamarosan k\u00f6z\u00f6lte, hogy szerveim mind eg\u00e9szs\u00e9gesek. Csod\u00e1latos! Boldog voltam. \u2013 Most m\u00e9g egy fontos pr\u00f3ba k\u00f6vetkezik \u2013 folytatta a professzor \u2013, tudnunk kell, b\u00edrja-e a kinint. \u00c1tadott n\u00e9h\u00e1ny tablett\u00e1t. \u2013 Holnap reggel megvizsg\u00e1lom, m\u00e9g miel\u0151tt felkel. Ha ki\u00fct\u00e9sei lesznek, \u00fagy nem alkalmas a tr\u00f3pusokra. Rem\u00e9lj\u00fck a legjobbakat! B\u00e9k\u00e9sen \u00e9s nyugodtan aludtam, de \u00e9jszaka \u00f3ri\u00e1si \u00e9hs\u00e9gre \u00e9bredtem. Felkeltem, hogy megegyem az \u00fatraval\u00f3mat. K\u00f6zben eszembe jutott: \u201eHadd n\u00e9zzem m\u00e1r, mi a helyzet!\u201d \u00d3 jaj! Rajtam volt a f\u00e9lelmetes ki\u00fct\u00e9s. Megfoghatatlan! K\u00f6zelebb hoztam a l\u00e1mp\u00e1t, hogy l\u00e1ssam, val\u00f3ban nem t\u00e9vedtem-e. De nem! Sz\u00edvemben az \u00darhoz ki\u00e1ltottam, aki Luk\u00e1cs 17,14-gyel v\u00e1laszolt: <\/p>\n\n\n\n
\u201eMenjetek el, mutass\u00e1tok meg magatokat a papoknak. \u00c9s am\u00edg oda\u00e9rtek, megtisztultak.<\/em>\u201d H\u00e1l\u00e1t adtam az \u00darnak \u00e9s \u00cdgy sz\u00f3ltam: \u2013 Most viszont a professzor \u00far a pap, teh\u00e1t megmutatom magam neki \u00e9s megtisztulok. H\u00e1la \u00e9s k\u00f6sz\u00f6net! \u2013 Vid\u00e1man elaludtam \u00e9s reggelig fel sem \u00e9bredtem. \u2013 J\u00f3 reggelt \u2013 k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt a bel\u00e9p\u0151 ,pap\u2019 \u2013, hogy van? \u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m professzor \u00far, m\u00falt \u00e9jjel irt\u00f3zatosan \u00e9hes voltam. \u2013 \u2013 Remek \u2013 v\u00e1laszolt a bar\u00e1ts\u00e1gos doktor \u2013, ma r\u00e1ntott szelet lesz, maga kapja a legnagyobb darabot. Nem volt f\u00fclz\u00fag\u00e1sa? \u2013 Nem, professzor \u00far. \u2013 No, hadd l\u00e1ssuk, hogy \u00e1ll a ki\u00fct\u00e9ssel. Villan\u00e1sszer\u0171en \u00fajra eszembe jutott: \u201e\u00c9s am\u00edg oda\u00e9rtek, megtisztultak.\u201d Magam sem tudtam, mi a helyzet ki\u00fct\u00e9seimmel. Reggelig meg sem n\u00e9ztem, csak b\u00edztam benne, hogy tiszta vagyok. \u2013 \u2013 Alkalmas a tr\u00f3pusokra \u2013 hallottam a professzor hangj\u00e1t. \u2013 Dics\u0151s\u00e9g az \u00darnak! Halleluja! Boldogan, k\u00f6nny\u0171 sz\u00edvvel t\u00e9rtem vissza. Haza\u00e9rve beki\u00e1ltottam az ajt\u00f3n: \u2013 Mam\u00e1cska, alkalmas vagyok a tr\u00f3pusi \u00e9letre! <\/p>\n\n\n\n
2. A misszi\u00f3i h\u00e1zban<\/strong><\/p>\n\n\n\n
\u201eNagy Mesterem, Te menj el\u0151ttem, k\u00f6vetlek t\u00e9ged minden\u00fctt.<\/em>\u201d 1916. okt\u00f3ber 26-\u00e1n bel\u00e9ptem a liebenzelli misszi\u00f3 h\u00e1z\u00e1ba. Kilenc\u00e9ves korom \u00f3ta, teh\u00e1t tizennyolc \u00e9ve v\u00e1rtam erre a h\u00edv\u00e1sra. Az eb\u00e9dl\u0151ben az asztalok \u00fcnnepi d\u00edszben \u00e1lltak. \u00c1lmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi vir\u00e1ggal fogadjanak. Mert ezt a kedves fogadtat\u00e1st is szem\u00e9lyemnek tulajdon\u00edtottam, mint \u00e9letem sok m\u00e1s \u00e9lm\u00e9ny\u00e9t. B\u00e1r nem \u00e9rtettem eg\u00e9szen a nagy felhajt\u00e1st. Viszont \u00e9lveztem minden vonatkoz\u00e1s\u00e1ban. Csak este tudtam meg a nagy \u00fcnnep\u00e9lyess\u00e9g ok\u00e1t: az angol-tan\u00e1rn\u0151 sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1t tartott\u00e1k. Sebaj, \u00e9n sem \u00f6r\u00fcltem hi\u00e1ba. A liebenzelli misszi\u00f3i h\u00e1zban Isten seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel M\u00fcller Gy\u00f6rgynek, a bristoli \u00e1rvah\u00e1zak atyj\u00e1nak m\u00f3dszer\u00e9t akartam k\u00f6vetni. Meg akartam tanulni, hogy az \u00dart\u00f3l val\u00f3 teljes f\u00fcgg\u0151s\u00e9gben \u00e9ljek. \u00cdg\u00e9retet tettem az \u00darnak, hogy soha senkinek nem sz\u00f3lok, ha valamire sz\u00fcks\u00e9gem van, hanem egyed\u00fcl Hozz\u00e1 fordulok. Ezt a fogadalmat meg is tartottam. Ha b\u00e9lyegre volt sz\u00fcks\u00e9gem, elmondtam J\u00e9zusnak, s a b\u00e9lyeget este ott tal\u00e1ltam az \u00e1gyamon. Hogy honnan ker\u00fclt oda, azt nem tudtam. A kis dolgokban val\u00f3 csod\u00e1latos seg\u00edts\u00e9gek megb\u00e1tor\u00edtottak. Hiszen egyetlen fill\u00e9rem sem volt! De hogy mit tartalmaz a birtokomban lev\u0151 p\u00e9nzt\u00e1rca, arr\u00f3l senki nem tudott, azt soha senki nem l\u00e1tta. Ha p\u00e9nzt kaptam, mindig \u00e9ppen annyi volt, amennyit k\u00e9rtem. Ezek az \u00e9lm\u00e9nyek igen meger\u0151s\u00edtettek hit\u00e9letemben. <\/p>\n\n\n\n
A mennyei telefon Egy napon v\u00e1ratlan l\u00e1togat\u00f3m \u00e9rkezett. Lelk\u00e9szn\u00e9 volt az illet\u0151. – Erzs\u00e9bet \u2013 sz\u00f3l\u00edtott meg nagy csod\u00e1lkoz\u00e1somra \u2013, ha valamire sz\u00fcks\u00e9ged van, k\u00e9rlek, k\u00f6z\u00f6ld velem. Sz\u00edvesen elk\u00fcld\u00f6m neked, hiszen hozz\u00e1nk tartozol. K\u00e9ts\u00e9gk\u00edv\u00fcl kedves gondolat volt. Nekem viszont a k\u00f6nnyebb utat jelentette volna, \u00e9s kimozd\u00edtott volna az \u00dart\u00f3l val\u00f3 f\u00fcgg\u0151s\u00e9gb\u0151l. \u2013 Nagyon k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, lelk\u00e9szn\u00e9 asszony \u2013 v\u00e1laszoltam \u2013, de nem fogom k\u00f6z\u00f6lni \u00d6nnel, ha sz\u00fcks\u00e9gem van valamire. \u2013 No-no, h\u00e1t olyan b\u00fcszke lett\u00e9l? \u2013 \u00d3 nem \u2013 feleltem \u2013, sz\u00edvesen fogadok el \u00d6nt\u0151l, csakhogy m\u00e1s \u00faton. \u2013 Hogy \u00e9rted ezt? \u2013 Szeretn\u00e9m, ha Fentr\u0151l \u00e9rkezn\u00e9k! \u2013 Igen \u00e1m, de hogy fogom \u00e9n megtudni? \u2013 k\u00e9rdezte a lelk\u00e9szn\u00e9 habozva. \u2013 Kit\u0171n\u0151 telefonom van \u2013 magyar\u00e1ztam. \u2013 \u00c9n megtelefon\u00e1lom Felfel\u00e9, az \u00dar J\u00e9zus pedig letelefon\u00e1l \u00d6nnek, azt\u00e1n \u00d6n lesz olyan sz\u00edves elk\u00fcldeni. \u2013 Erzs\u00e9bet, te hiszed, hogy \u00e9n is meg fogom hallani? \u2013 Minden bizonnyal, lelk\u00e9szn\u00e9 asszony. Mikor elment, az eg\u00e9szet elmondtam az \u00dar J\u00e9zusnak \u00e9s el\u00e9 t\u00e1rtam, miben egyezt\u00fcnk meg a lelk\u00e9szn\u00e9vel. Nem sokkal ezut\u00e1n 2,50 m\u00e1rk\u00e1ra lett volna sz\u00fcks\u00e9gem. Elmondtam az \u00darnak \u00e9s megk\u00e9rtem, k\u00f6z\u00f6lje a lelk\u00e9szn\u00e9vel. 2\u20133 nap m\u00falva megkaptam a k\u00edv\u00e1nt \u00f6sszeget ezzel a megjegyz\u00e9ssel: \u2013 J\u00f3l hallottam? \u00d6r\u00f6mteli sz\u00edvvel k\u00f6sz\u00f6ntem meg, ehhez viszont el\u0151bb egy levelez\u0151lapra volt sz\u00fcks\u00e9gem. Este ott tal\u00e1ltam az \u00e1gyamon. A kedves lelk\u00e9szn\u00e9nek \u00edgy lehettem \u00e1ld\u00e1s\u00e1ra a \u201emennyei telefon\u201d-on kereszt\u00fcl. H\u00e1la, dics\u0151s\u00e9g \u00e9s magasztal\u00e1s az \u00darnak, aki mindent csod\u00e1latosan igazgatott. \u201eAkik \u0150re\u00e1 n\u00e9znek, felvidulnak \u00e9s arcuk meg nem pirul.\u201d Zsolt 34,6. Egyszer igen megbetegedtem. Gripp\u00e9m volt. Akkoriban \u2013 a h\u00e1bor\u00fa alatt \u2013 nem sok t\u00e1pl\u00e1l\u00f3 \u00e9lelemhez jutottunk, \u00edgy a betegs\u00e9g ut\u00e1n hossz\u00fa ideig l\u00e1badoztam. Az \u00dar \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1m: \u2013 Erzs\u00e9bet, k\u00e9rj egy toj\u00e1st! \u2013 \u00dar J\u00e9zus, nem merek toj\u00e1st k\u00e9rni. \u2013 feleltem. \u2013 Tudom, hogy dr\u00e1ga any\u00e1mnak eg\u00e9sz csal\u00e1dot kell otthon ell\u00e1tnia, s gondolom, \u0151 is toj\u00e1s sz\u0171k\u00e9ben van. A hangot \u00fajra hallottam: \u2013 K\u00e9rj toj\u00e1st! \u2013Dr\u00e1ga Megv\u00e1lt\u00f3m, ha Te akarsz toj\u00e1st adni, k\u00e9rlek, adj egyet. R\u00f6viddel ezut\u00e1n, mikor szob\u00e1mba l\u00e9ptem, egy toj\u00e1st l\u00e1ttam az \u00e1gyamon. El\u00e1multam! \u2013 Nah\u00e1t, mi\u00f3ta tojj\u00e1k a ty\u00fakok a toj\u00e1st az \u00e1gyamra? \u2013 ki\u00e1ltottam. \u201eKi tette ezt ide? \u2013 tudakoltam a szob\u00e1ban \u00e1ll\u00f3 testv\u00e9rt\u0151l. \u2013 \u2013 Ilyet nem k\u00e9rdez az ember, ha az \u00dar J\u00e9zust\u00f3l kap valamit \u2013 felelte. Azonnal sz\u00edvb\u0151l k\u00f6sz\u00f6netet mondtam J\u00e9zusnak.<\/p>\n\n\n\n
Vak engedelmess\u00e9g <\/strong><\/p>\n\n\n\n
Az \u00dar egy napon \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1m: \u2013 Menj le az angol-tan\u00e1rn\u0151h\u00f6z! \u0150 ugyanabban a h\u00e1zban, egy emelettel lejjebb lakott. Nem \u00e9rtettem, mit jelent ez a k\u00f6zvetlen\u00fcl j\u00f6tt megb\u00edz\u00e1s, viszont tapasztalatb\u00f3l tudtam, hogy nem szabad k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6dn\u00f6m, ha az \u00dar valahova k\u00fcld. \u00dagyis mindig id\u0151ben kider\u00fclt, mit akart. Most m\u00e9gis gondolkodnom kellett, mivel fogalmam sem volt, mit mondjak a tan\u00e1rn\u0151nek. B\u00f6lcsess\u00e9g\u00e9rt k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem, de v\u00e1lasz nem j\u00f6tt. Lementem a l\u00e9pcs\u0151n \u00e9s ide-oda j\u00e1rk\u00e1ltam a folyos\u00f3n. Nem mertem bekopogni. Az \u00e9rtelmem akad\u00e1lyozott. Egyszer csak kiny\u00edlt a szoba ajtaja \u00e9s kil\u00e9pett a tan\u00e1rn\u0151. Nem csek\u00e9ly ijeds\u00e9gemre fel\u00e9m tartott. Megsz\u00f3l\u00edtott: \u2013 \u00e9rtem a Megv\u00e1lt\u00f3t, hogy k\u00fcldje \u00d6nt hozz\u00e1m. J\u00f6jj\u00f6n be! Bel\u00e9ptem. A tan\u00e1rn\u0151 folytatta: \u2013 Ma k\u00e9t adag tejet kaptam, most seg\u00edtenie kell meginni. Sz\u00fcks\u00e9ge is van r\u00e1, hisz m\u00e9g olyan gyenge. Ett\u0151l kezdve mindennap lemehettem egy cs\u00e9sze tejre, ami igen j\u00f3t tett. Hamarosan meger\u0151s\u00f6dtem, s emellett m\u00e9g megtanulhattam vakon engedelmeskedni. <\/p>\n\n\n\n
Vid\u00e1m kereszty\u00e9ns\u00e9g<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
Misszi\u00f3i h\u00e1zunk iratterjeszt\u00e9s\u00e9ben kaphat\u00f3 volt Billy Bray k\u00f6nyve, a \u201eVid\u00e1m kereszty\u00e9ns\u00e9g<\/em>\u201d. J\u00e9zus egy napon \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1m: \u2013Vedd meg ezt a kis k\u00f6nyvet! \u2013 Igen Uram \u2013 feleltem \u2013, csakhogy nincs p\u00e9nzem. Hi\u00e1ba v\u00e1rtam, \u0150 se k\u00fcld\u00f6tt. Isten minden helyzetet felhaszn\u00e1lhat arra, hogy seg\u00edtsen. \u00c9reztem, hogy valami k\u00fcl\u00f6n\u00f6s dologra akar tan\u00edtani ezzel az \u00e9letrajzzal, de a k\u00f6nyv \u00e1ra nem j\u00f6tt. \u2013 Ez valami meglepet\u00e9s lesz \u2013 gondoltam. V\u00e9g\u00fcl a 2,50 m\u00e1rk\u00e1t, ami a v\u00e1s\u00e1rl\u00e1shoz kellett, eg\u00e9sz m\u00e1s m\u00f3don kaptam meg, mint azel\u0151tt. Az \u00dar sohasem dolgozik sablonra. Coerper lelk\u00e9sz feles\u00e9ge egy napon \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013Testv\u00e9rek, a h\u00e1zban gabon\u00e1t t\u00e1rolunk, de sajnos eg\u00e9r is akad. Fogj\u00e1k meg az egereket! Eg\u00e9rfog\u00f3t kapnak hozz\u00e1. Minden elejtett eg\u00e9r\u00e9rt, amit bemutatnak, 50 pfenniget adok. \u2013 Nagyszer\u0171 \u2013 gondoltam \u2013, \u00f6t eg\u00e9r az 2,50 M, s akkor megvehetem a k\u00f6nyvet! \u2013 Az eg\u00e9rfog\u00f3 el\u0151sz\u00f6r az eny\u00e9m \u2013 mondta az egyik testv\u00e9r. \u2013 \u00c9n pedig im\u00e1dkoztam: \u2013 \u00d3 \u00dar J\u00e9zus, tarts meg nekem 5 db egeret, hogy megvehessem a k\u00f6nyvecsk\u00e9t! N\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva az illet\u0151 \u00e1tadta a fog\u00f3t \u00e9s megjegyezte: \u2013 Nekem egy se ugrik be. Fogtam a csapd\u00e1t, kiforr\u00e1ztam \u00e9s be\u00e1ll\u00edtottam. Azt\u00e1n im\u00e1dkoztam egy eg\u00e9r\u00e9rt. K\u00f6vetkez\u0151 \u00e9jjel hirtelen kattan\u00e1s hallatszott, s az els\u0151 eg\u00e9r bent cs\u00fccs\u00fclt. Egy eg\u00e9r \u00e9s 50 pfennig! \u00cdgy ment \u00f6t \u00e9jjel egym\u00e1s ut\u00e1n. Megk\u00f6sz\u00f6ntem az \u00darnak, \u00e9s azt mondtam: \u2013 Uram, t\u00f6bbre nincs sz\u00fcks\u00e9gem. M\u00e9g egyszer fel\u00e1ll\u00edtottam a fog\u00f3t, de \u201eeredm\u00e9ny\u201d n\u00e9lk\u00fcl. Billy Bray k\u00f6nyv\u00e9t azonnal megv\u00e1s\u00e1roltam. <\/p>\n\n\n\n
Viszont most m\u00e1sik probl\u00e9ma jelentkezett: mikor olvassam? Munk\u00e1nk b\u0151s\u00e9gesen akadt, \u00e9s a t\u00falzs\u00fafolt tanul\u00e1si id\u0151b\u0151l szinte lehetetlen volt valamennyit olvas\u00e1sra elszak\u00edtani. \u201eUram, k\u00e9rlek, l\u00e9gy seg\u00edts\u00e9g\u00fcl!\u201d S akkor hirtelen l\u00e1zas lettem. Lelk\u00e9szn\u00e9nk \u00e9szrevette \u00e9s azonnal \u00e1gyba parancsolt. Mihelyt \u00e1gyba ker\u00fcltem, elm\u00falt a l\u00e1z, k\u00fcl\u00f6nben sz\u00e9d\u00fcltem volna olvas\u00e1s k\u00f6zben. \u00cdgy h\u00e1t beletemetkeztem a k\u00f6nyvbe. Valah\u00e1nyszor l\u00e1togat\u00f3t kaptam, a l\u00e1z \u00fajra jelentkezett, de a l\u00e1togat\u00f3val egy\u00fctt ism\u00e9t t\u00e1vozott. \u201eA vid\u00e1m kereszty\u00e9ns\u00e9g<\/em>\u201d eg\u00e9sz k\u00fcl\u00f6nleges k\u00f6nyv. Sokat tanultam bel\u0151le. Mindenekel\u0151tt vil\u00e1gos lett, hogy az \u00dar J\u00e9zusnak vid\u00e1m emberekre van sz\u00fcks\u00e9ge \u00e9s nem szomor\u00faf\u0171zf\u00e1kra, k\u00fcl\u00f6nben senki sem hiszi el, hogy j\u00f3 dolgunk van az \u00darn\u00e1l. Hiszen azt szeretn\u00e9nk, hogy \u00e9let\u00fcnkkel Istent magasztaljuk, s hogy itt a F\u00f6ld\u00f6n kegyelme dics\u0151s\u00e9g\u00e9re szolg\u00e1lunk. Amint a k\u00f6nyvet befejeztem, meggy\u00f3gyultam. Ett\u0151l kezdve Billy Bray t\u00f6rt\u00e9nete volt sz\u00e1momra az \u201eegeres k\u00f6nyvecske\u201d, mivel megv\u00e9tel\u00e9ben az egerek seg\u00edtettek. Az \u00dar mellett egyik meglepet\u00e9st a m\u00e1sik ut\u00e1n \u00e9lj\u00fck \u00e1t. \u201eH\u00edvj seg\u00edts\u00e9g\u00fcl engem a nyomor\u00fas\u00e1g idej\u00e9n; \u00e9n megszabad\u00edtlak t\u00e9ged \u00e9s te dics\u0151\u00edtesz engem.<\/em>\u201d Zsolt 50,15 <\/p>\n\n\n\n
A liebenzelli \u00fcd\u00fcl\u0151be \u00e9v elej\u00e9re magas rang\u00fa vend\u00e9g \u00e9rkez\u00e9s\u00e9t jelentett\u00e9k. Amennyire visszaeml\u00e9kszem, valami herceget, vagy fejedelmet v\u00e1rtak. Mindent a legragyog\u00f3bb m\u00f3don kellett el\u0151k\u00e9sz\u00edten\u00fcnk. A bej\u00e1rat mellett sz\u00e9p kis sz\u00f6k\u0151k\u00fat csobogott, melynek medenc\u00e9je alul tele volt apr\u00f3 feh\u00e9r k\u00f6vekkel. Id\u0151k folyam\u00e1n viszont a medence alja valami s\u00e1rg\u00e1s-z\u00f6ld sz\u00ednt kapott. Kijel\u00f6ltek h\u00e1t n\u00e9h\u00e1ny testv\u00e9rt, k\u00f6zt\u00fck engem is, hogy a sz\u00f6k\u0151kutat \u00e9s medenc\u00e9j\u00e9t tiszt\u00edtsuk meg. Nagyon hideg id\u0151 volt. Az egyik testv\u00e9r s\u00fcrg\u0151sen elt\u0171nt, a m\u00e1sik pedig ny\u00e1jasan biztatott: \u2013 Most azt\u00e1n gyakorolhatod, amit a tan\u00e1rn\u0151nk szokott mondogatni: ,Mit csin\u00e1l a kismad\u00e1r? \u2013 F\u00fcrd\u0151je a napsug\u00e1r.\u2019 De a v\u00edz m\u00e9ly\u00e9re bizony nem hatolt be a nap, s az ember ugyancsak f\u00e1zhatott a j\u00e9ghideg v\u00edzben. \u2013 H\u00e1t f\u00fcr\u00f6dj csak a napsug\u00e1rban \u2013 ki\u00e1ltott oda a testv\u00e9r m\u00e9g egyszer bar\u00e1ts\u00e1gosan \u2013, \u00e9n nagyon hidegnek tal\u00e1lom. Ezzel elt\u0171nt. \u00c9n pedig neki\u00e1lltam \u00e9s teljes er\u0151vel kef\u00e9ltem a k\u00f6veket, hogy kifeh\u00e9redjenek. De egyszer csak hirtelen r\u00e9m\u00fclet fogott el, amint az \u00fatra tekintettem. Az eg\u00e9sz k\u00f6rny\u00e9k olyan volt, mintha kisebb \u00e1rv\u00edz \u00f6nt\u00f6tt volna el benn\u00fcnket. Hogy ker\u00fclt ide ennyi v\u00edz? Nyilv\u00e1n k\u0151 ker\u00fclt a lefoly\u00f3ba \u00e9s eldugaszolta. M\u00e1sra gondolni sem lehetett. Coerper lelk\u00e9szn\u00e9hez siettem \u00e9s jelentettem a bajt. \u2013 \u00d3 jaj! \u2013 ki\u00e1ltotta. \u2013 Akkor az eg\u00e9sz utat fel kell bontani \u00e9s a cs\u00f6veket szabadd\u00e1 tenni, hogy a dugul\u00e1s hely\u00e9t megtal\u00e1ljuk. Nekem aznap m\u00e9g egy esti \u00f6sszej\u00f6vetelt kellett tartanom \u00e9s el kellett utaznom. Indul\u00e1s el\u0151tt sz\u00edvb\u0151l k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem az \u00dar seg\u00edts\u00e9g\u00e9\u00e9rt: \u2013 \u00d3 Uram, fokozd a cs\u0151ben a v\u00edznyom\u00e1st, hogy a k\u00f6vet tov\u00e1bbsodorja! Bizonyoss\u00e1got kaptam, hogy seg\u00edteni fog \u00e9s vid\u00e1m sz\u00edvvel indultam. \u00c9ppen kil\u00e9ptem a kapun, amikor l\u00e1ttam, hogy n\u00e9h\u00e1ny f\u00e9rfitestv\u00e9r m\u00e1r hozz\u00e1fogott az \u00e1s\u00e1shoz, egyel\u0151re m\u00e9g csak saj\u00e1t port\u00e1nkon. K\u00f6z\u00f6ltem vel\u00fck, hogy nem kell tov\u00e1bb \u00e1sniuk, az \u00dar el fogja t\u00e1vol\u00edtani a k\u00f6vet. A f\u00e9rfitestv\u00e9rek mosolyogtak, \u00e9n pedig nyugodtan tov\u00e1bbmentem. Az eg\u00e9sz \u00fcgyet \u00e1tadtam az \u00darnak, nem az \u00e9n gondom volt t\u00f6bb\u00e9, hanem az \u00d6v\u00e9. <\/p>\n\n\n\n
K\u00f6vetkez\u0151 reggel a f\u00e9rfitestv\u00e9rek elmes\u00e9lt\u00e9k, hogy alig t\u00e1voztam el, a cs\u0151ben hatalmas z\u00fag\u00e1st hallottak \u00e9s megsz\u0171nt a baj. \u2013 \u00c1ldott az \u00dar, Aki csod\u00e1latosan meghallgatja gyermekeit. Milyen h\u0171s\u00e9ges Isten \u0150! \u201eDics\u00e9rj\u00e9tek az Urat a F\u00f6ldr\u0151l\u2026 ti mind\u2026 h\u00f3 \u00e9s k\u00f6d, sz\u00e9lvihar, amelyek az \u0150 rendel\u00e9s\u00e9t cselekszik.<\/em>\u201d Zsolt 148,7\u20138 <\/p>\n\n\n\n
Reggeli el\u0151tt a misszi\u00f3i iskola minden n\u00f6vend\u00e9k\u00e9nek valami h\u00e1zimunk\u00e1t kellett v\u00e9geznie. Nekem az egyik tan\u00e1rn\u0151 szob\u00e1j\u00e1t kellett rendben tartanom. T\u00e9len a t\u00fczel\u0151r\u0151l val\u00f3 gondoskod\u00e1s \u00e9s a begy\u00fajt\u00e1s is az \u00e9n feladatom volt. A tan\u00e1rn\u0151 vas\u00e1rnaponk\u00e9nt legt\u00f6bbsz\u00f6r ifj\u00fas\u00e1gi \u00f3r\u00e1t tartott valahol s csak h\u00e9tf\u0151 reggel j\u00f6tt vissza. Addigra a szob\u00e1nak melegnek kellett lenni. El\u0151re elk\u00e9sz\u00edtettem mindent, a k\u00e1lyh\u00e1t megt\u00f6lt\u00f6ttem \u00fagy, hogy csak be kellett gy\u00fajtanom. A pap\u00edr le\u00e9gett s a t\u0171z kialudt an\u00e9lk\u00fcl, hogy belekapott volna a f\u00e1ba. Arra nem volt id\u0151m, hogy mindent el\u00f6lr\u0151l kezdjek, mert tudtam, hogy nemsok\u00e1ra csengetnek a reggelihez. Odat\u00e9rdeltem a k\u00e1lyh\u00e1hoz \u00e9s teljes er\u0151mb\u0151l f\u00fajni kezdtem. De meg se mozdult. S\u00edrtam \u00e9s im\u00e1dkoztam. M\u00e1r hallottam, hogy a vonat, mellyel a tan\u00e1rn\u0151 \u00e9rkezett, \u00e9ppen befut az \u00e1llom\u00e1sra. \u2013 \u00dar J\u00e9zus \u2013 k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem \u2013, a k\u00e1lyha tele van, nem tudom \u00fajra kiszedni. K\u00f6ny\u00f6r\u00fclj rajtam! K\u00e9rlek, k\u00fcldj valami sz\u00e9lvihart, h\u00e1tha par\u00e1zslik m\u00e9g valahol a k\u00e1lyh\u00e1ban. \u2013 Te mindent megtehetsz. Ne hagyj el ebben a bajban! Egyszer csak hatalmas z\u00fag\u00e1s hallatszott, mint valami \u00f3ri\u00e1si sz\u00e9l; sisterg\u00e9s, pattog\u00e1s \u00e9s m\u00e1r lobogott is a t\u0171z a k\u00e1lyh\u00e1ban. Szemem \u00f6r\u00f6mk\u00f6nnyel telt meg, sz\u00edvem pedig forr\u00f3 h\u00e1l\u00e1val. A cseng\u0151 reggelihez h\u00edvott. Piszkos kezemet m\u00e9g gyorsan meg kellett mosnom. Minden a legnagyobb siets\u00e9ggel t\u00f6rt\u00e9nt. A szoba bemelegedett \u00e9s \u00e9n sem k\u00e9stem el az \u00e9tkez\u00e9sr\u0151l. Olyan nagy volt az \u00f6r\u00f6m\u00f6m, hogy legsz\u00edvesebben lemondtam volna a reggelir\u0151l. \u201eMindeneknek hatalmas, csod\u00e1latos, dics\u0151s\u00e9ges Ura, h\u00e1la \u00e9s im\u00e1dat Neked!<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
Keny\u00e9r helyett kal\u00e1cs M\u00e9g a misszi\u00f3i h\u00e1zban \u00edg\u00e9retet tettem az \u00darnak, hogy az \u0150 \u00fcgy\u00e9t mindig els\u0151 helyre teszem, akkor is, ha emiatt saj\u00e1t dolgaimr\u00f3l megfeledkezn\u00e9k. \u00cdgy bocs\u00e1tottam magam teljesen az \u00dar rendelkez\u00e9s\u00e9re. Az \u00dar J\u00e9zus v\u00e1llalta, hogy h\u0171s\u00e9gesen eml\u00e9keztetni fog, ha valami szem\u00e9lyes dolgot elfelejten\u00e9k. Egy vas\u00e1rnap megb\u00edztak, hogy d\u00e9lut\u00e1n gyermek\u00f3r\u00e1t, este pedig Hirschauban biblia\u00f3r\u00e1t tartsak. Aki ezt a szolg\u00e1latot kapta, annak a vacsor\u00e1t mag\u00e1val kellett vinnie. Csakhogy \u00e9n ezen a vas\u00e1rnapon megfeledkeztem err\u0151l \u00e9s az \u00dar J\u00e9zus nem eml\u00e9keztetett. Vajon mi\u00e9rt? \u2013 Nem tudtam. Estefel\u00e9 az \u00dar egy bizonyos h\u00e1zba k\u00fcld\u00f6tt, hogy megl\u00e1togassak egy asszonyt. A l\u00e1togat\u00e1s rendszeres k\u00f6teless\u00e9g\u00fcnk volt, de ez a kiv\u00e9teles eset most terven k\u00edv\u00fcl t\u00f6rt\u00e9nt. Amint bel\u00e9ptem, az asszony rendk\u00edv\u00fcl nagy \u00f6r\u00f6mmel fogadott. \u2013 \u00d3 de kedves, hogy elj\u00f6tt! \u00c9ppen az\u00e9rt im\u00e1dkoztam, hogy k\u00fcldj\u00f6n az \u00dar valakit, aki velem \u00fcnnepli a sz\u00fclet\u00e9snapomat \u00e9s seg\u00edt megenni a sz\u00fclet\u00e9snapi tort\u00e1t. Sz\u00edvb\u0151l kacagtam. \u2013 Nem csoda, hogy az \u00dar J\u00e9zus elfeledkezett a kenyeremr\u0151l, ha m\u00e1ra kal\u00e1csot helyezett kil\u00e1t\u00e1sba! Egy\u00fctt \u00f6r\u00fclt\u00fcnk \u00e9s az \u00dar el\u0151tt \u00fcnnepelt\u00fcnk. Nem tagadom, a kal\u00e1cs \u00e9s a finom k\u00e1v\u00e9 igaz\u00e1n \u00edzlett. Jer 32,41-et l\u00e1ttam nagyszer\u0171en beteljesedni: \u201e\u00c9s \u00f6rvendezek benn\u00fck, ha j\u00f3t cselekedhetem vel\u00fck.<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
\u201eSzomjazom!\u201d <\/strong><\/p>\n\n\n\n
Jan 19,28 Az els\u0151 vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n, a forradalom alatt t\u00f6rt\u00e9nt. Szabads\u00e1gomat egy falucsk\u00e1ban t\u00f6lt\u00f6ttem. Egyik napon 200 felfegyverzett katona k\u00f6r\u00fclz\u00e1rt benn\u00fcnket. A falusz\u00e9li dombokon g\u00e9pfegyvereket \u00e1ll\u00edtottak fel. Mit jelent ez a t\u00e1mad\u00e1s? Hiszen b\u00e9ke volt. Annyit megtudtunk, hogy a falu lak\u00f3i t\u00fal keveset szolg\u00e1ltattak be. K\u00fcld\u00f6tts\u00e9g \u00e9rkezett, hogy minden h\u00e1zat \u00e1tkutassanak. Fenn\u00e1llt a vesz\u00e9ly, hogy ha a lakoss\u00e1gb\u00f3l valaki ellenszeg\u00fcl, \u00fagy az eg\u00e9sz helys\u00e9get megsemmis\u00edtik. K\u00e9pzelhet\u0151, milyen p\u00e1nik lett \u00farr\u00e1 az embereken. A katon\u00e1k elmondt\u00e1k, hogy szeretteikt\u0151l val\u00f3 r\u00f6vid b\u00facs\u00fa ut\u00e1n hajnali kett\u0151kor indultak azt sem tudva, visszat\u00e9rnek-e valaha. Er\u0151ltetett menetben haladtak, hogy virradatkor m\u00e1r itt legyenek. \u2013 Szerencs\u00e9re nem volt ellen\u00e1ll\u00e1s. Mindenki nyugodtan viselkedett s az izgalom lassan-lassan el\u00fclt. D\u00e9lben vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3 bar\u00e1taimmal asztalhoz \u00fclt\u00fcnk. \u00c9ppen a levest akartuk kanalazni, mikor az \u00dar \u00e9rthet\u0151en felsz\u00f3l\u00edtott: \u2013 Erzs\u00e9bet, kelj fel, menj le gyorsan \u00e9s hirdesd a katon\u00e1knak Isten Ig\u00e9j\u00e9t! \u00d3ri\u00e1si megd\u00f6bben\u00e9s! Mit mondjak \u00e9s hol? Hogy szedjem \u00f6ssze a katon\u00e1kat? Abban a h\u00e1zban, ahol \u00f6sszej\u00f6veteleinket rendszeresen tartottuk, \u00e9ppen igazgat\u00f3nk feles\u00e9ge volt sz\u00e1ll\u00e1son. Kiz\u00e1rt dolog, hogy odamenjek. Aligha engedn\u00e9 meg fiatal n\u0151v\u00e9r l\u00e9temre, hogy katona-\u00f6sszej\u00f6vetelt tartsak. T\u00f6preng\u00e9snek viszont nem volt helye, mert Isten parancs\u00e1t felt\u00e9tlen\u00fcl \u00e9s marad\u00e9ktalanul k\u00f6vetnem kellett. \u00c1mul\u00f3 bar\u00e1taimmal k\u00f6z\u00f6ltem a megb\u00edz\u00e1st. <\/p>\n\n\n\n
Azonnal felaj\u00e1nlott\u00e1k seg\u00edts\u00e9g\u00fcket. A csal\u00e1db\u00f3l a nagymam\u00e1nak k\u00f6zvetlen\u00fcl a szomsz\u00e9dban volt egy hatalmas pajt\u00e1ja. De hogy hozzuk ide a katon\u00e1kat? Ekkor val\u00f3s\u00e1gos csoda j\u00e1tsz\u00f3dott le szem\u00fcnk el\u0151tt. A katon\u00e1k elkezdtek a cs\u0171r el\u0151tti t\u00e9ren gy\u00fclekezni; onnan kellett tov\u00e1bbindulniuk. Hamar megh\u00edvtuk \u0151ket, hogy l\u00e9pjenek be a cs\u0171rbe. A helyis\u00e9g egykett\u0151re megtelt f\u00e9rfiakkal. Gyorsan sz\u00e9tosztottunk n\u00e9h\u00e1ny \u00e9nekesk\u00f6nyvet \u00e9s \u00dajtestamentumot. Azt\u00e1n \u00e9nekelni kezdt\u00fcnk: Az Isten szeretet, Megv\u00e1ltott engem; Az Isten Szeretet, Szeret engem! A katon\u00e1k hangosan vel\u00fcnk \u00e9nekeltek. Az \u00e9nek elhalkult, n\u00e9ma csend lett. Az \u00dar egy pillanat alatt sz\u00edvemre helyezte, hogy err\u0151l az Ig\u00e9r\u0151l besz\u00e9ljek: \u201eSzomjazom<\/em>\u201d. Azel\u0151tt soha nem \u00e9rtettem ennek a megrend\u00edt\u0151 sz\u00f3nak a m\u00e9lys\u00e9g\u00e9t \u00fagy, mint ebben a pillanatban. Amikor J\u00e9zus a kereszten felki\u00e1ltott, nemcsak testi szomj\u00fas\u00e1g\u00e1ra gondolt, mely bizony\u00e1ra rettenetes lehetett. Nem, ezzel kifejez\u00e9sre juttatta a megment\u00e9sed \u00e9s megment\u00e9sem ut\u00e1ni le\u00edrhatatlan v\u00e1gy\u00e1t is. \u00dajra \u00e9s \u00fajra beleki\u00e1ltottam a pajt\u00e1ba: \u2013 Ut\u00e1nad szomjazott, ut\u00e1nad v\u00e1gy\u00f3dott! J\u00f6jj, add \u00e1t magad neki! Hirtelen fel\u00e1llt egy katona. Bibli\u00e1j\u00e1t k\u00e9t k\u00e9zzel sz\u00edv\u00e9re szor\u00edtotta \u00e9s rend\u00edthetetlen\u00fcl felfel\u00e9 tekintett. Megszentelt csend uralkodott k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk. A katon\u00e1k k\u00f6vett\u00e9k tekintet\u00fckkel bajt\u00e1rsuk minden mozdulat\u00e1t, aki ebben a pillanatban \u00e1tadta \u00e9let\u00e9t Annak, Aki oly sok\u00e1ig szomjazott az \u0151 megment\u00e9se ut\u00e1n. Ragyog\u00f3 arc\u00e1r\u00f3l kimondhatatlan boldogs\u00e1g \u00e9s csendes h\u00e1laad\u00e1s sug\u00e1rzott. J\u00e9zus \u00e9rezhet\u0151en jelen volt. Ez a percekig tart\u00f3 csend minden sz\u00f3n\u00e1l hangosabban besz\u00e9lt. R\u00f6vid h\u00e1laad\u00f3 im\u00e1val befejezt\u00fck az \u00f6sszej\u00f6vetelt. A megmentett katona megindult hangon fordult hozz\u00e1m: \u2013 Miattam kellett idej\u00f6nnie, hogy J\u00e9zust megtal\u00e1ljam \u00e9s megmenek\u00fcljek. K\u00f6vetkez\u0151 pillanatban felhangzott a jel a sorakoz\u00f3ra \u00e9s visszavonul\u00e1sra. B\u00edzom Istenben, hogy a megt\u00e9rt katona bizonys\u00e1gt\u00e9tel\u00e9re bajt\u00e1rsai k\u00f6z\u00fcl m\u00e9g sokan \u00e1t\u00e9lt\u00e9k a szabad\u00edt\u00e1st. \u00c9s hiszem, hogy a csapatb\u00f3l t\u00f6bben lesznek, akikkel viszontl\u00e1tjuk egym\u00e1st J\u00e9zusn\u00e1l. <\/p>\n\n\n\n
A k\u00fcl\u00f6n\u00f6s katonai \u00f6sszej\u00f6vetel ut\u00e1n visszat\u00e9rt\u00fcnk az eb\u00e9dhez. Szinte azt \u00e9reztem, amit J\u00e9zus a J\u00e1k\u00f3b k\u00fatj\u00e1n\u00e1l a sam\u00e1riai asszonnyal val\u00f3 besz\u00e9lget\u00e9s ut\u00e1n: \u201eK\u00e9rt\u00e9k \u0151t a tan\u00edtv\u00e1nyai: ,Mester, egy\u00e9l!\u2019 \u2013 \u0150 pedig azt mondta nekik: ,Nekem van eledelem, amit egyem, err\u0151l ti nem tudtok.<\/em>\u2019 A tan\u00edtv\u00e1nyok erre egym\u00e1st k\u00e9rdezt\u00e9k: ,Valaki tal\u00e1n hozott neki enni?\u2019<\/em> J\u00e9zus ezt mondta nekik: ,Az \u00e9n eledelem az, hogy teljes\u00edtsem annak akarat\u00e1t, aki elk\u00fcld\u00f6tt engem, \u00e9s bev\u00e9gezzem az o munk\u00e1j\u00e1t.<\/em>\u2019\u201d (J\u00e1n 4,31\u201334) <\/p>\n\n\n\n
Hatalmas tan\u00edt\u00e1s volt sz\u00e1momra, hogy Isten egyetlen ember megment\u00e9s\u00e9\u00e9rt Eget \u00e9s F\u00f6ldet megmozd\u00edt. K\u00e9tsz\u00e1z katon\u00e1nak g\u00e9pfegyverrel felszerelve f\u00e9l \u00e9jszaka menetelnie kellett, hogy eljusson arra a helyre, ahol Isten k\u00f6z\u00fcl\u00fck eggyel tal\u00e1lkozni akart. Hitemet kibesz\u00e9lhetetlen m\u00f3don meger\u0151s\u00edtette ez az esem\u00e9ny. \u00c9gett a sz\u00edvem, b\u00e1r tudn\u00e1m egyre jobban megtanulni, hogy az adott pillanatban mindig J\u00e9zus rendelkez\u00e9s\u00e9re bocs\u00e1ssam magam. Sz\u00f3lj Uram, sz\u00f3lj nekem, \u00c9s felelni n\u00e9ked \u00edgy fogok: K\u00fcldj Uram, s j\u00f3l tudod, \u00dataidra v\u00edgan indulok! \u201eEngedj\u00e9tek hozz\u00e1m j\u00f6nni a gyermekeket, \u00e9s ne tilts\u00e1tok el \u0151ket.<\/em>\u201d Mk 10,14 <\/p>\n\n\n\n
Menj, t\u00f6r\u00f6ld le k\u00f6nnyed, M\u00e9rt vagy szomor\u00fa? Mondd el J\u00e9zusodnak S elt\u0171nik a b\u00fa. Liebenzell mellett egyik k\u00f6zs\u00e9gben evang\u00e9liz\u00e1ci\u00f3t tartottam. Egy nyolc\u00e9ves le\u00e1nyka \u00e1tadta sz\u00edv\u00e9t a Megv\u00e1lt\u00f3nak s elindult az \u00dar k\u00f6vet\u00e9s\u00e9re. Bar\u00e1tn\u0151je kinevette. A h\u00edv\u0151 le\u00e1nyka megszomorodva j\u00f6tt hozz\u00e1m \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 Erzs\u00e9bet testv\u00e9r, van egy bar\u00e1tn\u0151m, akit nagyon szeretek. Csakhogy \u0151 nem akarja k\u00f6vetni az Urat. \u2013 S te mire gondolt\u00e1l, mit tehetn\u00e9l \u00e9rte? \u2013 k\u00e9rdeztem t\u0151le. Kertel\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl kijelentette: \u2013 Bar\u00e1tn\u0151met nagyon szeretem, de az Urat m\u00e9g jobban. V\u00e1lasztanom kell J\u00e9zus \u00e9s a bar\u00e1tn\u0151m k\u00f6z\u00f6tt. \u2013 Igen \u2013 hagytam helyben \u2013, hat\u00e1rozott d\u00f6nt\u00e9sre kell jutnod. Sz\u00edv\u00e9ben kem\u00e9ny harc kezd\u0151d\u00f6tt, de J\u00e9zust v\u00e1lasztotta. Igaz, hogy keserves k\u00f6nnyek k\u00f6z\u00f6tt, mert bar\u00e1tn\u0151j\u00e9hez nagyon szoros kapcsolat f\u0171zte. \u2013 Szeretn\u00e9k m\u00e9g egy lehet\u0151s\u00e9get figyelmedbe aj\u00e1nlani \u2013 mondtam kis id\u0151 m\u00falva b\u00e1tor\u00edt\u00f3lag. K\u00e9t nagy k\u00f6nnyes szem\u00e9vel v\u00e1rakoz\u00f3an n\u00e9zett r\u00e1m. \u2013 Im\u00e1dkozz komolyan az \u00darhoz bar\u00e1tn\u0151d megment\u00e9s\u00e9\u00e9rt. El\u0151sz\u00f6r azonban menj el hozz\u00e1, hogy megtudja, milyen d\u00f6nt\u00e9sre jutott\u00e1l. Mondd meg neki, hogy szak\u00edtanotok kell, mert \u0151 nem akar ezen az \u00faton j\u00e1rni. De azt is mondd meg, mennyire szereted \u0151t, s hogy im\u00e1dkozol \u00e9rte, hogy o is J\u00e9zushoz tal\u00e1ljon. A b\u00e1tor kis h\u00edv\u0151 felkereste bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t \u00e9s komolyan elbesz\u00e9lgetett vele. Az illet\u0151 v\u00e1lasza viszont goromba elutas\u00edt\u00e1s volt: \u2013 Nem akarok h\u00edv\u0151 lenni \u00e9s nincs sz\u00e1nd\u00e9komban J\u00e9zushoz t\u00e9rni. <\/p>\n\n\n\n
A kis h\u00edv\u0151 l\u00e1nyka elj\u00f6tt a k\u00f6vetkez\u0151 ima\u00f3r\u00e1ra \u00e9s sz\u00edvb\u0151l h\u00e1l\u00e1t adott J\u00e9zusnak a szabad\u00edt\u00e1s\u00e9rt. Azt\u00e1n s\u00edrni kezdett \u00e9s \u00fagy foh\u00e1szkodott bar\u00e1tn\u0151j\u00e9\u00e9rt, hogy mindny\u00e1junk sz\u00edve \u00f6sszefacsarodott. Hosszan, bens\u0151s\u00e9gesen k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt a kicsi. L\u00e9lekben vele egy\u00fctt s\u00edrtunk \u00e9s tusakodtunk. Egyszer csak a m\u00e1sik le\u00e1ny, akinek a jelenl\u00e9t\u00e9r\u0151l semmit sem tudtam, hirtelen k\u00f6nnyekben t\u00f6rt ki \u00e9s felki\u00e1ltott: \u2013 K\u00f6ny\u00f6r\u00fclj rajtam dr\u00e1ga Megv\u00e1lt\u00f3m! L\u00e9gy seg\u00edts\u00e9g\u00fcl, \u00e9n is k\u00f6vetni akarlak! Az eset \u00fagy megr\u00e1zott mindny\u00e1junkat, hogy \u00f6r\u00f6mk\u00f6nnyeket s\u00edrtunk. Ez volt azt\u00e1n a h\u00e1laad\u00f3 istentisztelet! Nem is sejtettem, hogy a le\u00e1nyka bar\u00e1tn\u0151je is jelen van, hiszen nem ismertem \u0151t. Milyen csod\u00e1latos az \u00dar! El\u0151sz\u00f6r d\u00f6nt\u00e9st munk\u00e1l valakiben, azt\u00e1n szak\u00edt\u00e1st a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t\u0151l, s v\u00e9g\u00fcl a kett\u0151t \u00fajb\u00f3l egym\u00e1snak aj\u00e1nd\u00e9kozza. Sz\u00edvem Fel\u00e9d ujjong \u00f6r\u00f6mtele, Mily nagy vagy Te, Mily nagy vagy Te! <\/p>\n\n\n\n
Gyermeksz\u00e1jb\u00f3l kapott isteni megb\u00edz\u00e1s <\/strong><\/p>\n\n\n\n
Nemsok\u00e1ra ugyanebben a k\u00f6zs\u00e9gben volt szolg\u00e1latom. A k\u00e9t le\u00e1nyka kedves k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9ssel j\u00f6tt el\u00e9m: \u2013 Erzs\u00e9bet testv\u00e9r, ne menjen m\u00e9g az \u00f6sszej\u00f6vetelre. Nagy feladatr\u00f3l lenne sz\u00f3. Van a k\u00f6zs\u00e9gben egy istentelen ember, aki \u00e9ppen haldoklik. Hallani sem akar J\u00e9zusr\u00f3l, \u00e9s nem engedi, hogy a h\u00edv\u0151k k\u00f6z\u00fcl b\u00e1rki megl\u00e1togassa. Borzaszt\u00f3 lenne, ha megt\u00e9r\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl kellene meghalnia. Hiszen akkor elk\u00e1rhozik! Nem, nem halhat meg, m\u00edg hitre nem jut! K\u00e9rj\u00fck, l\u00e1togassa meg, \u00e9s seg\u00edtsen m\u00e1r rajta! Mi majd k\u00f6zben t\u00e9rdeinken maradunk \u00e9s im\u00e1dkozunk, m\u00edg vissza nem j\u00f6n a h\u00edrrel, hogy ez a szerencs\u00e9tlen ember megmenek\u00fclt. Val\u00f3s\u00e1ggal \u00e1mulnom kellett azon a komolys\u00e1gon, ahogy a megb\u00edz\u00e1st k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k velem. Vonakod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl elindultam a beteghez \u00e9s oda\u00e9rve bekopogtattam. Az ember val\u00f3ban hal\u00e1l\u00e1n volt. D\u00fch\u00f6sen r\u00e1m t\u00e1madt, hogy mit akarok. Sz\u00edvemben r\u00e9szv\u00e9ttel \u00e1gy\u00e1hoz l\u00e9ptem: \u2013 Hallottam, hogy nagyon beteg \u00e9s az\u00e9rt j\u00f6ttem, hogy megl\u00e1togassam. \u2013 Nincs sz\u00fcks\u00e9gem semmi l\u00e1togat\u00e1sra \u2013 mondta haragosan. \u2013 Ide figyeljen \u2013 feleltem amilyen kedvesen csak tudtam \u2013, nekem Isten gyermeksz\u00e1jon \u00e1t adta azt a megb\u00edz\u00e1st, hogy megl\u00e1togassam mag\u00e1t. Elmondtam, hogy k\u00e9t odaval\u00f3 le\u00e1nyka k\u00e9rt fel a l\u00e1togat\u00e1sra, akik szeretn\u00e9k, ha besz\u00e9ln\u00e9k neki J\u00e9zusr\u00f3l, hogy el ne vesszen. Csod\u00e1lkozva \u00e9s m\u00e9ly megindul\u00e1ssal hallgatta. <\/p>\n\n\n\n
Magam is meglep\u0151dtem, milyen bels\u0151 felszabadults\u00e1ggal tudtam J\u00e9zus szeretet\u00e9r\u0151l sz\u00f3lni. Elmondtam neki, hogy J\u00e9zus a kereszten az \u0151 b\u0171nei\u00e9rt is megfizetett. K\u00f6nnyes szemmel k\u00e9rdezte, van-e m\u00e9g sz\u00e1m\u00e1ra kegyelem, meg tud-e J\u00e9zus neki is bocs\u00e1tani, megmentheti-e \u0151t is? F\u00fclemnek ez val\u00f3s\u00e1gos mennyei muzsika volt. Micsoda \u00f6r\u00f6m, ha \u00e1t\u00e9lhetj\u00fck, amikor egy ember bels\u0151 ellen\u00e1ll\u00e1sa megt\u00f6rik \u00e9s kegyelem\u00e9rt, b\u00e9kess\u00e9g\u00e9rt, b\u0171nbocs\u00e1nat\u00e9rt ki\u00e1lt! Isten Ig\u00e9je alapj\u00e1n felk\u00edn\u00e1ltam a Krisztusban val\u00f3 \u00fcdv\u00f6ss\u00e9get s \u00f3 \u2013 csod\u00e1k csod\u00e1ja! \u2013 a beteg megragadta. Egyre zokogott, m\u00edg \u00e9n \u2013 \u00e1gya mellett t\u00e9rdelve \u2013 k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem, \u00e9s h\u00e1l\u00e1t adtam \u00e9rte. \u00dagy ragadta meg J\u00e9zust, mint szem\u00e9lyes Megv\u00e1lt\u00f3j\u00e1t, mint Szabad\u00edt\u00f3j\u00e1t s sz\u00edv\u00e9t teljesen kit\u00e1rta el\u0151tte. Kimondhatatlan \u00f6r\u00f6mmel hagytam el a h\u00e1zat \u00e9s siettem, hogy a k\u00e9t kis im\u00e1dkoz\u00f3nak megvigyem a j\u00f3 h\u00edrt. Mikor bel\u00e9ptem, mindkett\u0151 m\u00e9g t\u00e9rdein volt \u00e9s a haldokl\u00f3\u00e9rt tusakodva J\u00e9zus irgalm\u00e1t k\u00e9rte. \u00d6r\u00f6mmel ki\u00e1ltottam nekik: \u2013 J\u00e9zus gy\u0151z\u00f6tt! Az ember megszabadult. Halleluja! Forr\u00f3 h\u00e1laad\u00e1ssal dics\u00e9rt\u00fck, magasztaltuk egy\u00fctt Isten B\u00e1r\u00e1ny\u00e1t, Aki meg\u00f6letett a vil\u00e1g alapj\u00e1nak felvet\u00e9se \u00f3ta. \u00c9s ha tudsz m\u00e9g f\u00e1radt, terhelt lelkeket, Menj csak, mondd el n\u00e9kik, hogy ki mentett meg. Menj vel\u00fck im\u00e1ba \u00e9s a dr\u00e1ga V\u00e9r Elmossa a v\u00e9tket, s gond, baj v\u00e9get \u00e9r. <\/p>\n\n\n\n
Boldog Bori s az \u00f6reg Borb\u00e1la<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Liebenzellb\u0151l sokszor mentem egy k\u00f6zs\u00e9gbe, ahol t\u00f6bb \u00e9l\u0151 hit\u0171 kereszty\u00e9n lakott. Nem sokkal els\u0151 l\u00e1togat\u00e1som el\u0151tt \u00e9bred\u00e9s indult meg a gy\u00fclekezetben. Az emberek igen figyelmesek voltak, szorgalmasan, h\u0171s\u00e9gesen k\u00f6vett\u00e9k az Urat. \u00d6r\u00f6m volt a vel\u00fck val\u00f3 k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g. Mikor arat\u00e1s idej\u00e9n szombatonk\u00e9nt megjelentem, a mez\u0151r\u0151l kiab\u00e1ltak fel\u00e9m: \u2013 J\u00f6n Erzs\u00e9bet testv\u00e9r, ma este ima\u00f3r\u00e1nk lesz! Mindig szorgalmasan l\u00e1togatt\u00e1k az ima\u00f3r\u00e1t. A helybeli l\u00e1nyok kijelentett\u00e9k: \u2013 Erzs\u00e9bet testv\u00e9r, ma nem feksz\u00fcnk le. Eg\u00e9sz \u00e9jjel im\u00e1dkozunk a lelkek\u00e9rt, hogy d\u00f6nt\u00e9sre jussanak. Addig kell a lelkek megnyer\u00e9s\u00e9n f\u00e1radozni, amig lehet. Az ilyen kijelent\u00e9s nem ment ritkas\u00e1gsz\u00e1mba. Legt\u00f6bbsz\u00f6r \u00e9n se tehettem m\u00e1st, mint hogy eg\u00e9sz \u00e9jjel \u00e9bren maradtam, s vel\u00fck egy\u00fctt im\u00e1dkoztam. Vas\u00e1rnap reggel hatkor azt\u00e1n a l\u00e1nyoknak \u00fajra be kellett \u00e1llni a h\u00e1zimunk\u00e1ba \u00e9s elk\u00e9sz\u00edteni a reggelit. De a d\u00e9lel\u0151tti \u00f6sszej\u00f6vetelen azt\u00e1n \u00e1t\u00e9lhett\u00e9k, hogy az emberek sorba \u00e1lltak b\u0171nvall\u00e1sra. Egyik ilyen vas\u00e1rnapon megjelent egy sz\u0151ke fiatalasszony az alkalmunkon. Arca igen elgy\u00f6t\u00f6rt volt. M\u00e1r \u00e9ppen meg akartam kezdeni az \u00f3r\u00e1t, amikor odaki\u00e1ltott: \u2013 Jaj a b\u0171neim, a b\u0171neim! Seg\u00edtsen rajtam! Nagy egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9ssel v\u00e1laszoltam: \u2013 \u00dclj\u00f6n csak le, az \u00dar J\u00e9zus az \u00f6sszej\u00f6vetel alatt b\u00e9k\u00e9t adhat mag\u00e1nak. \u00cdgy is lett. Szemem el\u0151tt t\u00f6rt\u00e9nt a v\u00e1ltoz\u00e1s \u00e9s v\u00e9gtelen\u00fcl \u00f6r\u00fcltem a L\u00e9lek munk\u00e1j\u00e1nak. \u00d6sszej\u00f6vetel ut\u00e1n az asszony hazament, de k\u00e9s\u0151bb visszaj\u00f6tt \u00e9s megvallotta b\u0171neit; mindent rendbe hozott, amit j\u00f3v\u00e1 kellett tennie. Any\u00f3s\u00e1val k\u00f6z\u00f6s h\u00e1zban \u00e9lt \u00e9s sokszor panaszkodott r\u00e1. De J\u00e9zus melletti d\u00f6nt\u00e9s\u00e9vel kett\u0151j\u00fck viszonya is megv\u00e1ltozott s any\u00f3s\u00e1t att\u00f3l kezdve igen szerette. Mikor Bori \u2013 \u00edgy h\u00edvt\u00e1k a fiatalasszonyt \u2013 azon a bizonyos napon hazament, any\u00f3sa meglep\u0151dve mondta: \u2013 Bori, de sz\u00e9p vagy! Val\u00f3s\u00e1ggal ragyogsz. Mi t\u00f6rt\u00e9nt veled? \u2013 \u00d3 mama \u2013 ki\u00e1ltott a fiatalasszony any\u00f3sa nyak\u00e1ba borulva \u2013, megtal\u00e1ltam J\u00e9zust \u00e9s csod\u00e1latos b\u00e9k\u00e9t kaptam t\u0151le! <\/p>\n\n\n\n
El\u0151ker\u00fclt az ifj\u00fa f\u00e9rj is, \u00e1mulva meg\u00e1llt \u00e9s felki\u00e1ltott: \u2013 Hogy milyen sz\u00e9p vagy! Menyegz\u0151nk \u00f3ta nem l\u00e1ttalak ilyen sz\u00e9pnek. Bori elmondta, hogy megkapta b\u0171nei bocs\u00e1nat\u00e1t \u00e9s Isten b\u00e9kess\u00e9g\u00e9t. \u2013 \u00c9n is elmegyek oda \u2013 mondta a f\u00e9rj \u2013, hadd \u00f6r\u00fcljek, hadd sz\u00e9p\u00fcljek \u00e9n is! A fiatal le\u00e1nyok im\u00e1ja \u00e1ltal \u00edgy ker\u00fclt m\u00e9g igen sok l\u00e9lek J\u00e9zus k\u00f6zel\u00e9be. Boldog Bori t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t t\u00f6bb helyen elmes\u00e9ltem \u00e9s sok \u00e9rdekes \u00e9lm\u00e9nyem volt vele kapcsolatban. Egyszer egy v\u00e1rosban szolg\u00e1ltam \u00e9s elmondtam hallgat\u00f3imnak, hogy mit jelent J\u00e9zus elfogad\u00e1sa \u00e9s a b\u0171nvall\u00e1s. Az asszonyok k\u00f6z\u00fcl valaki a szavamba v\u00e1gott: \u2013 \u00c9n ugyan soha nem fogok meghajolni a menyem el\u0151tt, hogy valamit bevalljak neki. Sz\u00f3 se lehet r\u00f3la, hogy ilyet tegyek! \u2013 ki\u00e1ltotta inger\u00fclten. Megpr\u00f3b\u00e1ltam leszerelni \u00e9s elmondtam Bori t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. Egyszer csak fel\u00e1llt az asszony \u00e9s hat\u00e1rozottan kijelentette: \u2013 H\u00e1t ez kifejezetten nekem sz\u00f3lt. Hiszen engem is Borb\u00e1l\u00e1nak h\u00edvnak. Sz\u00edvb\u0151l kacagnunk kellett \u00e9s \u00f6r\u00fclt\u00fcnk, hogy a t\u00f6rt\u00e9net annyira illik r\u00e1. \u2013 Ha hazamegyek \u2013 mondta az asszony hat\u00e1rozottan \u2013, els\u0151 utam a menyemhez vezet. Bocs\u00e1natot kell k\u00e9rnem t\u0151le. Mert h\u00e1t \u00e9n is Borb\u00e1la lenn\u00e9k, mint az, akit a Megv\u00e1lt\u00f3 megseg\u00edtett. Amit \u0151 \u00e1t\u00e9lt, \u00e9n is szeretn\u00e9m megtapasztalni. K\u00e9s\u0151bb \u00fajra elker\u00fcltem ebbe a v\u00e1rosba, \u00e9s \u00fagy szerettem volna megl\u00e1togatni ezt az asszonyt, de semmit nem tudtam r\u00f3la, csak azt, hogy Borb\u00e1l\u00e1nak h\u00edvj\u00e1k. <\/p>\n\n\n\n
Elkezdtem im\u00e1dkozni: \u2013 \u00dar J\u00e9zus, nagyon szeretn\u00e9m l\u00e1tni ezt az asszonyt. Hallani akarom, mit cselekedt\u00e9l, hogy \u00f6r\u00fclhessek. Uram, Te olyan sokf\u00e9lek\u00e9ppen tudsz seg\u00edteni, mutasd meg, merre lakik. Alig mondtam \u00e1ment, az utca t\u00fals\u00f3 oldal\u00e1r\u00f3l valaki a nevemet ki\u00e1ltotta. Meglep\u0151dve fordultam h\u00e1tra, \u00e9s kit l\u00e1ttam? Senki m\u00e1st, mint Borb\u00e1l\u00e1t. \u2013 \u00c9ppen mag\u00e1t kerestem! \u2013 ki\u00e1ltottam \u00f6r\u00f6mmel. \u00dagy szerettem volna tudni, hogy s mint van. A kedves Borb\u00e1la igaz\u00e1n \u00f6r\u00f6mmel \u00fcdv\u00f6z\u00f6lt s k\u00e9szs\u00e9ggel besz\u00e1molt arr\u00f3l, amit J\u00e9zus cselekedett az \u00e9let\u00e9ben. \u2013 Azut\u00e1n a bizonyos esti \u00f3ra ut\u00e1n t\u00fcst\u00e9nt menyemhez siettem \u2013 mondta \u2013, s sz\u00edvb\u0151l bocs\u00e1natot k\u00e9rtem, ami\u00e9rt sokszor olyan gonosz voltam hozz\u00e1 \u00e9s veszekedtem vele. De most minden olyan sz\u00e9p \u00e9s j\u00f3 k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk. H\u00e1la \u00e9s dics\u0151s\u00e9g \u00e9rte Istennek! Milyen nagy volt az \u00f6r\u00f6m\u00f6m! Igen, az \u00dar nagy dolgokat cselekedett. \u201eMagasztaljuk \u00e9s \u00e1ldjuk szents\u00e9ges Nevedet. Dics\u00e9rtess\u00e9l mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9!<\/em>\u201d<\/p>\n\n\n\n
Szereteted gy\u00fajt\u00f3pontja: J\u00e9zus? <\/strong><\/p>\n\n\n\n
Egyszer lelk\u00e9sz\u00fcnk bek\u00fcld\u00f6tt a v\u00e1rosba egy lev\u00e9llel \u00e9s megk\u00e9rt, hogy a v\u00e1laszt v\u00e1rjam meg mindj\u00e1rt \u00e9s hozzam magammal. Nagyon siettem, szerettem volna miel\u0151bb vissza\u00e9rni, mert a rendelkez\u00e9s\u00fcnkre \u00e1ll\u00f3 tanul\u00e1si id\u0151 r\u00f6vid volt, a munka pedig sok. Leadtam a levelet, \u00e9s v\u00e1laszra v\u00e1rva \u00fcltem a s\u00f6t\u00e9t folyos\u00f3n. Az id\u0151 egyre telt, de a v\u00e1laszt egyszer\u0171en nem hozt\u00e1k. Kopognom, s\u00fcrgetnem nem volt szabad. Mit tegyek? Eszembe jutott, mennyi tervem volt, mi mindent kellett volna ezalatt elint\u00e9znem. Az iskol\u00e1ban nem volt k\u00f6nny\u0171 egy\u00fctt haladnom a t\u00f6bbiekkel. \u00c9s most itt \u00fcltem egy s\u00f6t\u00e9t folyos\u00f3n \u00e9s v-\u00e1-r-n-o-m kellett. Im\u00e1dkozni kezdtem, mozgassa m\u00e1r meg az \u00dar ezeket az embereket, hogy a v\u00e1laszt miel\u0151bb meg\u00edrj\u00e1k \u00e9s ideadj\u00e1k. Semmi nesz. Legal\u00e1bb egy \u00f3r\u00e1t \u00fcltem \u00edgy \u00e9s eg\u00e9sz b\u00e1natos lettem. \u00dajra \u00e9s \u00fajra k\u00e9rtem az Urat: \u2013 Uram, seg\u00edts m\u00e1r! \u2013 Azt\u00e1n hirtelen eszembe jutott: \u2013 Hiszen az \u00dar J\u00e9zus tud err\u0151l a helyzetr\u0151l! Tal\u00e1n mondani akar valamit \u00e9s \u00e9n nem hallom. Azonnal megal\u00e1zkodtam \u00e9s \u00edgy sz\u00f3ltam: – Megv\u00e1lt\u00f3m, van valami mondanival\u00f3d? K\u00e9rlek, nyisd meg a f\u00fclem, hogy halljak! A szemem is nyisd meg, hogy l\u00e1ssak. Akkor az \u00dar \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1m: \u2013 Erzs\u00e9bet, tekints fel! Szemem felemelve tekintetem egy sz\u00e9pen bekeretezett, fekete b\u00e1rsonyra h\u00edmzett mond\u00e1sra esett. Ez\u00fcst bet\u0171kkel ez \u00e1llt rajta: \u201eSzereteted gy\u00fajt\u00f3pontja J\u00e9zus?<\/em>\u201d A k\u00e9rd\u00e9s sz\u00edven tal\u00e1lt. Most m\u00e1r tudtam, mi\u00e9rt kellett itt v\u00e1rakoznom. <\/p>\n\n\n\n
\u00dajra meg \u00fajra feltettem magamnak a k\u00e9rd\u00e9st: \u201eMi a szeretetem gy\u00fajt\u00f3pontja? J\u00e9zus, vagy emberek, vagy a hivat\u00e1som? Mi t\u00f6lt be legjobban? Mi az, ami legm\u00e9lyebben \u00e9rint?<\/em>\u201d \u00cdgy \u00edzlelgettem a falik\u00e9p mondanival\u00f3j\u00e1t. Teljesen elfeledkeztem a s\u00fcrg\u0151s hazamenetelr\u0151l, csak azt az egyet tudtam: \u2013 Meg kell tanulnom, amit Isten mondani akart. \u00c9s igen maradand\u00f3 leck\u00e9t kaptam. Nagy, m\u00e9lys\u00e9ges \u00f6r\u00f6m \u00e1radt el bennem. Tudatomb\u00f3l t\u00f6k\u00e9letesen kiesett, hogy s\u00f6t\u00e9t folyos\u00f3n \u00fcl\u00f6k \u00e9s egy lev\u00e9lre v\u00e1rok. Egyszerre \u00fagy \u00e9reztem, hogy a k\u00e9rd\u00e9st teljesen meg\u00e9rtettem \u00e9s megindultan v\u00e1laszoltam: \u2013 Igen \u00dar J\u00e9zus, szeretetem gy\u00fajt\u00f3pontja Te vagy! Hirtelen kiny\u00edlt az ajt\u00f3 s egy hangot hallottam: \u2013 \u00d3, m\u00e9g mindig itt \u00fcl? Teljesen megfeledkezt\u00fcnk mag\u00e1r\u00f3l. H\u00e1t igen, az \u00dar azt is megteheti \u00e9ppen, hogy megfeledkezzenek r\u00f3lunk, ha ez\u00e1ltal valami mondanival\u00f3ja van sz\u00e1munkra. Kezemben a v\u00e1lasszal hazasiettem \u00e9s \u00e1tadtam Coerper lelk\u00e9sz \u00farnak. K\u00e9s\u0151bb J\u00e9zus azt mutatta, k\u00e9sz\u00edtsek lapocsk\u00e1kat ezzel a mond\u00e1ssal, hogy itt vagy ott, ahol \u0150 akarja, \u00e1tadhassam valakinek. K\u00e9szs\u00e9ggel meg is tettem. Megk\u00e9rtem egy testv\u00e9rt, akinek igen sz\u00e9p \u00edr\u00e1sa volt, \u00e9s seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel j\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny ilyen k\u00e1rty\u00e1t k\u00e9sz\u00edtett\u00fcnk. <\/p>\n\n\n\n
Utaz\u00e1saim alatt sokszor b\u00e1tor\u00edtott az \u00dar, hogy adjak \u00e1t egy-egy lapocsk\u00e1t. Nagy csod\u00e1lkoz\u00e1somra gyakran katolikus papoknak adhattam bel\u0151le. Bens\u0151mben mindannyiszor k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem, hogy a kis k\u00e1rtya elfogad\u00f3ja \u00fagy tekintsen a mond\u00e1sra, mint ami k\u00f6zvetlen\u00fcl Istent\u0151l \u00e9rkezett \u00e9s rajta kereszt\u00fcl J\u00e9zus melletti hat\u00e1rozott d\u00f6nt\u00e9sre juthasson. K\u00e9s\u0151bb K\u00edn\u00e1ban levelet kaptam egy ilyen kis lap elfogad\u00f3j\u00e1t\u00f3l, aki k\u00f6z\u00f6lte, milyen m\u00e9ly benyom\u00e1st tett r\u00e1 ez a k\u00e9rd\u00e9s. Bibli\u00e1t k\u00e9rt. Mennyire \u00f6r\u00fcltem, hogy gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t l\u00e1thattam! N\u00e9ha megengedi az \u00dar, hogy szolg\u00e1latunk gazdag \u00e1ld\u00e1s\u00e1ba itt-ott betekinthess\u00fcnk, nehogy megk\u00eds\u00e9rtsen a k\u00e9telked\u00e9s, k\u00fcldet\u00e9s\u00fcnk Istent\u0151l kapott volt\u00e1ban. J\u00e9zus felhaszn\u00e1lta a csendet \u00e9s a s\u00f6t\u00e9t v\u00e1r\u00f3szob\u00e1t, hogy sz\u00f3ljon hozz\u00e1m, \u00e9n pedig l\u00e1thattam \u00e9s megtapasztalhattam az \u00dar dics\u0151s\u00e9g\u00e9t. \u2013 Megv\u00e1lt\u00f3m, adj mindenkor kegyelmet, hogy \u00f6r\u00f6m\u00f6det, szeretetedet, mindazt, ami sz\u00e1momra vagy tov\u00e1bbadhassam, hadd tapasztalj\u00e1k meg m\u00e1sok is ezek \u00e1ld\u00e1s\u00e1t. \u00c1ldott a Te dr\u00e1ga, dics\u0151s\u00e9ges Neved mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9! \u00c1men. <\/p>\n\n\n\n
\u201eB\u00f6lccs\u00e9 teszlek \u00e9s megtan\u00edtlak az \u00fatra, amelyen j\u00e1rj, szemeimmel tan\u00e1csollak t\u00e9ged.<\/em>\u201d Zsolt 32,8<\/strong><\/p>\n\n\n\n
M\u00e1r eml\u00edtettem, hogy Liebenzellb\u0151l k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le helyekre j\u00e1rtunk szolg\u00e1lni a Fekete-erd\u0151 vid\u00e9k\u00e9n. Egy \u00f3r\u00e1t, de sokszor kett\u0151t kellett gyalogolnunk, m\u00edg a rendeltet\u00e9si helyre \u00e9rt\u00fcnk. Egyszer ism\u00e9t \u00e9ppen \u00faton voltunk szolg\u00e1latra, amikor az \u00dar hirtelen parancsot adott, hogy forduljak egy m\u00e1sik \u00fatra, melyen ker\u00fcl\u0151vel juthattam a v\u00e9gc\u00e9lhoz. Elb\u00facs\u00faztam h\u00e1t a testv\u00e9rekt\u0151l s \u00edgy sz\u00f3ltam: \u2013 Nekem most m\u00e1sik \u00faton kell mennem. Egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rtett\u00e9k, mivel voltak\u00e9ppen egy ir\u00e1nyba tartottunk. \u2013 Hova futk\u00e1rozol? \u2013 k\u00e9rdezt\u00e9k. \u2013 J\u00f6hetsz nyugodtan vel\u00fcnk. De \u00e9n kijelentettem: \u2013 Az \u00dar mondta, hogy a m\u00e1sik \u00faton menjek, s \u00e9n engedelmeskedni akarok. Otthagytam h\u00e1t a testv\u00e9reket, s elindultam a m\u00e1sik \u00faton. Sz\u00edvemben foh\u00e1szkodtam: \u2013 Uram, nyisd meg k\u00e9rlek a szemem, hogy l\u00e1ssam, \u00e9s adj nyitott f\u00fclet, hogy halljam mit k\u00edv\u00e1nsz t\u0151lem, hogy v\u00e9ghezvihessem akaratodat. Egy\u00e1ltal\u00e1n nem tudtam, mi t\u00f6rt\u00e9nik majd ezen az \u00faton. A Bibli\u00e1b\u00f3l viszont j\u00f3l ismertem, hogy J\u00e9zus szeret \u00fatk\u00f6zben tal\u00e1lkozni az emberekkel. Egyszer csak egy any\u00f3ka bukkant fel el\u0151ttem. Az \u00dar J\u00e9zus azonnal utas\u00edtott: \u2013 Erzs\u00e9bet, sz\u00f3l\u00edtsd meg ezt az embert! Odamentem, k\u00f6sz\u00f6ntem \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny bar\u00e1ts\u00e1gos sz\u00f3t v\u00e1ltottam vele, mire o s\u00edrva v\u00e1laszolt: \u2013 Mit akar t\u0151lem? Mag\u00e1nyos, megvetett ember vagyok. Engem senki sem szeret. Nem t\u00f6r\u0151dik velem senki, mert \u00e9n vagyok itt a leggonoszabb szem\u00e9ly. \u2013 \u00d3 \u2013 feleltem gyeng\u00e9d r\u00e9szv\u00e9ttel \u2013, \u00e9n szeretem mag\u00e1t \u00e9s ismerek valakit, aki m\u00e9g jobban szereti. \u00c9ppen \u0150 k\u00fcld\u00f6tt ide, hogy tal\u00e1lkozzam \u00e9s besz\u00e9ljek mag\u00e1val Szomor\u00faan lehajtott fejjel mondta: \u2013 Nem, engem senki sem szeret. Ahhoz t\u00fals\u00e1gosan rossz vagyok.<\/p>\n\n\n\n
Vagy gondolja, hogy valaki k\u00e9pes engem is szeretni? \u2013 Igen \u2013 feleltem \u2013, \u00e9n nagyon szeretem, s most hadd besz\u00e9ljek Arr\u00f3l, Aki teljes sz\u00edv\u00e9vel szereti mag\u00e1t. Magamban im\u00e1dkozva, tusakodva mes\u00e9lni kezdtem a m\u00faltamb\u00f3l. Elmondtam, milyen gonosz voltam, s hogy valaki egyszer csak bel\u00e9pett az \u00e9letembe, Aki \u00e9let\u00e9t adta \u00e9rtem, Aki v\u00e9r\u00e9vel megtiszt\u00edtott, Aki minden b\u0171n\u00f6met megbocs\u00e1totta \u00e9s minden s\u00falyos terhemet mag\u00e1ra vette. \u2013 Ez a nagy Seg\u00edt\u0151 k\u00fcld\u00f6tt ide mag\u00e1hoz. \u2013 De hogy h\u00edvj\u00e1k? Ki az az ember? \u2013 k\u00e9rdezte az any\u00f3ka fesz\u00fclt v\u00e1rakoz\u00e1ssal. \u2013 Az \u00dar J\u00e9zus \u2013 v\u00e1laszoltam, \u00e9s mindent elmondtam r\u00f3la, amit a Szentl\u00e9lek eszembe juttatott. Mintha valami rem\u00e9nysug\u00e1r csillant volna meg \u00fcres tekintet\u00e9ben, amint ott \u00e1llt \u00e9s figyelt. \u2013 Komolyan hiszi \u2013 szak\u00edtott f\u00e9lbe \u2013, hogy ez a J\u00e9zus engem is k\u00e9pes szeretni? Egy ilyen teremt\u00e9st, mint \u00e9n nagyok? \u2013 \u201eBiztos vagyok benne \u2013 mondtam meggy\u0151z\u0151d\u00e9ssel \u2013, hiszen mag\u00e1\u00e9rt is meghalt. \u0150, Aki engem szabadd\u00e1 \u00e9s boldogg\u00e1 tett, mag\u00e1nak ugyanezt a megtapasztal\u00e1st k\u00edn\u00e1lja! Micsoda \u00f6r\u00f6m volt, hogy tal\u00e1ltam az utc\u00e1n egy hajl\u00e9ktalan embert, akinek J\u00e9zus ment\u0151 szeretet\u00e9r\u0151l besz\u00e9lhettem!<\/p>\n\n\n\n
Itt \u00e1llt el\u0151ttem valaki, aki m\u00e1r nem tudta, mi lesz vele. Valaki, aki csal\u00f3dott, akit az emberek megvetettek, aki szeretetre \u00e9hezett. \u00c9n \u00fagy megteltem ir\u00e1nta val\u00f3 szeretettel, hogy nem tudtam m\u00e1st tenni, mint \u00e1t\u00f6lelni \u00e9s megcs\u00f3kolni. \u0150 pedig \u00faj rem\u00e9nnyel ragadta meg az \u00e9letet. Nekem tov\u00e1bb kellett mennem, de m\u00e9g kifejez\u00e9sre juttattam forr\u00f3 v\u00e1gyam, hogy a Mennyben viszontl\u00e1thassam \u0151t. Helyesl\u0151en b\u00f3lintott \u00e9s azt mondta, \u0151 is rem\u00e9li, hogy odafent tal\u00e1lkozunk. Tudtam, hogy J\u00e9zus tov\u00e1bbvezeti \u0151t. Mikor elv\u00e1ltunk, olyan volt, mint akit kicser\u00e9ltek. Sz\u00edvemben m\u00e9ly b\u00e9kess\u00e9ggel mentem tov\u00e1bb. \u00datk\u00f6zben megnyertem egy lelket J\u00e9zus sz\u00e1m\u00e1ra, \u00edgy azt\u00e1n t\u00f6k\u00e9letesen mindegy volt, mit gondolnak fel\u0151lem. Buzg\u00f3 k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9ssel fordultam az \u00darhoz: \u2013 K\u00e9rlek Uram, kend meg a f\u00fclem, hogy mindig hallja, mi a Te szent akaratod \u00e9s add, hogy mindenkor k\u00e9szs\u00e9gesen meg is tegyem. Adj engedelmes sz\u00edvet, mely utaidra mindig k\u00e9sz igent mondani, b\u00e1rhov\u00e1 vezess. Adj b\u00f6lcs nyelvet, hogy hirdethessem megv\u00e1lt\u00e1sodat \u00e9s megvallhassam, mit tett\u00e9l velem \u2013 Hiszen az\u00e9rt j\u00f6tt, hogy megkeresse az elveszettet, helyreigaz\u00edtsa a t\u00e9velyg\u0151t, bek\u00f6t\u00f6zze a megsebzettet, gy\u00e1mol\u00edtsa a gyeng\u00e9t. (Ez 34,16) <\/p>\n\n\n\n
B\u00e1r jobban megtanuln\u00e1nk, hogy mindig azon az \u00faton j\u00e1rjunk, amit az \u00dar mutat, nem tudakozva se jobbra, se balra, k\u00e9szs\u00e9ggel feladva saj\u00e1t sz\u00e1nd\u00e9kunkat. Igaz\u00e1n nincs dr\u00e1g\u00e1bb \u00fat, mint ami a B\u00e1r\u00e1ny nyomdok\u00e1ban vezet. Hal\u00e1lomig nincs m\u00e1s v\u00e1gyam: lelket nyerni, s menni, menni, mindig a B\u00e1r\u00e1ny nyom\u00e1ban. <\/p>\n\n\n\n
B\u0171nb\u00e1nat n\u00e9lk\u00fcl nincs \u00e9bred\u00e9s<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Egy faluban t\u00f6rt\u00e9nt, ahol n\u00e9h\u00e1ny napig az \u00f6sszej\u00f6veteli h\u00e1zban laktam, hogy az evang\u00e9liumot hirdessem. M\u00e9lyen meg\u00e9rintett mikor hallottam, milyen odaad\u00e1ssal \u00e9s komolys\u00e1ggal im\u00e1dkoznak \u00e9bred\u00e9s\u00e9rt a h\u00edv\u0151k. De az \u00dar egy napon megmutatta, hogy nem adhat \u00e9bred\u00e9st, m\u00edg egy bizonyos dolog el nem rendez\u0151dik. Vil\u00e1gosan megmutatta azt is, hogy kell rendezni valamit, csak azt nem tudtam, mir\u0151l van sz\u00f3. Nem is kellett tudnom. \u00cdgy sz\u00f3ltam h\u00e1t a h\u00e1zban lak\u00f3 testv\u00e9rhez: \u2013 Az \u00dar megmutatta, hogy szeretn\u00e9 meghallgatni az \u00e9bred\u00e9s\u00e9rt mondott im\u00e1kat, de ezt csak akkor teheti, ha bizonyos dolog elrendez\u0151dik. K\u00e9rem, menjenek el ide \u00e9s ide, mert ott valami rendeznival\u00f3 van. A f\u00e9rfitestv\u00e9r minden tov\u00e1bbi magyar\u00e1zat n\u00e9lk\u00fcl pontosan tudta, mi az a dolog. \u2013 Lehetetlen, hogy odamenjek \u2013 felelte. Mivel nem tudtam, mir\u0151l van sz\u00f3 \u2013 nem is \u00f3hajtottam tudni, csup\u00e1n tov\u00e1bb kellett adnom, amit az \u00dar r\u00e1m b\u00edzott \u2013, az\u00e9rt \u00edgy v\u00e1laszoltam: \u2013 Az \u00e9n feladatom az volt, hogy k\u00f6z\u00f6ljem, amit az \u00dar \u00fczent. Ha nem tudja a dolgot rendbe hozni, akkor ne v\u00e1rjon tov\u00e1bb \u00e9bred\u00e9sre. A testv\u00e9r sz\u00edv\u00e9ben heves harc kezd\u0151d\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n
De mivel sz\u00edv\u00fcgye volt a lelkek megment\u00e9se, m\u00e9gis \u00fagy hat\u00e1rozott, hogy elmegy. Szob\u00e1mban \u00e9ppen a szombati nagytakar\u00edt\u00e1st v\u00e9geztem, mikor beki\u00e1ltott az ablakon: \u2013 Erzs\u00e9bet testv\u00e9r, megyek. Im\u00e1dkozzon \u00e9rtem! Csak a felmos\u00f3 ruh\u00e1t szerettem volna m\u00e9g a v\u00edzb\u0151l kivenni, hogy azt\u00e1n let\u00e9rdeljek. De hirtelen \u00fagy \u00e9reztem, mintha egy k\u00e9z a fejemet irt\u00f3zatos er\u0151vel lenyomta volna a v\u00f6d\u00f6rh\u00f6z. M\u00e1r a vizet \u00e9rintettem, de a nyom\u00e1s nem sz\u0171nt. A k\u00e9z val\u00f3s\u00e1ggal bele akarta nyomni a fejemet a v\u00edzbe, hogy belefojtson. Az eg\u00e9sz hihetetlen gyorsan t\u00f6rt\u00e9nt. R\u00e1j\u00f6ttem, hogy csak az Ellens\u00e9g lehet, aki sz\u00f6rny\u0171 d\u00fch\u00e9t r\u00e1m akarja \u00e1rasztani, mert j\u00f3l tudja, hogy a helyi \u00e9bred\u00e9s k\u00e9rd\u00e9se forog kock\u00e1n. Teljes er\u0151vel J\u00e9zus V\u00e9r\u00e9\u00e9rt ki\u00e1ltottam, mire a k\u00e9z elengedett. Azonnal t\u00e9rdre borultam, hogy im\u00e1dkozzam a testv\u00e9r\u00e9rt. Mikor hazat\u00e9rt, \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1m: \u2013\u00d3, minden sokkal k\u00f6nnyebb volt, mint gondoltam. H\u00e1la Istennek, minden rendben van. Kimondhatatlanul \u00f6r\u00fcltem. Most h\u00e1t v\u00e1rhattuk az \u00e9bred\u00e9st, ami k\u00e9s\u0151bb meg is \u00e9rkezett. H\u00e1ziasszonyom r\u00f6videsen hal\u00e1los betegs\u00e9gbe esett. B\u00e1rmennyire f\u00e1jt, sz\u00e1molnunk kellett hazamenetel\u00e9vel. Isten kedves gyermeke volt, de sokat szorongott megt\u00e9retlen fi\u00e1\u00e9rt. S\u00edrt \u00e9s szomorkodott. K\u00e9rtem a fi\u00fat, hogy fogadja el az \u00dar J\u00e9zust m\u00e9g \u00e9desanyja \u00e9let\u00e9ben, nehogy anyja mag\u00e1val vigye a s\u00edrba ezt a nagy f\u00e1jdalmat. \u00c9s az \u00dar J\u00e9zus meghallgathatja az anya gy\u00f3gyul\u00e1s\u00e1\u00e9rt mondott im\u00e1t is, b\u00e1rmilyen beteg. <\/p>\n\n\n\n
A fi\u00fa keservesen s\u00edrt az anyj\u00e1t\u00f3l val\u00f3 elv\u00e1l\u00e1s gondolat\u00e1ra. H\u00e1ziasszonyom er\u0151tlen hangj\u00e1n m\u00e9g egyszer k\u00e9rte a fi\u00e1t, hogy j\u00f6jj\u00f6n az \u00darhoz. Mindig azt rem\u00e9lte, hogy ezt az \u00f6r\u00f6met a Mennybe val\u00f3 hazat\u00e9r\u00e9se el\u0151tt meg\u00e9rheti. A fi\u00fa let\u00e9rdelt anyja \u00e1gya el\u00e9, sz\u00edvet t\u00e9p\u0151n zokogott \u00e9s teljesen \u00e1tadta mag\u00e1t az \u00darnak. J\u00e9zus kijelentette nekem, hogy az anya nem hal meg. \u00c9s val\u00f3ban, milyen csoda, miut\u00e1n a fi\u00fa b\u0171neit megvallotta, \u00e9let\u00e9t rendezte, s ezzel anyj\u00e1t igen megvid\u00e1m\u00edtotta, sok h\u00edv\u0151 buzg\u00f3 k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9s\u00e9re J\u00e9zus a beteget meg\u00e9rintette, meggy\u00f3gy\u00edtotta \u00e9s feler\u0151s\u00edtette. \u201eUram, fens\u00e9ges a Te hatalmad \u00e9s j\u00f3s\u00e1god! Dics\u00e9r\u00fcnk, magasztalunk \u00e9s im\u00e1dunk t\u00e9ged. \u00c1men.<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
3. Pr\u00f3baszolg\u00e1lat Heidelbergben<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Heidelbergben<\/strong><\/p>\n\n\n\n
A liebenzelli bibliaiskola befejez\u00e9se ut\u00e1n Heidelbergbe ker\u00fcltem pr\u00f3baszolg\u00e1latra. Els\u0151 dolgom volt, hogy azonnal t\u00edz testv\u00e9rt k\u00e9rjek \u2013 mint gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t \u2013 az \u00dar szolg\u00e1lat\u00e1ra. Meg is kaptam. Borb\u00e1la testv\u00e9rrel dolgoztunk egy\u00fctt. Sz\u00e9p \u00e9s \u00e1ld\u00e1sokban gazdag id\u0151 volt. Mikor egy gyermekk\u00f6rt akartam l\u00e9trehozni, mely majd ut\u00e1np\u00f3tl\u00e1s lesz az ifj\u00fas\u00e1g sz\u00e1m\u00e1ra, le akartak besz\u00e9lni azzal, hogy gyermekek \u00fagysem j\u00f6nnek. A gyermekmunka viszont szolg\u00e1latomhoz tartozott, \u00edgy h\u00e1t nem engedtem. L\u00e1nyok\u00e9rt im\u00e1dkoztam. Nagy \u00f6r\u00f6m\u00f6mre hatvanhatan j\u00f6ttek a gyermekk\u00f6rbe. Sz\u00e1muk hamarosan nyolcvanra n\u0151tt. Olyan sz\u00e9p volt, hogy J\u00e9zusr\u00f3l besz\u00e9lhettem nekik! Sokan megt\u00e9rtek k\u00f6z\u00fcl\u00fck. K\u00fcls\u0151 szolg\u00e1lataim alatt ezek a gyermekek im\u00e1dkoztak \u00e9rtem. Van-e szebb t\u00e1masz, mint a gyermeki im\u00e1ds\u00e1g? Ha gyermekek im\u00e1dkoznak, meghallgatja az \u00dar. Egyszer egy lelk\u00e9sz j\u00f6tt a felettesemhez \u00e9s megk\u00e9rte, seg\u00edtsen rajta. Nagy bajban van az ifj\u00fas\u00e1g \u00e1llapota miatt. <\/p>\n\n\n\n
Engem k\u00fcldtek oda, \u00e9n pedig k\u00e9t sz\u00f6vets\u00e9ges le\u00e1nyt vittem magammal imahadj\u00e1ratra. M\u00edg \u00e9n besz\u00e9ltem, \u0151k ketten buzg\u00f3n k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtek. V\u00e9ge volt az ifj\u00fas\u00e1gi \u00f3r\u00e1nak, de a jelen lev\u0151 l\u00e1nyok k\u00f6z\u00fcl senki sem akart hazamenni. Egyszerre s\u00edrni kezdtek, \u00e9s ut\u00f3\u00f6sszej\u00f6vetelt kellett tartanom. Let\u00e9rdelt\u00fcnk. T\u00f6bben megvallott\u00e1k b\u0171neiket, \u00e1tadt\u00e1k magukat az \u00dar J\u00e9zusnak, \u00e9s h\u00e1l\u00e1t adtak a szabad\u00edt\u00e1s\u00e9rt. Csod\u00e1latos volt. De sajnos egy testv\u00e9r, aki r\u00e9szt vett az \u00f3r\u00e1n, bev\u00e1dolt a lelk\u00e9szn\u00e9l. Az volt a v\u00e9lem\u00e9nye, hogy ez t\u00falz\u00e1s. A l\u00e1nyok let\u00e9rdeltek, s\u00edrtak, b\u0171nt vallottak, \u2013 ilyesmi m\u00e9g egyszer nem fordulhat el\u0151. Mire a lelk\u00e9sz felkereste felettesemet \u00e9s megk\u00e9rte, hogy ne k\u00fcldj\u00f6n t\u00f6bb\u00e9. Viszont a l\u00e1nyok, akik lelkileg megindultak, nem voltak megel\u00e9gedve a lelk\u00e9sz elj\u00e1r\u00e1s\u00e1val \u00e9s meg akartak l\u00e1togatni. Csakhogy ezt megtiltott\u00e1k nekik. <\/p>\n\n\n\n
Az \u00darhoz k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt. Erre megbetegedtem. A le\u00e1nyok meghallott\u00e1k \u00e9s elhat\u00e1rozt\u00e1k, hogy felkeresnek. Ez ellen senkinek sem lehetett kifog\u00e1sa. A l\u00e1togat\u00e1s igazi c\u00e9lja viszont az volt, hogy t\u00f6bbet halljanak J\u00e9zusr\u00f3l. Ott \u00fcltek h\u00e1t kedveseim szob\u00e1mban a beteg\u00e1gyam k\u00f6r\u00fcl, \u00e9n pedig boldog voltam, hogy ism\u00e9t besz\u00e9lhetek nekik J\u00e9zusr\u00f3l \u00e9s tan\u00edthatom \u0151ket. Igen, J\u00e9zus nem k\u00f6vet el hib\u00e1t. \u201eUram, csod\u00e1latosak a Te cselekedeteid, ti\u00e9d a dics\u00e9ret \u00e9s magasztal\u00e1s!<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
Az Ellens\u00e9g akad\u00e1lyozza a l\u00e9lekment\u00e9st, de J\u00e9zus gy\u0151z!<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Egy Heidelberg melletti k\u00f6zs\u00e9gben sokszor kellett \u00f6sszej\u00f6vetelt tartanom. A L\u00e9lek k\u00fcl\u00f6n\u00f6s hatalommal munk\u00e1lkodott ebben a gy\u00fclekezetben. Szinte mindig t\u00f6rt\u00e9nt valami rendk\u00edv\u00fcli esem\u00e9ny. Egyszer im\u00e1ds\u00e1gra gy\u0171lt\u00fcnk \u00f6ssze \u2013 lehett\u00fcnk h\u00e1rman vagy n\u00e9gyen \u2013, de az \u00d6rd\u00f6g igen megharagudott r\u00e1nk, mivel el\u0151re h\u00e1l\u00e1t adtunk a gy\u0151zelem\u00e9rt. \u00c1lland\u00f3an ki-be csapkodta az ablakot. Kit\u00e1masztottuk, b\u00e1r sz\u00e9lcsend volt odakint, \u00e9s tov\u00e1bb im\u00e1dkoztunk. Alig fogtunk \u00fajra az im\u00e1ba, az ablakt\u00e1bla \u00f3ri\u00e1si robajjal \u00fajra becsap\u00f3dott. A m\u00e1sik szob\u00e1ban, ahova \u00e1tvonultunk, ugyanez folyt, csakhogy k\u00e9ptelenek legy\u00fcnk az im\u00e1dkoz\u00e1sra. J\u00e9zus ennek ellen\u00e9re meghallgatott s az esti \u00f3r\u00e1n lelkekkel aj\u00e1nd\u00e9kozott meg benn\u00fcnket. <\/p>\n\n\n\n
A haldokl\u00f3 gyermek \u00e9s Isten seg\u00edts\u00e9ge<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Egyszer ism\u00e9t eljutottam kedves bar\u00e1taimhoz, hogy \u00f6sszej\u00f6vetelt tartsak. Kis gyermek\u00fck, a h\u00e1z napsugara, hal\u00e1l\u00e1n volt. Az anya megrend\u00fclten k\u00e9rdezte: \u2013 Mit tegyek? Az \u00f6sszej\u00f6vetelt nem szeretn\u00e9m elmulasztani; nem tudok m\u00e1st tenni, mint gyermekemet az \u00darnak aj\u00e1nlani. Egyed\u00fcl O k\u00e9pes meg\u0151rizni \u00e9s meggy\u00f3gy\u00edtani. A kicsi az elm\u00falt napokban alig volt beteg, most viszont, hogy az \u00f6sszej\u00f6vetelen J\u00e9zus melletti d\u00f6nt\u00e9seket v\u00e1rtunk, \u00e1llapota v\u00e1ls\u00e1gosra fordult. Kimentem a konyh\u00e1ba, ahol a gyermek fek\u00fcdt, im\u00e1dkoztam felette \u00e9s bels\u0151 bizonyoss\u00e1got nyertem, hogy az \u00dar meghallgatta k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9semet. \u00cdgy sz\u00f3ltam az any\u00e1hoz fordulva: \u2013 Ha intek, menjen \u00e9s n\u00e9zze meg a gyereket. Nem fog meghalni, legyen eg\u00e9sz nyugodt. Az \u00f6sszej\u00f6vetelre \u00e9rkez\u0151k is l\u00e1tt\u00e1k, milyen rosszul van a gyermek. Egy id\u0151 m\u00falva, mikor az \u00dar figyelmeztetett, intettem az any\u00e1nak, hogy n\u00e9zze meg a beteget. Boldogan, vid\u00e1man t\u00e9rt vissza \u00e9s jelentette: \u2013 A kicsi \u00fcl a b\u00f6lcs\u0151ben \u00e9s nevet! \u201eNagy vagy Te Isten, csod\u00e1t teszel \u00e9s meggy\u00f3gy\u00edtasz!<\/em>\u201d<\/p>\n\n\n\n
Heidelbergi ifj\u00fas\u00e1gi \u00e9bred\u00e9s \u2013 \u201eTe pedig ne sz\u00f3lj bele!<\/em>\u201d <\/strong><\/p>\n\n\n\n
Sok\u00e1ig im\u00e1dkoztunk ifj\u00fas\u00e1gi \u00e9bred\u00e9s\u00e9rt. Magunk is megvizsg\u00e1ltuk \u2013 a vezet\u0151n\u0151 \u00e9s \u00e9n \u2013, nem mi jelent\u00fcnk-e akad\u00e1lyt abban, hogy az \u00dar meghallgathasson. Megal\u00e1zkodtunk \u00e9s kitiszt\u00edtottunk mindent, amire r\u00e1mutatott. Azt\u00e1n v\u00e1rtuk Isten beavatkoz\u00e1s\u00e1t. K\u00f6vetkez\u0151 ifj\u00fas\u00e1gi \u00f3r\u00e1n megt\u00f6rt\u00e9nt az \u00e1tt\u00f6r\u00e9s. Teli voltunk \u00f6r\u00f6mmel, mikor l\u00e1ttuk a Szentl\u00e9lek munk\u00e1j\u00e1t a fiatalokban. \u2013 S akkor valami eg\u00e9sz v\u00e1ratlan dolog t\u00f6rt\u00e9nt, olyasmi, ami m\u00e9g soha. Bej\u00f6tt a h\u00e1zmester \u00e9s felsz\u00f3l\u00edtott, hogy a h\u00e1zat azonnal hagyjuk el, mert el kell mennie \u00e9s a kaput be akarja z\u00e1rni. \u00c9ppen most, amikor a le\u00e1nyok ilyen \u00f6sszet\u00f6rt \u00e1llapotban vannak, hagyjuk el a h\u00e1zat? \u2013 Sz\u00fcks\u00e9gemben az \u00darhoz ki\u00e1ltottam s \u0150 megnyugtatott \u00e9s megvigasztalt. Neh\u00e9z sz\u00edvvel t\u00e1voztunk. Mikor mind elmentek, \u00e9n is elindultam. Nem mehettem messzire, mikor \u00f6sszetal\u00e1lkoztam az egyik le\u00e1nnyal. Ott \u00e1llt az utcasarkon \u00e9s keservesen s\u00edrt. B\u0171nei nagyon r\u00e1nehezedetek. Seg\u00edts\u00e9g\u00e9re voltam \u00e9s megtal\u00e1lta J\u00e9zust. Alig hagytam ott a boldog \u00e9s megk\u00f6nnyebb\u00fclt le\u00e1nyt, \u00fajra egy s\u00edr\u00f3 alak \u00e1llt el\u0151ttem. \u2013 Nem tudok hazamenni \u2013 jajgatott \u2013, a b\u0171neim! \u0150 is J\u00e9zushoz t\u00e9rt \u00e9s b\u0171nbocs\u00e1natot tal\u00e1lt. Min\u00e9l tov\u00e1bb haladtam az utc\u00e1n, ann\u00e1l t\u00f6bb s\u00edr\u00f3 le\u00e1nnyal tal\u00e1lkoztam. Egyesek s\u00edrva \u00fcltek a s\u00e9t\u00e1ny padjain. Senki nem akart hazamenni. Mind a b\u0171neit siratta. <\/p>\n\n\n\n
\u00cdgy mentem egyikt\u0151l a m\u00e1sikig, vigasztalva, J\u00e9zushoz vezetve, vel\u00fck im\u00e1dkozva. Az eredm\u00e9ny boldog felszabadul\u00e1s lett. Utcai tev\u00e9kenys\u00e9gemet hajnali kett\u0151ig folytattam. Isten meghallgatta az \u00e9bred\u00e9s\u00e9rt mondott im\u00e1kat. Felejthetetlen \u00e9jszaka volt a b\u0171nb\u00e1nat szomor\u00fas\u00e1g\u00e1val \u00e9s a szabad\u00edt\u00e1s h\u00e1lak\u00f6nnyeivel. Ezt k\u00e9pzelni sem mertem volna. \u2013 Ki tudja, vajon ott a h\u00e1zban lett volna alkalmam minden egyessel \u00edgy foglalkozni \u00e9s szem\u00e9lyes lelkigondoz\u00e1st gyakorolni? Ism\u00e9t eszembe jutott, amit az \u00dar J\u00e9zus egyszer igen komolyan mondott nekem: \u201eTe pedig ne sz\u00f3lj bele!\u201d H\u00e1t nem val\u00f3s\u00e1gos imameghallgat\u00e1s volt, ahogy cselekedett? Mikor \u00e9rtj\u00fck meg valah\u00e1ra csod\u00e1latos \u00fatjait? \u201eGolgotai gy\u0151ztes H\u0151s, \u00fatjaid csod\u00e1latosak. Dics\u00e9ret, magasztal\u00e1s \u00e9s h\u00e1la Neked.<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
\u00d3ri\u00e1s lista<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Megkaptam a hatalmas list\u00e1t, melyen minden rajta volt, amit K\u00edn\u00e1ba magammal kellett vinnem. De m\u00e9g mindig infl\u00e1ci\u00f3s id\u0151ben \u00e9lt\u00fcnk \u00e9s ezrekben sz\u00e1moltunk. P\u00e9nzem nem volt, de mikor megkaptam az \u00edg\u00e9retet a kiutaz\u00e1sra, asztalomon egy pici dobozt tal\u00e1ltam. Mi lehet ebben? Ilyet m\u00e9g \u00e9letemben nem kaptam. K\u00e9t arany karikagy\u0171r\u0171 volt ezzel a megjel\u00f6l\u00e9ssel: \u201eErzs\u00e9bet testv\u00e9r kiutaz\u00e1s\u00e1ra.\u201d Pedig senki sem tudta m\u00e9g, amit a lelk\u00e9sz \u00far kik\u00fcldet\u00e9semmel kapcsolatban k\u00f6z\u00f6lt velem. K\u00e9pzelhet\u0151, mennyire \u00f6r\u00fcltem ennek az aj\u00e1nd\u00e9knak! Coerper lelk\u00e9sz \u00far azt szokta mondani: \u201eAkit Isten elh\u00edv, arr\u00f3l gondoskodik is. Ebb\u0151l l\u00e1tjuk, kit akar k\u00fcldeni.<\/em>\u201d Elkezdtem a lista minden egyes t\u00e9tel\u00e9\u00e9rt im\u00e1dkozni. S\u0151t, azt k\u00e9rtem az \u00dart\u00f3l, adjon t\u00f6bbet, hogy jusson m\u00e1s testv\u00e9rnek is, ha sz\u00fcks\u00e9ge lenne r\u00e1. <\/p>\n\n\n\n
Bev\u00e1s\u00e1rl\u00e1s az \u00darral – A b\u0151r\u00f6nd<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Elkezdtem j\u00e1rk\u00e1lni Heidelberg utc\u00e1in \u00e9s minden \u00fczlet el\u0151tt azt mondtam az \u00darnak: \u2013 Uram, sz\u00f3lj, hol kell valamit v\u00e1s\u00e1rolnom! El\u0151sz\u00f6r abba az \u00fczletbe mentem, ahol haj\u00f3b\u0151r\u00f6nd\u00f6t lehetett kapni. Meg\u00e1lltam \u00e9s szeml\u00e9l\u0151dtem egy kicsit. Volt valamennyi p\u00e9nzem, de nem sok. Az \u00dar bek\u00fcld\u00f6tt a boltba, miut\u00e1n kint felh\u00edvta a figyelmemet egy haj\u00f3b\u0151r\u00f6ndre \u00e9s utas\u00edtott: \u2013 Ezt vedd meg! \u2013 Mellette \u00e1llt egy igen k\u00f6nny\u0171 vulk\u00e1nf\u00edber koffer. Az \u00dar folytatta az utas\u00edt\u00e1st: \u2013 Ezt is! Az \u00e1r sokkal magasabb volt, mint amennyit fizetni tudtam volna \u00e9rte. Bel\u00e9ptem a boltba \u00e9s k\u00f6z\u00f6ltem, hogy szeretn\u00e9m a k\u00e9t b\u0151r\u00f6nd\u00f6t megv\u00e1s\u00e1rolni. Mikor \u00f6r\u00f6mmel \u00e1tvettem \u00edgy sz\u00f3ltam: \u2013 Mindj\u00e1rt ki is fizetn\u00e9m. Legyen sz\u00edves ki\u00e1ll\u00edtani a sz\u00e1ml\u00e1t. Magamban pedig arra gondoltam: Elkezdem kiszedni a p\u00e9nzt a p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1mb\u00f3l, \u00e9s addig nem hagyom abba, m\u00edg a teljes v\u00e9tel\u00e1r ott nem lesz az asztalon. Pedig tudtam, hogy nincs annyi benne. Viszont felt\u00e9tlen\u00fcl b\u00edztam abban, hogy J\u00e9zus k\u00e9pes a bankjegyeket is megszapor\u00edtani. A kiszolg\u00e1l\u00f3n\u0151 bement az irod\u00e1ba, majd egy id\u0151 m\u00falva visszaj\u00f6tt \u00e9s azt mondta: \u2013 Ugyan kedves testv\u00e9r, a b\u0151r\u00f6nd\u00f6t k\u00e9s\u0151bb is kifizetheti! \u2013 Nem \u2013 v\u00e1laszoltam udvariasan, de hat\u00e1rozottan \u2013, szeretn\u00e9m azonnal kifizetni; nem akarok ad\u00f3ss\u00e1got csin\u00e1lni. <\/p>\n\n\n\n
A h\u00f6lgy \u00fajra elt\u0171nt az irod\u00e1ban, de m\u00e1sodszor is sz\u00e1mla n\u00e9lk\u00fcl jelent meg. \u2013 De kedves testv\u00e9r \u2013 kezdte \u00fajra \u2013, igaz\u00e1n nem s\u00fcrg\u0151s. K\u00e9s\u0151bb is kifizetheti. \u2013 Nem \u2013 er\u0151sk\u00f6dtem \u2013, a kofferre sz\u00fcks\u00e9gem van, de fizet\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl nem viszem el. A h\u00f6lgy ism\u00e9t elt\u00e1vozott, s \u00e9n k\u00f6zben az \u00darhoz ki\u00e1ltottam seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt. Mikor visszaj\u00f6tt, \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 Testv\u00e9r, \u00e9n m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta nem adtam semmit a misszi\u00f3ra. Maga misszi\u00f3i munk\u00e1ban \u00e1ll \u00e9s K\u00edn\u00e1ba k\u00e9sz\u00fcl. Szeretn\u00e9m a b\u0151r\u00f6nd\u00f6k \u00e1r\u00e1b\u00f3l levonni, amit adni akarok. Kimondhatatlanul \u00f6r\u00fcltem. Adom\u00e1nya \u00f6sszeg\u00e9t levonta a b\u0151r\u00f6nd\u00f6k \u00e1r\u00e1b\u00f3l \u00e9s \u00e1tny\u00fajtotta a sz\u00e1ml\u00e1t. \u00d6sszes p\u00e9nzemet kiraktam az asztalra \u00e9s az pontosan annyi volt, amennyit fizetnem kellett. Igaz\u00e1n boldog voltam. Kinn az utc\u00e1n val\u00f3s\u00e1ggal ujjongtam \u00e9s ezt mondtam a Megv\u00e1lt\u00f3nak: \u2013 Uram J\u00e9zus, most megtanultam, hogy lehet Veled v\u00e1s\u00e1rolni. Ezent\u00fal mindig magammal viszlek. Te majd megmondod, melyik \u00fczletben \u00e9s mit v\u00e1s\u00e1roljak. \u00c9n pedig seg\u00edts\u00e9gedben b\u00edzva megveszem, ak\u00e1r van p\u00e9nzem, ak\u00e1r nincs. Mert szil\u00e1rdan elt\u00f6k\u00e9ltem, hogy ha valamire sz\u00fcks\u00e9gem van, soha senkinek egy sz\u00f3t sem sz\u00f3lok. Szeretn\u00e9k mindent a mennyei csatorna k\u00f6zbeiktat\u00e1s\u00e1val megkapni. Sz\u00edvb\u0151l k\u00edv\u00e1nom, hogy e t\u00f6rt\u00e9netek olvas\u00e1sa k\u00f6zben sokan megtanulj\u00e1k, milyen m\u00f3don lehet ezt a mennyei csatorn\u00e1t a h\u00e9tk\u00f6znapi \u00e9letben ig\u00e9nybe venni. \u00cdgy folytattam bev\u00e1s\u00e1rl\u00e1saimat m\u00e9g sok \u00fczletben. Amire az \u00dar figyelmess\u00e9 tett, azt megvettem \u00e9s p\u00e9nzem mindig \u00e9ppen el\u00e9g volt a v\u00e9tel\u00e1r kifizet\u00e9s\u00e9re. <\/p>\n\n\n\n
Cip\u0151jav\u00edt\u00e1s<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Egyszer kilyukadt a cip\u0151m. Im\u00e1ds\u00e1gban az \u00dar el\u00e9 vittem \u00e9s elmondtam, hogy nincs p\u00e9nzem a jav\u00edt\u00e1sra. \u2013 \u00dar J\u00e9zus \u2013 folytattam \u2013, most elviszem a cip\u0151t a cip\u00e9szhez. Add, hogy akkorra legyen k\u00e9sz, mikorra megadod a sz\u00fcks\u00e9ges \u00f6sszeget a jav\u00edt\u00e1s kifizet\u00e9s\u00e9hez. A cip\u00e9sz megmondta, mikor mehetek a cip\u0151m\u00e9rt. A megadott napon elmentem, de p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1m teljesen \u00fcres volt. M\u00e9gis tudtam, hogy az \u00dar k\u00fcld\u00f6tt. Igen, sokszor mentem \u00e1t ilyen pr\u00f3b\u00e1kon. \u2013 A cip\u0151met szeretn\u00e9m elvinni \u00e9s a jav\u00edt\u00e1st kifizetni. \u2013 mondtam. Megkaptam a cip\u0151t, de a mester nem mondta meg, mibe ker\u00fcl. Bar\u00e1ts\u00e1gosan hozz\u00e1 fordultam: \u2013 K\u00e9rn\u00e9m sz\u00e9pen a sz\u00e1ml\u00e1t, szeretn\u00e9m kiegyenl\u00edteni. Nem akarok ad\u00f3ss\u00e1got csin\u00e1lni. A kedves cip\u00e9sz k\u00e9tszer ment be a szob\u00e1j\u00e1ba \u00e9s k\u00e9tszer j\u00f6tt vissza sz\u00e1mla n\u00e9lk\u00fcl. V\u00e9g\u00fcl csak annyit mondott: \u2013 Tess\u00e9k elvinni a cip\u0151t, k\u00e9s\u0151bb is ki lehet fizetni. \u2013 Nem \u2013 tiltakoztam\u2013, ad\u00f3ss\u00e1got nem csin\u00e1lok. Erre harmadszor is elt\u0171nt s mikor visszaj\u00f6tt, \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013A cip\u0151 ki van fizetve. <\/p>\n\n\n\n
A gyapj\u00fatakar\u00f3<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Sz\u00fcks\u00e9gem volt egy gyapj\u00fatakar\u00f3ra is. De \u00fagy l\u00e1tszott, hogy ilyet m\u00e1r nem fogok tal\u00e1lni sehol. Borb\u00e1la testv\u00e9r egyszer velem j\u00f6tt egy vid\u00e9ki \u00fatra s l\u00e1tott valahol egy f\u00e9lgyapj\u00fa takar\u00f3t. Elmondta, hogy m\u00e1r besz\u00e9lt is a tulajdonossal s megeml\u00edtette, hogy megvenn\u00e9m. \u00cdgy az asszony f\u00e9lretette sz\u00e1momra. Valamennyi p\u00e9nz volt n\u00e1lam, \u00e9ppen annyi, mint a takar\u00f3 \u00e1ra. Az \u00fczlet tulajdonosn\u0151je v\u00e1s\u00e1rl\u00e1s ut\u00e1n bar\u00e1ts\u00e1gosan hozz\u00e1m fordult: \u2013 Kedves testv\u00e9r, \u00fagy szeretn\u00e9k m\u00e9g valamit aj\u00e1nd\u00e9kozni. N\u00e9zzen k\u00f6r\u00fcl a boltban \u00e9s mondja meg, mire van sz\u00fcks\u00e9ge! \u0150 pedig bement a szob\u00e1j\u00e1ba. K\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem az \u00fczletben, de magamban \u00edgy sz\u00f3ltam: \u201eEgy sz\u00f3t sem sz\u00f3lok arr\u00f3l, hogy mit szeretn\u00e9k. \u00dar J\u00e9zus, mondd meg Te az asszonynak, mit adjon nekem!<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
Tekintetem a fekete gyapj\u00fafonalra esett \u00e9s arra gondoltam: \u201eIlyesmit p\u00e9ld\u00e1ul mindig tudn\u00e9k haszn\u00e1lni.\u201d Az asszony visszaj\u00f6tt \u00e9s megk\u00e9rdezte, mit v\u00e1lasztottam. Nem tudtam felelni. Teljesen az \u00dart\u00f3l akartam f\u00fcggni, az\u00e9rt \u0150t k\u00e9rtem, mutassa meg az asszonynak, mire van sz\u00fcks\u00e9gem. M\u00e9g a tekintetem is \u00fagy ir\u00e1ny\u00edtottam, hogy v\u00e9letlen\u00fcl se keltsek olyan benyom\u00e1st, mintha ezt vagy azt szeretn\u00e9m. A tulajdonosn\u0151 hirtelen \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 Tudom m\u00e1r! Fekete gyapj\u00fanak minden n\u0151v\u00e9r \u00f6r\u00fcl. Fogadja el ezt a fekete gyapj\u00fat. Ennek azt\u00e1n igaz\u00e1n \u00f6r\u00fcltem. Hiszen pontosan ez volt, amit \u00e9n is kiszemeltem. A k\u00f6zvet\u00edt\u00e9st az \u00dar v\u00e9gezte. Megkaptam a gyapj\u00fat \u00e9s megvolt a gyapj\u00fatakar\u00f3m is. \u201eH\u0171s\u00e9ges, h\u0171s\u00e9ges J\u00e9zus!<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
Egy\u00e9b sz\u00fcks\u00e9ges dolgok<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Megl\u00e1togattam egyszer egy kedves testv\u00e9rt, akivel j\u00f3 bar\u00e1ts\u00e1gban voltam. \u00cdgy sz\u00f3lt hozz\u00e1m: \u2013 Te, gyere m\u00e1r fel velem a padl\u00e1sszob\u00e1ba! Mutatok valamit. Mentem an\u00e9lk\u00fcl, hogy tudtam volna, mit akar. Hatalmas b\u0151r\u00f6nd ker\u00fclt el\u0151. \u2013 Itt \u0151rz\u00f6m a hozom\u00e1nyom. \u2013 kezdte. Van itt m\u00e9g annyi sz\u00e9p \u00faj dolog, amire m\u00e1r nem lesz sz\u00fcks\u00e9gem. Amennyi id\u0151m m\u00e9g h\u00e1tra van, ahhoz ez t\u00fal sok. Mondd meg, ha valamit haszn\u00e1lni tudsz ezekb\u0151l. Fogadalmamhoz h\u00edven egy sz\u00f3t sem sz\u00f3ltam. Bar\u00e1tn\u0151m egyre rakta \u00e9s mutogatta a dolgokat, egyiket a m\u00e1sik ut\u00e1n, azt\u00e1n hirtelen megjegyezte: \u2013 De hiszen te nem mondasz semmit! L\u00e1tom m\u00e1r, hogy \u00edgy nem boldogulok veled. K\u00e9nytelen leszek magam int\u00e9zkedni. \u2013 \u00c9ppen ezt akartam. Mik\u00f6zben elkezdte a nekem sz\u00e1nt holmikat f\u00e9lrerakni, h\u00e1l\u00e1t adtam az \u00dar J\u00e9zusnak, mert csupa m\u00falhatatlanul sz\u00fcks\u00e9ges dolog volt, olyasmi, ami m\u00e9g hi\u00e1nyzott. \u2013 Kezdetben ugyanis j\u00f3form\u00e1n semmim sem volt meg a list\u00e1n szerepl\u0151 dolgokb\u00f3l, m\u00edg a testv\u00e9rek k\u00f6z\u00fcl t\u00f6bben m\u00e1r otthonr\u00f3l magukkal hoztak egyet-m\u00e1st. Dr\u00e1ga any\u00e1mt\u00f3l \u00e9n csup\u00e1n egy sz\u00e9p abroszt kaptam szalv\u00e9t\u00e1kkal, meg egy kis marad\u00e9k anyagot, egy h\u00e1l\u00f3kab\u00e1tra val\u00f3t. Semmi egyebet. A t\u00f6bbir\u0151l az \u00dar gondoskodott. Sok \u00e9rt\u00e9kes holmit kaptam ett\u0151l a kedves testv\u00e9rt\u0151l \u00e9s sz\u00edvb\u0151l h\u00e1l\u00e1s voltam \u00e9rte. <\/p>\n\n\n\n
T\u00e9likab\u00e1t<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Nagyon nagy sz\u00fcks\u00e9gem volt egy vastag t\u00e9likab\u00e1tra is, de fogalmam se volt r\u00f3la, hogyan juthatn\u00e9k hozz\u00e1. Nem eml\u00edtettem senkinek, viszont egyszer, amikor bar\u00e1taimn\u00e1l voltam l\u00e1togat\u00f3ban, megk\u00e9rdezte a h\u00e1zigazda, aki n\u0151i szab\u00f3 volt: \u2013 Erzs\u00e9bet testv\u00e9r, van egy nagyon sz\u00e9p, vastag kab\u00e1tsz\u00f6vetem. Nem tudna ilyesmit haszn\u00e1lni? \u2013 De igen \u2013 feleltem, mivel k\u00e9rdezett. \u2013 Tudja \u2013 folytatta\u2013, egy h\u00f6lgy megrendelte ezt az anyagot, de mikor megl\u00e1tta nem akarta \u00e1tvenni. Most egyszer\u0171en itt hever, s nem tudok vele semmit kezdeni. Eladni nem tudom, pedig nagyon sz\u00e9p, dr\u00e1ga, meleg gyapj\u00fasz\u00f6vet. Kiv\u00e1l\u00f3 min\u0151s\u00e9g\u0171 \u00e9s a sz\u00edn\u00e9ben van valami \u00e9rdekes. Mindenk\u00e9ppen \u00f6r\u00fcltem az aj\u00e1nlatnak \u00e9s megn\u00e9ztem a sz\u00f6vetet. A sz\u00edne val\u00f3ban olyan, hogy ma sem tudom pontosan meghat\u00e1rozni. A szab\u00f3 v\u00e9gtelen\u00fcl boldog volt, hogy a kab\u00e1tot megvarrhatja nekem. El is k\u00e9sz\u00edtette roppant \u00fcgyesen \u00e9s nagy szeretettel. Oly sz\u00e9pen siker\u00fclt, hogy m\u00e9g Coerper lelk\u00e9szn\u00e9 is megcsod\u00e1lta. Nekem pedig \u2013 \u00e9s ez a legcsod\u00e1latosabb \u2013 egy fill\u00e9rt sem kellett \u00e9rte fizetni. \u201eBizony csod\u00e1latosak a Te cselekedeteid!<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
A ruha <\/strong><\/p>\n\n\n\n
Kiss\u00e9 k\u00e9s\u0151bb Tuttlingenbe mentem kedves bar\u00e1taimhoz, akik keresked\u0151k voltak. \u00cdgy sz\u00f3ltak hozz\u00e1m: \u2013 Kedves testv\u00e9r, ez az \u00fczlet nem a mienk, hanem az \u00dar J\u00e9zus\u00e9. Mi csak s\u00e1f\u00e1rai vagyunk. Maga most nemsok\u00e1ra K\u00edn\u00e1ba megy, v\u00e1lasszon ki mindent, amit csak szeretne, \u00e9s amire csak sz\u00fcks\u00e9ge van. Milyen kedves aj\u00e1nlat! De h\u0171 maradtam fogadalmamhoz. Kezem se ny\u00fajtottam ki, a sz\u00e1m se nyitottam meg. K\u00e9r\u00e9s\u00fckre megn\u00e9ztem a dolgokat, de nem sz\u00f3ltam egy sz\u00f3t sem. Az asszony igen kedvesen megjegyezte: \u2013 L\u00e1tom m\u00e1r, hogy nem sokra megyek mag\u00e1val. Nekem kell k\u00e9zbe vennem a dolgot. B\u00fajjon csak bele ebbe a ruh\u00e1ba! Azt hiszem, j\u00f3 lesz. Sz\u00f3t fogadtam \u00e9s beleb\u00fajtam. A ruha illett r\u00e1m, meg is kaptam. Tov\u00e1bb faggatott, hogy any\u00e1m \u00e9l-e m\u00e9g? \u2013 Igen\u2013 feleltem. \u2013 Erre mell\u00e9 tett any\u00e1mnak is egy ruhadarabot. M\u00e9g sok sz\u00fcks\u00e9ges dolgot \u201ev\u00e1s\u00e1roltam\u201d p\u00e9nz n\u00e9lk\u00fcl. \u201eCsod\u00e1latos vagy dr\u00e1ga Megv\u00e1lt\u00f3m!<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
\u00datik\u00f6lts\u00e9g <\/strong><\/p>\n\n\n\n
Miel\u0151tt az utaz\u00e1shoz sz\u00fcks\u00e9ges p\u00e9nz meg\u00e9rkezett, Coerper lelk\u00e9sz \u00far egyik bar\u00e1tja megsz\u00f3l\u00edtott: \u2013 Testv\u00e9r, \u00fagy hallom, K\u00edn\u00e1ba szeretne menni. \u00datik\u00f6lts\u00e9ge pedig nincs. Mosolyogva v\u00e1laszoltam: \u2013 Ebb\u0151l nem csin\u00e1lok gondot. Aty\u00e1m milliomos, p\u00e9nze van el\u00e9g, az \u00e9n \u00fatik\u00f6lts\u00e9gem is ott van n\u00e1la. Az illet\u0151 elgondolkozott: \u2013 Vagy \u00fagy! Ha ez a helyzet, \u00e9n mindj\u00e1rt meg is kezdhetem \u00e9s adhatok \u00d6nnek valamit. 50 m\u00e1rk\u00e1t kaptam t\u0151le. Ez ism\u00e9t j\u00f3 volt bev\u00e1s\u00e1rl\u00e1sokra. \u201eUram, milyen j\u00f3s\u00e1gos vagy!\u201d Nemsok\u00e1ra minden egy\u00fctt volt, ami a list\u00e1n szerepelt; s\u0151t, az \u00dar sokkal t\u00f6bbet adott, mint amennyit k\u00e9rtem. Ez\u00e9rt megk\u00e9rdeztem t\u0151le: \u201eMegv\u00e1lt\u00f3m, ki\u00e9 legyen ez a sok minden, ami a sz\u00fcks\u00e9geseken fel\u00fcl maradt?<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
\u2013 J\u00e9zus egy sz\u00e1momra ismeretlen nevet hozott el\u00e9m. Az \u00f6sszes holmi egyel\u0151re Stuttgarban volt. Liebenzellbe utaztam \u00e9s megk\u00e9rdeztem Coerper lelk\u00e9sz urat, van-e ilyen nev\u0171 testv\u00e9r\u00fcnk? \u2013 Igen, van. \u2013 felelte. \u2013 Ki ez a testv\u00e9r? \u2013 k\u00e9rdeztem izgatottan. \u2013 \u00d3 \u2013 mondta a lelk\u00e9sz \u00far szemmel l\u00e1that\u00f3 szomor\u00fas\u00e1ggal \u2013, a bizotts\u00e1g \u00fagy hat\u00e1rozott, hogy ez a testv\u00e9r kiutazhat, csakhogy neki minden holmija a hat\u00e1ron t\u00fal maradt. Olyan vid\u00e9kr\u0151l val\u00f3, ahonnan az elm\u00falt h\u00e1bor\u00fa miatt lehetetlens\u00e9g a kelengy\u00e9j\u00e9t megkapni. \u00cdgy azt\u00e1n nem is tudjuk, kik\u00fcldhetj\u00fck-e vagy sem? A terv az volt, hogy ez a testv\u00e9r is a mi csoportunkkal utazik, viszont a dolog \u00edgy k\u00e9rd\u00e9sess\u00e9 lett. \u2013 Lelk\u00e9sz \u00far \u2013 mondtam j\u00f3kedv\u0171en \u2013, a testv\u00e9rt nyugodtan k\u00fcldj\u00e9k ki. \u2013 Hogy-hogy? \u2013 k\u00e9rdezte csod\u00e1lkozva. <\/p>\n\n\n\n
Boldogan sz\u00e1moltam be, mennyi holmim van a testv\u00e9r sz\u00e1m\u00e1ra. A lelk\u00e9sz \u00far megindult hangon mondta: \u2013 Erzs\u00e9bet testv\u00e9r, \u00edrjon azonnal egy lapot a nevemben az illet\u0151nek, aki nagyon szomorkodik. K\u00f6z\u00f6lje vele, hogy j\u00f6jj\u00f6n Stuttgartba \u00e9s vigye el a dolgokat. \u00d6r\u00f6mmel tettem eleget a k\u00e9r\u00e9snek. Stuttgartban tal\u00e1lkoztam azt\u00e1n ezzel a testv\u00e9rrel. Azel\u0151tt nem ismertem. K\u00f6sz\u00f6nt\u00f6ttem \u00e9s megmondtam: \u2013 Ez a koffer a benne lev\u0151 dolgokkal egy\u00fctt a tied. J\u00e9zus k\u00fcldte neked. A testv\u00e9r \u00f6r\u00f6m\u00e9ben csak s\u00edrni tudott, mikor a holmikat megtekintette. Most m\u00e1r az a rem\u00e9nys\u00e9ge is meglehetett, hogy vel\u00fcnk utazik. \u00dagy is t\u00f6rt\u00e9nt. Kimondhatatlan \u00f6r\u00f6m volt sz\u00e1momra, hogy \u00e9n, akinek azel\u0151tt a legkevesebbje volt, m\u00e9g adakozni is tudtam. Igen, J\u00e9zus csod\u00e1latosnak bizonyult \u00e9s nagyot cselekedett. \u201eB\u00edzom benned Uram J\u00e9zus, Megv\u00e1lt\u00f3m \u00e9s Szabad\u00edt\u00f3m<\/em>.\u201d <\/p>\n\n\n\n
\u00c1ldott Isten nagy kegyelme!<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
Kar\u00e1csony k\u00f6r\u00fcl \u00faj \u00e1rva fi\u00facska ker\u00fclt hozz\u00e1nk az utc\u00e1r\u00f3l. Sz\u00fclei \u00e9hen haltak, \u0151 pedig otthonra v\u00e1gyott. A tanul\u00f3kkal \u00e9ppen egy kar\u00e1csonyi \u00e9neket gyakoroltunk: \u201e\u00c1ldott Isten nagy kegyelme, hogy lek\u00fcldte szent Fi\u00e1t!\u201d A kicsi els\u0151 pillanatt\u00f3l kezdve csupa szem \u00e9s f\u00fcl volt minden \u00faj dolog ir\u00e1nt, amit l\u00e1tott \u00e9s felfedezett. Eddig soha nem hallott a Menny \u00e9l\u0151 Isten\u00e9r\u0151l. L\u00e1tszott rajta, hogy bens\u0151leg eg\u00e9szen hatalm\u00e1ba ker\u00edti, amit a szeretet Isten\u00e9r\u0151l megtudott. A kar\u00e1csonyi \u00e9neket nagy darab sz\u00f6vetre \u00edrva felakasztottuk a szob\u00e1ban, hogy valamennyien olvashass\u00e1k. P\u00e1lc\u00e1mmal mutogattam az egyes szavakat, \u00edgy valamennyien k\u00f6vetni tudt\u00e1k s j\u00f3l eml\u00e9kezet\u00fckbe v\u00e9st\u00e9k. \u00c9nek\u00f3ra ut\u00e1n a kicsi el\u0151rej\u00f6tt \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 Misszion\u00e1riusn\u0151, k\u00e9rlek, add m\u00e1r ide a mutat\u00f3p\u00e1lc\u00e1dat. Nem tudtam, mit akar vele, de \u00e1tadtam a botot. Erre hang n\u00e9lk\u00fcl sz\u00f3r\u00f3l-sz\u00f3ra v\u00e9gigmutogatta az eg\u00e9sz \u00e9neket. Fesz\u00fclt figyelemmel \u00fclt\u00fcnk \u00e9s k\u00edv\u00e1ncsian v\u00e1rtuk, mi lesz ebb\u0151l. Mikor befejezte, kezdte megint el\u00f6lr\u0151l. F\u00e9lbeszak\u00edtottam \u00e9s megk\u00e9rdeztem: \u2013 Keresel valamit? \u2013 Igen \u2013 felelte izgatottan \u2013, keresem azt, hogy ,\u00e1ldott Isten nagy kegyelme\u2019! El\u00e1lm\u00e9lkodtam, hogy ez az utc\u00e1r\u00f3l szalasztott gyermek ilyen hamar megragadta Isten nagy kegyelm\u00e9t. \u2013 Mondd csak misszion\u00e1riusn\u0151 \u2013 k\u00e9rdezte a fi\u00fa a legkomolyabb arccal \u2013, nem kell-e nekem is \u00edgy sz\u00f3lnom ,\u00e1ldott Isten nagy kegyelme<\/em>\u2019? <\/p>\n\n\n\n
Az utc\u00e1n majdnem \u00e9hen haltam, most pedig mindennap j\u00f3llakhatom. Csod\u00e1ltam a kicsi vil\u00e1gos l\u00e1t\u00e1s\u00e1t. \u0150 pedig zavartalanul folytatta: \u2013 Ne mondjam, hogy ,\u00e1ldott Isten nagy kegyelme\u2019? Rongyokban j\u00e1rtam \u00e9s most milyen sz\u00e9p ruh\u00e1t hordok. Ott \u00e1llt el\u0151tt\u00fcnk nagyon egyszer\u0171, de tiszta \u00e1rvah\u00e1zi ruh\u00e1csk\u00e1j\u00e1ban \u00e9s olyan kar\u00e1csonyi pr\u00e9dik\u00e1ci\u00f3t tartott, ami felejthetetlen maradt sz\u00e1momra. \u2013 H\u00e1t hogyne mondhatn\u00e1m \u2013 folytatta \u2013, hogy ,\u00e1ldott Isten nagy kegyelme\u2019? Eddig az utc\u00e1n kellett aludnom \u00e9s most minden \u00e9jjel k\u00e9nyelmes, sz\u00e9p \u00e1gyban alszom. \u00c1rva gyermekeink nagyon-nagyon egyszer\u0171 \u00e1gyakban aludtak. De ennek a kedves fi\u00facsk\u00e1nak, aki sok\u00e1ig m\u00e1st sem ismert, mint szeg\u00e9nys\u00e9get, bajt \u00e9s nyomor\u00fas\u00e1got, nagy aj\u00e1nd\u00e9k volt az egyszer\u0171 \u00e1gy. K\u00edv\u00e1ns\u00e1g\u00e1ra odamutattam m\u00e9g egyszer a mond\u00e1sra: \u2013 Itt van, amit keresel. Kivette kezemb\u0151l a botot s a k\u00ednai kifejez\u00e9sre mutatva, egyre-m\u00e1sra mondogatta: \u201e\u00c1ldott Isten nagy kegyelme! \u00c1ldott Isten nagy kegyelme!<\/em>\u201d M\u00e9g sok\u00e1ig folytatta volna, ha f\u00e9lbe nem szak\u00edtom ezekkel a szavakkal: \u2013 J\u00f3l van, kedvesem. Nagy \u00f6r\u00f6mmel szeml\u00e9lhett\u00fck, hogyan munk\u00e1lkodott Isten Lelke ebben a kicsi gyermekben \u00e9s milyen nagy h\u00e1l\u00e1ra \u00f6szt\u00f6n\u00f6zte \u0151t. <\/p>\n\n\n\n
A legfiatalabb<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
\u00c1rvah\u00e1zunkban k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 kor\u00fa fi\u00fak laktak. A fels\u0151 korhat\u00e1r 18\u201319 \u00e9v volt. A legfiatalabb egy aranyos \u00f6t\u00e9ves fi\u00facska, n\u00e9h\u00e1ny hasonl\u00f3 kor\u00fa gyermekkel egy\u00fctt id\u0151s h\u00edvo k\u00ednai asszony gondoz\u00e1sa alatt \u00e1llt, aki k\u00f6z\u00f6tt\u00fck is aludt. Nem csoda, hogy a kicsi nagy szeretettel cs\u00fcng\u00f6tt \u201enagymam\u00e1j\u00e1n\u201d, aki szint\u00e9n \u00f6r\u00f6m\u00e9t lelte napsugaras kis \u201eunok\u00e1j\u00e1ban\u201d. A fi\u00facska nagyon tehets\u00e9ges volt, k\u00f6nnyen tanult \u00e9s sokat tudott k\u00edv\u00fclr\u0151l. Mikor az \u00e1llom\u00e1s vezet\u0151j\u00e9nek, Becker misszion\u00e1riusnak a sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1t \u00fcnnepelt\u00fck, a kis kedvenc el\u0151\u00e1llt, felk\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tte az \u00fcnnepeltet s elkezdett eml\u00e9kezetb\u0151l zsolt\u00e1rokat \u00e9s \u00e9nekeket mondani. Becker misszion\u00e1rius t\u00e9rd\u00e9re \u00fcltette \u00e9s sz\u00edvb\u0151l \u00f6r\u00fclt a gyermeksz\u00e1jb\u00f3l cs\u00f6rgedez\u0151 patakocsk\u00e1nak.A kedves kis gyermek sajnos igen kor\u00e1n megh\u00edv\u00f3t kapott a mennyei dics\u0151s\u00e9gbe. Az \u00dar elk\u00e9sz\u00edtette a hazamenetelre. Pedig \u00fagy szerett\u00fck volna k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk tartani! Hal\u00e1la el\u0151tt \u00edgy sz\u00f3lt kedves \u00f6reg gondoz\u00f3n\u0151j\u00e9hez: \u2013 Ugye nagymama, te is velem j\u00f6ssz, ha a Megv\u00e1lt\u00f3 elvisz? B\u00e1r ez a k\u00e9r\u00e9se nem teljes\u00fclt, m\u00e9gsem ment egyed\u00fcl. J\u00e9zus vitte \u00e1t az \u00f6r\u00f6k dics\u0151s\u00e9gbe. <\/p>\n\n\n\n
Az \u00e1rv\u00e1k gondoskod\u00e1sa egy \u00fajsz\u00fcl\u00f6ttr\u0151l <\/strong><\/p>\n\n\n\n
A h\u00e1bor\u00fa \u00e9s \u00e9h\u00edns\u00e9g idej\u00e9n t\u00f6rt\u00e9nt, hogy egy m\u00e1sik megy\u00e9b\u0151l menek\u00fclt h\u00e1zasp\u00e1r \u00e9rkezett az \u00e1rvah\u00e1z kapuja melletti kis szalmakunyh\u00f3ba. Ezek a szerencs\u00e9tlen emberek elvesztett\u00e9k otthonukat, nem volt tet\u0151 a fej\u00fck felett. Pedig az asszony gyermeket v\u00e1rt. Egy napon aranyos fi\u00facska l\u00e1tott napvil\u00e1got a pici kunyh\u00f3ban. Az anya er\u0151tlen \u00e9s beteg volt, az \u00e9hs\u00e9g igen elgy\u00f6t\u00f6rte. \u00c1rvah\u00e1zi fiaink megragad\u00f3 m\u00f3don gondoskodtak az any\u00e1r\u00f3l \u00e9s a kicsir\u0151l, akit azonnal \u00f6csik\u00e9j\u00fcknek fogadtak. B\u00e1r a napi adag egyre kisebb lett \u2013 n\u00e9gy \u00e9tkez\u00e9sr\u0151l h\u00e1romra, majd kett\u0151re, v\u00e9g\u00fcl egyetlen t\u00e1lka rizsre apadt \u2013, a fi\u00fak sz\u00e1jukt\u00f3l vont\u00e1k meg az \u00e9telt, hogy az any\u00e1t t\u00e1pl\u00e1lj\u00e1k, mert testv\u00e9r\u00fck\u00e9rt felel\u0151snek \u00e9rezt\u00e9k magukat. Az any\u00e1t is \u00e9s a j\u00f3l fejl\u0151d\u0151 csecsem\u0151t is megmenthett\u00e9k. Nagy \u00f6r\u00f6m volt ez a fi\u00faknak. Naponta felkerest\u00e9k a kunyh\u00f3t s a kicsi testv\u00e9rt karjukon hordozt\u00e1k. Vel\u00fck egy\u00fctt \u00f6r\u00fclt\u00fcnk, mert ezt az \u00e1ldozatk\u00e9szs\u00e9get J\u00e9zus szeretete \u00e9bresztette a gyermeksz\u00edvekben.<\/p>\n\n\n\n
Mennyb\u0151l j\u00f6tt csirk\u00e9k<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Az \u00e9h\u00edns\u00e9g tov\u00e1bb tartott. \u00c1rva le\u00e1nyk\u00e1ink egy napon \u00edgy sz\u00f3ltak a misszion\u00e1riushoz: \u2013 A h\u00fasnak lassan m\u00e1r az \u00edz\u00e9t is elfelejtj\u00fck. Csak egy kis h\u00fast hadd egy\u00fcnk! Csak egy harap\u00e1snyit! 50 \u00e1rva le\u00e1nyk\u00e1nk volt \u00e9s mindegyik csak egyet akart harapni. De h\u00fast mi sem l\u00e1ttunk egy falatot se. Becker testv\u00e9r megmondta \u0151szint\u00e9n: \u2013 Sajnos, nem tudok adni. A l\u00e1nyok panaszkodni kezdtek: \u2013 Csak egy falatk\u00e1t szerezz valahonnan! M\u00e1r azt se tudjuk, milyen a h\u00fas \u00edze. A misszion\u00e1rius tov\u00e1bb bizonygatta: \u2013 L\u00e1nyok, \u00e9rts\u00e9tek meg, hogy nem tudok adni. De ha mindenk\u00e9ppen h\u00fasra v\u00e1gytok, mondj\u00e1tok el Istennek. \u0150 adhat. Nek\u00fcnk nincs rakt\u00e1ron. Ha lenn\u00e9nek is \u00e1llataink, tilos a v\u00e1g\u00e1s. A hat\u00f3s\u00e1g enged\u00e9lye n\u00e9lk\u00fcl egyetlen \u00e1llatot sem volt szabad lev\u00e1gni. A l\u00e1nyok elkezdtek h\u00fas\u00e9rt im\u00e1dkozni Istenhez. Egy napon hatalmas \u00fcdvrivalg\u00e1s hangjait hallottuk a l\u00e1nyiskol\u00e1b\u00f3l. \u2013 S\u00falyos id\u0151k voltak, ritk\u00e1n csend\u00fclt fel nevet\u00e9s. \u2013 Mi lehet ezekkel, hogy \u00edgy \u00f6r\u00fclnek? Csod\u00e1lkozva siett\u00fcnk \u00e1t hozz\u00e1juk. Mikor bel\u00e9pt\u00fcnk, ujjong\u00f3 hangon ki\u00e1ltott\u00e1k: \u2013 Isten h\u00fast k\u00fcld\u00f6tt az \u00e9gb\u0151l! \u2013 Hogyan? \u2013 Itt \u00fcl, ni! \u2013 mondt\u00e1k k\u00f3rusban, \u00e9s a f\u00f6ldre mutattak, ahol egy megriadt csirke kuporgott. \u2013 No, de hogy ker\u00fclt ide? \u2013 k\u00e9rdezt\u00fck. \u2013 Egy h\u00e9ja hozta a karmaiban \u00e9s lerakta ide az iskolaudvarba. <\/p>\n\n\n\n
Val\u00f3ban csoda volt, hogy a h\u00e9ja le tudott sz\u00e1llni, mert az udvart magas falak vett\u00e9k k\u00f6r\u00fcl. Ez igaz\u00e1n imameghallgat\u00e1st jelentett. A l\u00e1nyok \u00f6r\u00f6me \u00f3ri\u00e1si volt \u00e9s mi is vel\u00fck \u00f6r\u00fclt\u00fcnk. A ty\u00fakocska igen ki\u00e9hezettnek l\u00e1tszott, ez\u00e9rt azt tan\u00e1csoltuk: \u2013 Etess\u00e9tek, hogy h\u00edzzon egy kicsit \u00e9s im\u00e1dkozzatok tov\u00e1bb, Isten k\u00fcldhet m\u00e9g egyet. Ez nem valami sok ekkora csal\u00e1dnak. A l\u00e1nyok tov\u00e1bb im\u00e1dkoztak \u00e9s abb\u00f3l a kev\u00e9s \u00e9telb\u0151l, amit az \u00edns\u00e9ges id\u0151ben kaptak, mindegyik f\u00e9lretett valamit a kis j\u00f3sz\u00e1g sz\u00e1m\u00e1ra. Az \u00e1llat n\u0151tt, fejl\u0151d\u00f6tt, v\u00e1gnival\u00f3 lett. N\u00e9h\u00e1ny h\u00e9ttel k\u00e9s\u0151bb egyszer ism\u00e9t \u00f6rvendez\u0151 ki\u00e1lt\u00e1sra figyelt\u00fcnk fel. \u00c1tfutottunk a l\u00e1nyiskol\u00e1ba \u00e9s \u00e9rdekl\u0151dt\u00fcnk: \u2013 Mi t\u00f6rt\u00e9nt m\u00e1r megint, hogy annyira \u00f6r\u00fclt\u00f6k? \u2013 Isten megint h\u00fast k\u00fcld\u00f6tt az \u00e9gb\u0151l. Itt \u00fcl! Odan\u00e9zt\u00fcnk, s val\u00f3ban: ism\u00e9t egy csirke, kiss\u00e9 nagyobb, mint az el\u0151z\u0151. \u2013 Most m\u00e1r tudjuk \u2013 mondt\u00e1k lelkesedve \u2013, honnan lehet h\u00fast szerezni. Egyenesen az \u00e9gb\u0151l kaptuk. Ezt is egy h\u00e9ja hozta. Mindny\u00e1junkat megh\u00edvtak csirke-lakom\u00e1ra. Mi persze tiltakoztunk \u00e9s kijelentett\u00fck: \u2013 Ti k\u00e9rt\u00e9tek a csirk\u00e9t. Etess\u00e9tek m\u00e9g egy kicsit, azt\u00e1n elj\u00f6v\u00fcnk \u00e9s megn\u00e9zz\u00fck, hogy \u00edzlik. Elj\u00f6tt az id\u0151, mikor a k\u00e9t \u201eMennyb\u0151l j\u00f6tt csirke<\/em>\u201d lev\u00e1g\u00e1sra \u00e9s \u00f6rvendetes elfogyaszt\u00e1sra ker\u00fclt. Minden le\u00e1nynak jutott egy harap\u00e1s. Sokszor kellett arra gondolnunk: neh\u00e9z id\u0151kben, ha semmink sincs \u00e9s kiutat sem l\u00e1tunk, hi\u00e1nyunkat m\u00e9gis a \u201emennyei csatorn\u00e1ra<\/em>\u201d b\u00edzhatjuk. Istennek ezer \u00fatja \u00e9s eszk\u00f6ze van megseg\u00edt\u00e9s\u00fcnkre. <\/p>\n\n\n\n
A s\u00f3tolvaj, aki megk\u00f6sz\u00f6nte a ver\u00e9st<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Volt egy nagyobb fi\u00fa az \u00e1rvah\u00e1zban, akit sajnos gyakran s\u00f3lop\u00e1son kaptak. Ezt jelenteni kellett a misszion\u00e1riusnak. Becker testv\u00e9r mag\u00e1hoz hivatta a fi\u00fat \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1: \u2013 Tolvajt nem tarthatunk az \u00e1rvah\u00e1zban. Fogd a rizsest\u00e1ladat, a p\u00e1lcik\u00e1idat, mehetsz \u00fajra az utc\u00e1ra koldulni, mint azel\u0151tt. K\u00e9pzeld el, mi lenne az \u00e1rvah\u00e1zb\u00f3l, ha a t\u00f6bbiek mind k\u00f6vetn\u00e9k a p\u00e9ld\u00e1dat, \u00e9s lopni kezden\u00e9nek. Ez igaz\u00e1n nem hi\u00e1nyzik nek\u00fcnk. Rem\u00e9lem, meg\u00e9rtetted. A szerencs\u00e9tlen fi\u00fa vigasztalan volt. Nagyon j\u00f3l tudta, mit jelent az utc\u00e1n \u00e9lni \u00e9s otthontalanul k\u00f3borolni. Zokogni kezdett. \u00dagy s\u00edrt, hogy a sz\u00edve majd megszakadt. A f\u00f6ldre vetette mag\u00e1t \u00e9s k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt: \u2013 \u00d3 misszion\u00e1rius, csin\u00e1lj velem, amit akarsz; ink\u00e1bb verj meg, ahogy csak tudsz, de ne k\u00fcldj \u00fajb\u00f3l az utc\u00e1ra! Nem akarok koldulni! Nem, ez sz\u00f6rny\u0171 lenne! K\u00e9rlek, bocs\u00e1ss meg \u00e9s ne k\u00fcldj vissza az utc\u00e1ra! Soha t\u00f6bb\u00e9 nem lopok s\u00f3t! Csak m\u00e9g egyszer t\u00e9gy pr\u00f3b\u00e1t velem! Megrend\u00edt\u0151 jelenet volt. Persze Becker misszion\u00e1rius sem akarta \u0151t eltasz\u00edtani, de rendnek kellett lennie. \u00cdgy sz\u00f3lt a fi\u00fahoz: \u2013 Kelj fel \u00e9s hozz egy botot! A fi\u00fa boldogan szaladt a bot\u00e9rt. Ha a misszion\u00e1rius megb\u00fcnteti, akkor m\u00e9gis maradhat! Ilyen m\u00e9g sose fordult el\u0151. Maga Becker testv\u00e9r is m\u00e9lyen megrend\u00fclt. <\/p>\n\n\n\n
A fi\u00fa megkapta a meg\u00e9rdemelt ver\u00e9st, de nem s\u00edrt, nem kiab\u00e1lt, hanem miut\u00e1n visszakapta a p\u00e1lc\u00e1t, megfordult \u00e9s m\u00e9ly meghajl\u00e1ssal mondta: \u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, hogy megvert\u00e9l, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, hogy szeretsz, hogy megbocs\u00e1tott\u00e1l \u00e9s hogy nem kell elhagynom az \u00e1rvah\u00e1zat. Engedelmes leszek, sz\u00f3t fogadok, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem lopok. Misszion\u00e1rius, mindig h\u00e1l\u00e1s leszek nagy szereteted\u00e9rt. Az esetet Becker testv\u00e9r ut\u00f3lag mes\u00e9lte el nek\u00fcnk \u00e9s hozz\u00e1f\u0171zte: nem tudta visszatartani a k\u00f6nnyeit, mikor a fi\u00fa ilyen meghat\u00f3 m\u00f3don k\u00f6sz\u00f6netet mondott a ver\u00e9s\u00e9rt. Sz\u00e9gyenkeztem, mikor ezt a t\u00f6rt\u00e9netet hallottam \u00e9s eszembe jutott, hogy \u00e9n odahaza soha nem k\u00f6sz\u00f6ntem meg a ver\u00e9st, a fegyelmez\u00e9st. Azonnal le\u00fcltem \u00e9s levelet \u00edrtam dr\u00e1ga ap\u00e1mnak, hogy ut\u00f3lag minden fedd\u0151 szav\u00e1t h\u00e1l\u00e1san megk\u00f6sz\u00f6njem. Szeret\u0151 sz\u00edv\u0171, de nagyon szigor\u00fa ap\u00e1m volt, aki nem ismert tr\u00e9f\u00e1t. Any\u00e1m k\u00e9s\u0151bb meg\u00edrta, hogy \u00e9desap\u00e1m s\u00edrva olvasta a levelemet. H\u00e1l\u00e1sak vagyunk mi is az \u00darnak, ha nagy, nevel\u0151 szeretet\u00e9b\u0151l olyan utakon vezet, melyeket nem tudunk meg\u00e9rteni, s amik test\u00fcnk sz\u00e1m\u00e1ra tal\u00e1n nagyon kellemetlenek? \u201eMert akit szeret az \u00dar, megdorg\u00e1lja \u00e9s megostoroz mindenkit, akit fi\u00e1v\u00e1 fogad. B\u00e1rmely feny\u00edt\u00e9s azonban jelenleg nem l\u00e1tszik \u00f6rvendetesnek, hanem igen keservesnek, \u00e1mde ut\u00f3bb az igazs\u00e1gnak b\u00e9kess\u00e9ges gy\u00fcm\u00f6lcs\u00e9vel fizet azoknak, akik \u00e1ltala gyakoroltatnak.<\/em>\u201d (Zsid 12,6.11) <\/p>\n\n\n\n
A haldokl\u00f3 \u00e1rva l\u00e1nyka<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Az \u00e9h\u00edns\u00e9g egyre fokoz\u00f3dott. Sokan meghaltak \u00e9s ijeszt\u0151en sok gyermek v\u00e1lt hajl\u00e9ktalann\u00e1. Isten kegyelme volt, hogy k\u00f6z\u00fcl\u00fck sokat befogadhattunk. Az \u00e9h\u00edns\u00e9g ut\u00e1n sajnos s\u00falyos j\u00e1rv\u00e1ny t\u00f6rt ki. Mivel a gyermekek szervezet\u00e9b\u0151l hi\u00e1nyzott a sz\u00fcks\u00e9ges ellen\u00e1ll\u00f3 er\u0151, a leggondosabb \u00e1pol\u00e1s ellen\u00e9re n\u00e9h\u00e1nyan n\u00e1lunk is meghaltak. Volt egy \u00e1rva le\u00e1nyk\u00e1nk, akinek \u00e9lt az \u00e9desanyja, de ism\u00e9t f\u00e9rjhez ment \u00e9s az \u00faj f\u00e9rj kijelentette: \u2013 T\u00e9ged elvettelek, a gyerek nem kell. \u00cdgy ker\u00fclt a kicsi hozz\u00e1nk, az \u00e1rvah\u00e1zba, de \u00e9vente n\u00e9h\u00e1ny napra hazamehetett. Most o is s\u00falyosan megbetegedett \u00e9s gy\u00f3gyul\u00e1s\u00e1ra n\u00e9zve fel kellett adnunk minden rem\u00e9nyt. Utols\u00f3 k\u00e9r\u00e9se az volt, hogy \u00e9desanyj\u00e1t m\u00e9g egyszer l\u00e1thassa. \u2013 Nagyon k\u00e9rem, keress\u00e9tek meg az \u00e9desany\u00e1mat! \u2013 k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt. \u2013 Nekem \u00e9l az anyuk\u00e1m, csak messze, falun lakik. Mondj\u00e1tok meg, hogy j\u00f6jj\u00f6n el hozz\u00e1m. Adott n\u00e9h\u00e1ny t\u00e1mpontot, hol tal\u00e1lhatn\u00e1nk meg az any\u00e1t. Mikor az asszony \u00e9rtes\u00fclt gyermeke betegs\u00e9g\u00e9r\u0151l \u00e9s k\u00e9r\u00e9s\u00e9r\u0151l, azonnal megjelent. Megrend\u00fclve \u00fclt haldokl\u00f3 gyermeke \u00e1gya mell\u00e9. Szerette a kisl\u00e1nyt. Legsz\u00edvesebben mag\u00e1n\u00e1l tartotta volna, de f\u00e9rje miatt nem tehette. A le\u00e1nyka megsz\u00f3lalt: \u2013 Mama, most az \u00e9gbe megyek, a dr\u00e1ga Megv\u00e1lt\u00f3hoz. <\/p>\n\n\n\n
Itt a F\u00f6ld\u00f6n nem l\u00e1tlak t\u00f6bb\u00e9, de van egy m\u00f3d, hogy viszontl\u00e1ssuk egym\u00e1st. Mama, ha te is elfogadod az \u00dar J\u00e9zust. A haldokl\u00f3 gyermek elmondta anyj\u00e1nak, amit J\u00e9zusr\u00f3l tudott \u00e9s k\u00f6nnyek k\u00f6z\u00f6tt k\u00e9rte: \u2013 Mama, j\u00f6jj az \u00darhoz, hogy a Mennyben viszontl\u00e1thassuk egym\u00e1st. Az asszony felzokogott. Nem ismerte ezt a J\u00e9zust. A gyermek addig k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt, m\u00edg az anya v\u00e9g\u00fcl meg\u00edg\u00e9rte: \u2013 K\u00f6vetni fogom ezt a J\u00e9zust. \u00c9n is hinni akarok Benne. A l\u00e1nyka utols\u00f3 nagy k\u00edv\u00e1ns\u00e1ga teljes\u00fclt, ereje szemmel l\u00e1that\u00f3an fogyott. Anyja f\u00e1jdalomt\u00f3l \u00e9g\u0151 sz\u00edvvel vette karj\u00e1ba. A gyermek m\u00e9g ennyit mondott: \u2013 \u00c9desany\u00e1m, viszontl\u00e1t\u00e1sra az \u00e9gben. \u2013 Azt\u00e1n fejecsk\u00e9je f\u00e9lrebillent \u00e9s hazat\u00e9rt. Els\u0151 pillanatokban az anya szinte vigasztalhatatlan volt. Azt\u00e1n \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 K\u00e9rlek, k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6k, seg\u00edtsetek, hogy megtal\u00e1ljam a Mennybe vezet\u0151 utat! Seg\u00edtsetek, hogy megtal\u00e1ljam azt a J\u00e9zust, Akiben gyermekem hitt! \u00c9n is \u00d6v\u00e9 akarok lenni. Milyen nagy volt az \u00f6r\u00f6m\u00fcnk, mikor az asszonyt nemsok\u00e1ra megkeresztelhett\u00fck! A borzaszt\u00f3 j\u00e1rv\u00e1ny Beckern\u00e9t is megt\u00e1madta. Olyan beteg lett, hogy emberileg semmi rem\u00e9ny\u00fcnk nem volt fel\u00e9p\u00fcl\u00e9s\u00e9hez. A lehet\u0151 legs\u00fcrg\u0151sebben a hungcsiangi k\u00f3rh\u00e1zba kellett sz\u00e1ll\u00edtani. Ez j\u00f3 egynapi haj\u00f3utat jelentett. Buzg\u00f3n k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gt\u00fcnk \u00e9letben marad\u00e1s\u00e1\u00e9rt, \u00e9s az \u00dar megadta, hogy felgy\u00f3gyulhatott. Hat h\u00e9tbe telt, m\u00edg ism\u00e9t talpra \u00e1llt. De ezalatt csak rizsny\u00e1kot evett. Mennyei Aty\u00e1nknak sz\u00edvb\u0151l h\u00e1l\u00e1t adtunk seg\u00edts\u00e9g\u00e9\u00e9rt, kegyelm\u00e9\u00e9rt \u00e9s szabad\u00edt\u00e1s\u00e1\u00e9rt. <\/p>\n\n\n\n
Sz\u00fclet\u00e9snapi aj\u00e1nd\u00e9kom <\/strong><\/p>\n\n\n\n
\u201eH\u00edvj seg\u00edts\u00e9g\u00fcl engem a nyomor\u00fas\u00e1g idej\u00e9n, \u00e9n megszabad\u00edtlak t\u00e9ged, \u00e9s te dics\u0151\u00edtesz engem.<\/em>\u201d (Zsolt 50,15)<\/p>\n\n\n\n
Az \u00e9h\u00edns\u00e9g egyre nyomaszt\u00f3bb lett. Egy napon Becker testv\u00e9r \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 Sajnos, nem tudjuk tov\u00e1bb az \u00f6sszes \u00e1rv\u00e1t itt tartani. De ha \u00f6tven fi\u00fat elk\u00fclden\u00e9nk, azt hiszem, m\u00e9g b\u00edrn\u00e1nk egy ideig. Akkor 250 fi\u00fa volt az \u00e1rvah\u00e1zban. K\u00f6z\u00fcl\u00fck kellett volna december v\u00e9g\u00e9ig \u00f6tvenet az utc\u00e1ra k\u00fcldeni, hogy mind \u00e9hen ne haljon. Iszony\u00fa gondolat volt ez mindny\u00e1junk sz\u00e1m\u00e1ra. \u00dagy \u00e9reztem, nem b\u00edrom ki, hogy \u00e9ppen a sz\u00fclet\u00e9snapomon v\u00e1lj\u00e9k \u00f6tven gyermek hajl\u00e9ktalann\u00e1. Mert hova is mehetn\u00e9nek? T\u00f6bben k\u00f6z\u00fcl\u00fck elfogadt\u00e1k J\u00e9zust. De mi lesz bel\u0151l\u00fck, ha pog\u00e1ny h\u00e1zakhoz ker\u00fclnek s ott \u00fajra b\u00e1lv\u00e1nyim\u00e1d\u00e1sra k\u00e9nyszer\u00edtik \u0151ket. Ez az elbocs\u00e1t\u00e1s nem k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges kiszolg\u00e1ltat\u00e1s lenne? Pedig nem volt m\u00e1s lehet\u0151s\u00e9g. Rizstartal\u00e9kunk egyre apadt, a rizs \u00e1ra pedig el\u00e9rhetetlen magasra sz\u00f6k\u00f6tt. Sokat \u00e9s s\u00edrva im\u00e1dkoztunk, \u00fagy k\u00e9rt\u00fck az \u00dar seg\u00edts\u00e9g\u00e9t. Becker testv\u00e9r azt mondta: \u2013 Ha kapn\u00e1nk egy nagyobb adom\u00e1nyt, akkor itt tarthatn\u00e1nk valamennyit. Fesz\u00fclten v\u00e1rtuk a postahaj\u00f3t, nem hozza-e mag\u00e1val az \u00e9gi feleletet. De p\u00e1r apr\u00f3s\u00e1gon k\u00edv\u00fcl semmi sem \u00e9rkezett. Valamennyien \u00f6sszeadtuk minden megl\u00e9v\u0151 p\u00e9nz\u00fcnket, hogy a sz\u00fcks\u00e9get enyh\u00edts\u00fck, de ez sem tartott sok\u00e1. Azt\u00e1n m\u00e1r semmi egyebet nem tehett\u00fcnk, csak \u00e1tengedt\u00fcnk mindent Annak kez\u00e9be, Aki az \u00e1rv\u00e1k Atyja. Egyed\u00fcl \u0150 tudott seg\u00edteni \u00e9s k\u00f6zbel\u00e9pni. Hiszen csod\u00e1latosan megmutatta t\u00e1mogat\u00e1s\u00e1t az \u00e1rvah\u00e1z alap\u00edt\u00e1s\u00e1t\u00f3l kezdve mindaddig a napig. <\/p>\n\n\n\n
M\u00e1r decemberben j\u00e1rtunk, de p\u00e9nz m\u00e9g mindig nem \u00e9rkezett. Szomor\u00faak voltunk mindny\u00e1jan. Sok-sok im\u00e1nkra nem j\u00f6tt felelet. El\u00e9rkezett december 30. \u2013 Tal\u00e1n ezen az utols\u00f3 el\u0151tti napon m\u00e9g kapunk valamit Istent\u0151l \u2013 gondoltuk rem\u00e9nykedve. De elj\u00f6tt az este, lesz\u00e1llt az \u00e9jjel \u00e9s semmi nem \u00e9rkezett. \u00cdgy virradt r\u00e1nk december 31. Szob\u00e1mban voltam \u00e9s dr\u00e1ga Megv\u00e1lt\u00f3mmal csendben \u00fcnnepeltem a sz\u00fclet\u00e9snapomat. Eml\u00e9keztettem \u0150t, hogy meg\u00edg\u00e9rte: valami k\u00fcl\u00f6n\u00f6s kar\u00e1csonyi vagy sz\u00fclet\u00e9snapi aj\u00e1nd\u00e9kkal fog meglepni \u00e9s \u00edgy sz\u00f3ltam: \u2013 Uram, \u00e9n olyan biztosan sz\u00e1moltam azzal, hogy valami sz\u00fclet\u00e9snapi \u00f6r\u00f6mben r\u00e9szes\u00edtesz. Add meg, hogy az \u00f6tven \u00e1rva gyermek maradhasson! Sz\u00edvem k\u00ednz\u00f3 v\u00e1gy\u00e1t m\u00e9g egyszer \u00e9s \u00fajra \u00e9s \u00fajra az \u00dar J\u00e9zus el\u00e9 t\u00e1rtam. Sz\u00edvb\u0151l k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem, hogy ny\u00faljon bele a helyzetbe. \u2013 Dr\u00e1ga Megv\u00e1lt\u00f3m, az \u00e9gvil\u00e1gon semminek nem tudok \u00f6r\u00fclni, csak ha ezt az \u00f6tven gyermeket nekem aj\u00e1nd\u00e9kozod. Az els\u0151 post\u00e1val nem j\u00f6tt semmi. De nem j\u00f6tt a m\u00e1sodikkal \u00e9s az utols\u00f3val sem. <\/p>\n\n\n\n
D\u00e9lut\u00e1n lementem, hogy meg\u00e9rdekl\u0151djem, van-e m\u00e1r valami. Becker testv\u00e9r s\u00e1padt volt \u00e9s szomor\u00faan v\u00e1laszolta: \u2013 Nem, egy\u00e1ltal\u00e1n semmi. Szob\u00e1mba mentem, a f\u00f6ldre borultam, s\u00edrtam \u00e9s az \u00darhoz ki\u00e1ltottam: \u2013 Uram, k\u00fcldj valami seg\u00edts\u00e9get \u00e9s add nekem az \u00f6tven \u00e1rv\u00e1t! N\u00e9zd, \u00e9n most kinyitom az ablakot, hogy k\u00f6zvetlen\u00fcl az \u00e9gb\u0151l k\u00fcldhess seg\u00edts\u00e9get. Uram, k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6k, add nekem \u0151ket! Mikor semmi kil\u00e1t\u00e1s nem volt m\u00e1r, hogy valamit kaphassunk, s\u00edrtunk mindny\u00e1jan. Sok\u00e1ig v\u00e1rtam, hogy berep\u00fcl valami az ablakon, de nem j\u00f6tt semmi. <\/p>\n\n\n\n
Egyszer csak hangot hallottam: \u2013 Erzs\u00e9bet testv\u00e9r! Izgatott lettem \u00e9s lesiettem a l\u00e9pcs\u0151n oda, ahonnan Becker testv\u00e9r hangj\u00e1t hallottam. Reszket\u0151 k\u00e9zzel \u00e1tny\u00fajtott egy t\u00e1viratot, amit \u00e9ppen akkor kapott a post\u00e1st\u00f3l. \u2013 Olvassa! \u2013 mondta. Elolvastam \u00e9s nem jutottam sz\u00f3hoz. Akkora \u00f6sszegr\u0151l sz\u00f3l\u00f3 utalv\u00e1ny volt, amekkor\u00e1t m\u00e9g soha nem kaptunk. Ott \u00e1lltunk mindny\u00e1jan m\u00e9lyen megrend\u00fclve. Az \u00f6r\u00f6mt\u0151l \u00e9s h\u00e1l\u00e1t\u00f3l csak s\u00edrni tudtunk. Az \u00f6sszeg Sv\u00e1jcb\u00f3l \u00e9rkezett, az Evang\u00e9liumi Testv\u00e9regylett\u0151l. Az \u00f6tven gyermek megmenek\u00fclt \u00e9s maradhatott. Azt nem tudom elmondani, mekkora \u00f6r\u00f6m t\u00f6lt\u00f6tte be a sz\u00edvemet. \u2013 De most azt\u00e1n meg\u00fcnnepelj\u00fck a sz\u00fclet\u00e9snapomat! \u2013 ki\u00e1ltottam vid\u00e1man. Mindny\u00e1jan boldogok \u00e9s h\u00e1l\u00e1sak voltunk, hogy Isten embereket haszn\u00e1lt eszk\u00f6z\u00fcl, akik mell\u00e9nk \u00e1lltak ebben a sz\u00fcks\u00e9gben. Csod\u00e1lkozva l\u00e1ttuk, hogy Isten nagyon messzire enged, de sosem k\u00e9sik el. Erzs\u00e9betj\u00e9t nem csalta meg, nem, s\u0151t igaz\u00e1n pomp\u00e1s sz\u00fclet\u00e9snapi aj\u00e1nd\u00e9kban r\u00e9szes\u00edtette. \u00d6v\u00e9 a dics\u0151s\u00e9g \u00e9s magasztal\u00e1s mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9. <\/p>\n\n\n\n
A tizenh\u00e9t \u00e9ves fi\u00fa hal\u00e1la <\/strong><\/p>\n\n\n\n
Volt az int\u00e9zetben egy kb. tizenh\u00e9t \u00e9ves fi\u00fa, aki nagyon szerette az Urat. \u00c9lete sok ember sz\u00e1m\u00e1ra \u00e1ld\u00e1st jelentett. Egyszer hirtelen megbetegedett \u00e9s \u00fagy l\u00e1tszott, hal\u00e1la k\u00f6zeleg. \u2013 Misszion\u00e1riusn\u0151 \u2013 sz\u00f3lt hozz\u00e1m \u2013, k\u00e9rlek, menj el a tan\u00e1r \u00farhoz \u00e9s mondd meg neki, hogy j\u00f6jj\u00f6n ide az \u00f6sszes n\u00f6vend\u00e9kkel. Nemsok\u00e1ra az \u00dar J\u00e9zushoz megyek, de szeretn\u00e9k m\u00e9g elb\u00facs\u00fazni a gyerekekt\u0151l. Hadd legyenek itt, ha hazavisz az \u00dar! Sietve adtam tov\u00e1bb a haldokl\u00f3 k\u00e9r\u00e9s\u00e9t. A 260 fi\u00fat percek alatt \u00f6sszeszedt\u00e9k az iskol\u00e1kb\u00f3l \u00e9s m\u0171helyekb\u0151l, hogy haldokl\u00f3 t\u00e1rsuk \u00e1gy\u00e1hoz siessenek. Mikor mind \u00f6sszegy\u0171ltek, a fi\u00fa azt k\u00e9rte: \u2013 \u00c9nekelj\u00e9tek el nekem m\u00e9g egyszer azt a sz\u00e9p \u00e9neket, amit tanultunk: ,A Mennynek az ajtaja nyitva\u2019. \u2013 K\u00edv\u00e1ns\u00e1g\u00e1nak k\u00f6nnyes szemmel tett\u00fcnk eleget. A fi\u00fa szeme felragyogott, karj\u00e1t kiny\u00fajtotta \u00e9s felki\u00e1ltott: \u2013 J\u00f6nnek! J\u00f6nnek! \u2013 Feh\u00e9r a ruh\u00e1juk \u2013 kez\u00fckben p\u00e1lma\u00e1g (Jel 7,9. 13\u201317) \u2013 \u00e9s feh\u00e9r lovon \u00fclnek (Jel 19,14). \u2013 H\u00edvnak engem is. <\/p>\n\n\n\n
\u2013 Egy id\u0151 m\u00falva sug\u00e1rz\u00f3 tekintettel m\u00e9g egyszer megsz\u00f3lalt: \u2013 K\u00f6zelebb j\u00f6nnek. Integetnek. Megyek haza! \u2013 Szem\u00e9t becsukta \u00e9s ragyog\u00f3 arccal t\u00e1vozott k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk. Elk\u00f6lt\u00f6z\u00e9se m\u00e9ly benyom\u00e1st tett valamennyi gyermekre, \u00e9s t\u00f6bben olyanok, akik addig m\u00e9g nem d\u00f6nt\u00f6ttek \u2013 megnyitott\u00e1k sz\u00edv\u00fcket az \u00dar el\u0151tt, \u00e9s \u00e9let\u00fcket \u00e1tadt\u00e1k neki. A nagy f\u00e1jdalom mellett \u00f6r\u00f6m\u00fcnk is nagy volt, hogy ennek a fi\u00fanak boldog hazat\u00e9r\u00e9s\u00e9t l\u00e1thattuk. H\u00e1l\u00e1t adtunk az \u00darnak ez\u00e9rt az \u00e9lm\u00e9ny\u00e9rt. <\/p>\n\n\n\n
A b\u00e1tor fi\u00facska<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Mindig olyan sz\u00e9p l\u00e1tv\u00e1ny volt, amikor \u00e1rva gyermekeink vas\u00e1rnaponk\u00e9nt az imaterembe t\u00f3dultak. Sok utcai gyermeket buzd\u00edtott ez k\u00f6vet\u00e9sre. Vel\u00fcnk szemben lakott egy kisfi\u00fa, aki egyre k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt \u00e9desapj\u00e1nak, hadd j\u00e1rhasson \u0151 is a vas\u00e1rnapi iskol\u00e1ba. Apja pog\u00e1ny volt, aki semmit sem tudott kezdeni az \u201e\u00faj<\/em>\u201d hittel, de azt gondolta: \u2013 A fiam m\u00e9g oly kicsi, \u00fagy sem \u00e9rti meg, mir\u0151l van sz\u00f3. Annyit van egyed\u00fcl, hadd menjen az imah\u00e1zba, ott legal\u00e1bb gyermekek k\u00f6z\u00f6tt lesz. \u00c9s elengedte. A kicsi vas\u00e1rnapr\u00f3l-vas\u00e1rnapra \u00f6r\u00f6mt\u0151l ragyog\u00f3 arccal j\u00f6tt a gyermek\u00f3r\u00e1kra \u00e9s nagyon figyelt. Megszerette J\u00e9zust \u00e9s \u00e1tadta az \u00e9let\u00e9t. Egy napon, amikor ism\u00e9t a b\u00e1lv\u00e1nyokhoz kellett volna im\u00e1dkoznia, \u00edgy sz\u00f3lt apj\u00e1hoz: \u2013 \u00c9n m\u00e1r nem im\u00e1dhatom a b\u00e1lv\u00e1nyokat, mert hiszek az \u00dar J\u00e9zusban. Az apa, felh\u00e1borodva fia \u201et\u0171rhetetlen szemtelens\u00e9g\u00e9n<\/em>\u201d, nekit\u00e1madt: \u00ad\u2013 Idefigyelj, annyit mondok neked, ha te a k\u00fclf\u00f6ldiek isten\u00e9t im\u00e1dod \u00e9s a mieinket nem tiszteled, mindk\u00e9t l\u00e1bad lecsapom a balt\u00e1val. Ink\u00e1bb legyen olyan fiam, aki l\u00e1b n\u00e9lk\u00fcl az isteneinket im\u00e1dja, mint olyan, akinek l\u00e1ba van \u00e9s az imah\u00e1zba j\u00e1r vele. Sz\u00f3val el ne felejtsd, hogy vas\u00e1rnap volt\u00e1l ott utolj\u00e1ra! <\/p>\n\n\n\n
Iszony\u00fa csap\u00e1st jelentett ez a gyermeknek. De a Megv\u00e1lt\u00f3t annyira szerette, hogy nem tudott t\u00f6bb\u00e9 elszakadni t\u0151le. Csin\u00e1ljon az apja, amit akar, \u0151 h\u0171 marad J\u00e9zushoz. Felvirradt a vas\u00e1rnap. Az apa m\u00e1r kora reggel elment otthonr\u00f3l, hogy bev\u00e1s\u00e1roljon. \u2013 A k\u00ednaiak sz\u00e1m\u00e1ra a vas\u00e1rnap nem azt jelenti, amit nek\u00fcnk. \u2013 Az apa mindig ezen a napon j\u00e1rt bev\u00e1s\u00e1rolni s legt\u00f6bbsz\u00f6r csak m\u00e1snap t\u00e9rt haza. \u2013 A gyermek\u00f3ra kezdet\u00e9nek ideje egyre k\u00f6zeledett s a fi\u00facska szil\u00e1rdan elhat\u00e1rozta, hogy menni fog. Anyj\u00e1n\u00e1l kezdett rim\u00e1nkodni: \u2013 Mama, ugye elmehetek a vas\u00e1rnapi iskol\u00e1ba?\u201d \u2013 Nem fiacsk\u00e1m. \u2013 v\u00e1laszolt az agg\u00f3d\u00f3 anya. N\u00e9zd, ha ap\u00e1d megtudja, borzaszt\u00f3an megharagszik r\u00e1d \u00e9s irt\u00f3zatosan elver. A kisfi\u00fa b\u00e1tran felelte: \u2013 \u00d3 mama, nem sz\u00e1m\u00edt, ha papa megver is. Csak hadd menjek! K\u00e9rlek, engedj el, v\u00e1r az \u00dar J\u00e9zus! Az asszony \u00edgy gondolkozott: \u2013 Apa nincs itthon. Nem l\u00e1tja \u00e9s tal\u00e1n nem tudja meg, hiszen csak h\u00e9tf\u0151n j\u00f6n haza. Mi pedig nem sz\u00f3lunk r\u00f3la semmit. \u2013 Azt azonban nem sejtette, hogy f\u00e9rje megb\u00edzta szomsz\u00e9dj\u00e1t, egy buzg\u00f3 b\u00e1lv\u00e1nyim\u00e1d\u00f3t: figyelje meg \u00e1tmegy-e a fi\u00fa az imah\u00e1zba. <\/p>\n\n\n\n
A fi\u00fa boldog \u00f6r\u00f6mmel rohant \u00e1t hozz\u00e1nk, ahol a Megv\u00e1lt\u00f3 v\u00e1rta, Akir\u0151l t\u00f6bbet akart hallani. Mikor az apa hazaj\u00f6tt, azonnal \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt a szomsz\u00e9dn\u00e1l, aki k\u00e1r\u00f6r\u00f6mmel \u00fajs\u00e1golta: \u2013 L\u00e1tod, a fiad semmibe veszi, amit mondasz neki! Ezt az engedetlens\u00e9get mind az \u00faj tan\u00edt\u00e1s hozta mag\u00e1val. Kifejezett tilalmad ellen\u00e9re az\u00e9rt is elment az imah\u00e1zba. Az apa hazat\u00e9rve el\u0151h\u00edvta fi\u00e1t \u00e9s d\u00fch\u00f6sen felel\u0151ss\u00e9gre vonta: \u2013 Mondd, megint ott volt\u00e1l a vas\u00e1rnapi iskol\u00e1ban, holott \u00e9n megtiltottam neked? \u2013 Igen ap\u00e1m \u2013 hangzott az \u0151szinte v\u00e1lasz. \u2013 Hozd a balt\u00e1t! \u2013 t\u00e1madt r\u00e1 az apja. \u2013 Majd megtan\u00edtlak \u00e9n engedelmeskedni! A fi\u00fa elsietett \u00e9s hamarosan megjelent a balt\u00e1val, amit k\u00ednai szok\u00e1s szerint k\u00e9t k\u00e9zzel ny\u00fajtott az ap\u00e1nak. \u2013 Fiam \u2013 sz\u00f3lt az apa most nagyon komolyan \u2013, csak egyet mondok: ha m\u00e9g egyetlen egyszer a vas\u00e1rnapi iskol\u00e1ba m\u00e9sz, ez a balta fogja lev\u00e1gni a l\u00e1badat. J\u00f3l jegyezd meg. K\u00f6vetkez\u0151 vas\u00e1rnap, mikor az apa ism\u00e9t t\u00e1vol volt, a kisfi\u00fa \u00fajra odal\u00e9pett anyj\u00e1hoz \u00e9s k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni kezdett: \u2013 Mama, ugye elmehetek a vas\u00e1rnapi iskol\u00e1ba? Az anya s\u00edrva fakadt \u00e9s k\u00e9rlelte a fi\u00fat, hogy csak most az egyszer maradjon otthon. Hiszen tudja, mit mondott az apa! <\/p>\n\n\n\n
V\u00e9g\u00fcl m\u00e9gsem tudott ellen\u00e1llni egyetlen gyermeke kunyer\u00e1l\u00e1s\u00e1nak \u00e9s elengedte, b\u00e1r nagy aggodalommal. Az apa alig j\u00f6tt haza, m\u00e1r tudott a dologr\u00f3l. Maga el\u00e9 parancsolta a fi\u00fat \u00e9s nekiesett: \u2013 Te engedetlen fick\u00f3! Addig fesz\u00edted a h\u00fart, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl meg kell tennem, amivel fenyegettelek. Hozd el\u0151 a balt\u00e1t! A fi\u00fa szolg\u00e1latk\u00e9szen teljes\u00edtette a k\u00edv\u00e1ns\u00e1got. Az apa egyik kez\u00e9vel a balt\u00e1t, m\u00e1sikkal a gyereket fogva, elment eg\u00e9szen az ajt\u00f3ig. Ott a balt\u00e1t a sarokba \u00e1ll\u00edtotta \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 Ez az utols\u00f3 szavam. Ha tilalmam ellen\u00e9re m\u00e9g egyszer \u00e1tmer\u00e9szkedsz az imah\u00e1zba, mindk\u00e9t l\u00e1bad lecsapom ezzel a balt\u00e1val, s hogy el ne felejtsd, ide teszem a kij\u00e1rathoz, ez majd eml\u00e9keztet, ha kil\u00e9psz az ajt\u00f3n! De sem az apa fenyeget\u00e9se, sem az anya k\u00f6nnyei nem tudt\u00e1k visszatartani a fi\u00fat, hogy k\u00f6vetkez\u0151 vas\u00e1rnap ism\u00e9t el ne kezdje a k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9st. \u2013 Ap\u00e1d annyira haragszik r\u00e1d \u2013 mondta az anya nagyon szomor\u00faan \u2013, hogy ha megtudja, hogy ism\u00e9t \u00e1tment\u00e9l, biztosan lev\u00e1gja a l\u00e1badat, ak\u00e1rhogy v\u00e9dekezn\u00e9k ellene. \u00d3ri\u00e1si szerencs\u00e9tlens\u00e9g oka leszel, ha odam\u00e9sz.\u201d \u2013 \u00d3 mama \u2013 felelt a kicsi \u2013, tudod, hogy a Megv\u00e1lt\u00f3 ma is v\u00e1r. Ugye nem tartasz vissza? Az anya s\u00edrt, a fi\u00fa vele egy\u00fctt \u00e9s zokogva mondta: \u2013 Mama, ha apa lev\u00e1gja a l\u00e1bamat, akkor ugye te fogsz hordozni a vas\u00e1rnapi iskol\u00e1ba? Az anya, gyermeke b\u00e1tors\u00e1g\u00e1n m\u00e9lyen megindulva, \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 Menj a vas\u00e1rnapi iskol\u00e1ba, gyermekem. A te Istened, Akiben b\u00edzol, legyen seg\u00edts\u00e9g\u00fcl \u00e9s oltalmazzon meg t\u00e9ged. <\/p>\n\n\n\n
Az anya sem volt m\u00e1r messze att\u00f3l, hogy J\u00e9zushoz j\u00f6jj\u00f6n \u00e9s b\u00edzzon benne, annyira megind\u00edtotta gyermek\u00e9nek rend\u00edthetetlen hite. A fi\u00fa vid\u00e1man j\u00f6tt \u00e1t a vas\u00e1rnapi iskol\u00e1ba. Nek\u00fcnk sejtelm\u00fcnk sem volt arr\u00f3l, milyen jelenetek j\u00e1tsz\u00f3dtak le a vel\u00fcnk szemk\u00f6zti h\u00e1zban. A pog\u00e1ny szomsz\u00e9dok viszont ann\u00e1l t\u00f6bbet tudtak \u00e9s ut\u00e1latos k\u00e1r\u00f6r\u00f6mmel v\u00e1rt\u00e1k, hogy a fi\u00fat bem\u00e1rthass\u00e1k az apj\u00e1n\u00e1l. Ok fogadt\u00e1k a hazat\u00e9r\u0151 ap\u00e1t, \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n \u00fajs\u00e1golt\u00e1k: \u2013 Fiad megint ott volt a vas\u00e1rnapi iskol\u00e1ban. Az apa mag\u00e1nk\u00edv\u00fcl volt haragj\u00e1ban. Mindenre elsz\u00e1ntan hazament \u00e9s fi\u00e1\u00e9rt ki\u00e1ltott, aki azonnal meg is jelent. Hogy mi k\u00f6vetkezett azut\u00e1n, afel\u0151l nincs teljes bizonyoss\u00e1gunk. Mindenesetre a legkritikusabb pillanatban t\u0171z esett az \u00e9gb\u0151l, \u00fagyhogy egy szempillant\u00e1s alatt az eg\u00e9sz h\u00e1z l\u00e1ngokban \u00e1llt. Az apa rohant, hogy p\u00e9nz\u00e9t \u00e9s \u00e9rt\u00e9keit mentse, ugyanis \u00fczlettulajdonos volt. Mivel az eg\u00e9sz egy villan\u00e1snyi id\u0151 alatt t\u00f6rt\u00e9nt, olt\u00e1sra senki sem gondolt. <\/p>\n\n\n\n
A szomsz\u00e9dok r\u00e9m\u00fclten meredtek a hirtelen t\u00e1madt t\u0171zre, mi pedig az \u00e1rvah\u00e1zban semmit sem vett\u00fcnk \u00e9szre, k\u00fcl\u00f6nben fiaink futottak volna a t\u0171zolt\u00f3 vedrekkel. Egyszer csak felhangzott az utc\u00e1n az apa seg\u00e9lyk\u00e9r\u0151 ki\u00e1lt\u00e1sa: \u2013 Menjetek gyorsan az imah\u00e1zba \u00e9s mondj\u00e1tok meg, hogy \u00f3ri\u00e1si \u00e9g\u00e9si sebeink vannak! Legyenek olyan sz\u00edvesek, j\u00f6jjenek ide, vigyenek el \u00e9s gy\u00f3gy\u00edtsanak meg benn\u00fcnket! Ha meggy\u00f3gyulunk, a fiam j\u00e1rhat vas\u00e1rnapi iskol\u00e1ba. A k\u00f6r\u00fcl\u00e1ll\u00f3k k\u00f6z\u00fcl valaki azonnal \u00e1tj\u00f6tt a misszi\u00f3i h\u00e1zba, ahonnan s\u00fcrg\u0151sen \u00e9rte mentek \u00e9s a betegszob\u00e1ba hozt\u00e1k. Az apa harmadfok\u00fa \u00e9g\u00e9st szenvedett. Sajnos nem tudtunk seg\u00edteni rajta. N\u00e9h\u00e1ny \u00f3ra m\u00falva iszony\u00fa k\u00ednok k\u00f6z\u00f6tt meghalt \u2013 hitetlen\u00fcl. Az any\u00e1t \u00e9s a kedves, b\u00e1tor kisfi\u00fat fel\u00e1poltuk. <\/p>\n\n\n\n
A fi\u00facska s\u00edrt az \u00f6r\u00f6mt\u0151l, mikor anyja megmondta, hogy most m\u00e1r tilalom n\u00e9lk\u00fcl j\u00e1rhat az imah\u00e1zba. K\u00f6nny\u0171 elgondolni, mennyire megrend\u00edtette a pog\u00e1nyokat is Istennek ez a beavatkoz\u00e1sa. \u00cdgy sz\u00f3ltak: \u2013 A fi\u00facska Istene seg\u00edtett ennek a gyermeknek. Saj\u00e1t szem\u00fcnkkel l\u00e1ttuk, hogy t\u0171z esett az \u00e9gb\u0151l. Jeremi\u00e1s pr\u00f3f\u00e9ta szavait l\u00e1ttuk beigazol\u00f3dni: \u201eHa megt\u00e9rsz, \u00e9n is hozz\u00e1d t\u00e9rek\u2026<\/em>\u201d (Jer 15,19) \u00d3 de csod\u00e1latos is az \u00dar minden cselekedet\u00e9ben! Dics\u0151s\u00e9g az O szent Nev\u00e9nek! <\/p>\n\n\n\n
A cip\u00e9sz \u00e9s inasa<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
Liu \u00e1rvah\u00e1zunk neveltje volt, aki a cip\u00e9szmesters\u00e9get tanulta ki. Buzg\u00f3 \u00e9s h\u0171s\u00e9ges k\u00f6vet\u0151je volt J\u00e9zusnak. K\u00e9s\u0151bb is, mikor a mestervizsga ut\u00e1n saj\u00e1t \u00fczletet nyitott, szorgalmasan j\u00e1rt az \u00f6sszej\u00f6vetelekre \u00e9s kereset\u00e9b\u0151l, J\u00e9zus ir\u00e1nti szeretete jel\u00e9\u00fcl \u2013 a hiv\u0151k szok\u00e1sa szerint \u2013 mindig leadta j\u00f6vedelm\u00e9nek tized\u00e9t, pedig erre senki sem k\u00e9nyszer\u00edtette. \u00dczlet\u00e9t vas\u00e1rnap z\u00e1rva tartotta. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s m\u00f3dja volt ez a bizonys\u00e1gt\u00e9telnek, mivel a k\u00ednaiak nem tartj\u00e1k meg a vas\u00e1rnapot. Mindenki tudta, hogy Liu kereszty\u00e9n, aki h\u0171s\u00e9gesen ki\u00e1ll Megv\u00e1lt\u00f3ja mellett. Az \u00dar nagyon meg\u00e1ldotta \u00e9s annyi megb\u00edz\u00e1st kapott, hogy m\u00e1r nem gy\u0151zte egyed\u00fcl a munk\u00e1t. Mag\u00e1hoz vett egy otthontalan fi\u00fat az utc\u00e1r\u00f3l, aki j\u00f3 seg\u00edts\u00e9gnek bizonyult. Az \u00fczlet vir\u00e1gzott, az \u00dar \u00e1ld\u00e1sa mindenen \u00e9rezhet\u0151 volt. A fiatal cip\u00e9szt egyszer utol\u00e9rte valami, ami n\u00e1lunk is gyakran bajt okoz a h\u00edvok k\u00f6z\u00f6tt. Meg akart gazdagodni. <\/p>\n\n\n\n
Aki beleesik ebbe a csapd\u00e1ba, az a lelki dolgokat azonnal hanyagolni kezdi. Sajnos, Liuval is ez t\u00f6rt\u00e9nt. Eleinte mindig kifutott az id\u0151b\u0151l, ha \u00f6sszej\u00f6vetelre kellett mennie, k\u00e9s\u0151bb nem \u00e9rt r\u00e1, hogy az Istennel val\u00f3 csendes k\u00f6z\u00f6ss\u00e9get \u00e1polja, nem jutott ideje m\u00e1r bibliaolvas\u00e1sra \u00e9s im\u00e1dkoz\u00e1sra. Azt\u00e1n sajn\u00e1lni kezdte, hogy vas\u00e1rnap \u2013 m\u00edg m\u00e1sok p\u00e9nzt kereshetnek \u2013 \u0151 z\u00e1rva tartja \u00fczlet\u00e9t. Kisz\u00e1m\u00edtotta, mennyi bev\u00e9tele lenne, ha vas\u00e1rnap is dolgozna. Azt\u00e1n \u2013 a kereset \u00e9rdek\u00e9ben \u2013 sajnos, vas\u00e1rnap is kinyitott. A tized lead\u00e1s\u00e1ra m\u00e1r nem futotta a p\u00e9nz\u00e9b\u0151l. \u00c9s ha valaki meg akarta l\u00e1togatni, sosem \u00e9rt r\u00e1. \u2013 Nem l\u00e1tod ezt a rengeteg cip\u0151t? Ez mind s\u00fcrg\u0151s munka. Hogy engedhetn\u00e9m meg, hogy feltartsanak? S ha valaki csak egy Ig\u00e9t akart a Bibli\u00e1b\u00f3l olvasni, azt sem tudta meghallgatni, m\u00e1r arra sem volt ideje. Beckern\u00e9 egyszer felkereste, mert l\u00e1tta, milyen nagy bajban van. De r\u00e1j\u00f6tt, hogy semmi m\u00e1st nem tehet, mint hogy im\u00e1dkozik \u00e9rte \u00e9s v\u00e1r Isten k\u00f6zbel\u00e9p\u00e9s\u00e9re. Egy napon meghallottuk, hogy Liu, a cip\u00e9sz s\u00falyos beteg. Sokat im\u00e1dkoztunk \u00e9rte \u00e9s k\u00e9rt\u00fck Istent, \u00e1ll\u00edtsa helyre \u0151t lelkileg. Majd Beckern\u00e9 megl\u00e1togatta \u00e9s nagy egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9ssel elbesz\u00e9lgetett vele. A f\u00e9rfi s\u00edrva mondta: \u2013 Misszion\u00e1riusn\u0151, magam vagyok a betegs\u00e9gem oka. Nem volt id\u0151m istentiszteletre j\u00e1rni, \u00fczletemet vas\u00e1rnap is nyitva tartottam, nem adtam le a tizedet, nem t\u00f6r\u0151dtem a bibliaolvas\u00e1ssal \u00e9s im\u00e1dkoz\u00e1ssal. \u2013 Gazdag akartam lenni. \u2013 Most az \u00dar ilyen s\u00falyos betegs\u00e9get bocs\u00e1tott r\u00e1m. <\/p>\n\n\n\n
Meg kell halnom, pedig m\u00e9g csak 23 \u00e9ves vagyok. Nagyon nyomor\u00fas\u00e1gos \u00e1llapotban volt \u00e9s keservesen s\u00edrt. Beckern\u00e9 im\u00e1dkozott vele; Liu megvallotta b\u0171neit, bocs\u00e1natot k\u00e9rt az \u00dar J\u00e9zust\u00f3l \u00e9s a misszion\u00e1riusn\u0151t\u0151l. Megfogadta, hogy ha feler\u0151s\u00f6dik, \u00faj \u00e9letet kezd \u00e9s ism\u00e9t h\u0171s\u00e9gesen szolg\u00e1lja az Urat. Mikor Beckern\u00e9 t\u00e1voz\u00f3ban volt, a fi\u00fa k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve mondta: \u2013 M\u00e9g egy k\u00e9r\u00e9sem lenne. Hadd menjek az \u00e1rvah\u00e1zba; ha az \u00dar nem gy\u00f3gy\u00edt meg, ott szeretn\u00e9k meghalni. V\u00e1gyott r\u00e1, hogy m\u00e9g egyszer halljon J\u00e9zusr\u00f3l, miel\u0151tt elsz\u00f3l\u00edtj\u00e1k ebb\u0151l az \u00e9letb\u0151l. Beckern\u00e9 meg\u00edg\u00e9rte, hogy odaviteti. \u2013 Szomor\u00fa dolog, ha egy 23 \u00e9ves fiatalembernek ilyen k\u00edv\u00e1ns\u00e1g\u00e1t kell teljes\u00edteni. Elhozt\u00e1k h\u00e1t Liut int\u00e9zeti betegszob\u00e1nkba, hogy sz\u00fcntelen fel\u00fcgyelet alatt lehessen. Az \u00e1rv\u00e1k is l\u00e1togathatt\u00e1k. Megtett\u00fcnk minden t\u0151l\u00fcnk telhet\u0151t, hogy Liu \u00e9letben maradjon. Egy napon Becker misszion\u00e1rius \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 H\u00e1la legyen Istennek, t\u00fal van a kr\u00edzisen. Megmenek\u00fclt, nem kell meghalnia. Ennek a betegs\u00e9gnek egyik t\u00fcnete, hogy szinte minden beteg rettenetesen v\u00e1gy\u00f3dik egy savanyk\u00e1s f\u0151zel\u00e9kf\u00e9le ut\u00e1n, ami K\u00edn\u00e1ban terem. De a legnagyobb vesz\u00e9lynek teszi ki mag\u00e1t, aki k\u00f6zvetlen\u00fcl a gy\u00f3gyul\u00e1s ut\u00e1n eszik bel\u0151le, mivel az \u00e9tel hat\u00e1s\u00e1ra a gyomorban \u00e9s belekben lev\u0151 fek\u00e9lyek felszakadhatnak. Akkor azt\u00e1n nincs ments\u00e9g. Becker testv\u00e9r boldogan k\u00f6z\u00f6lte Liuval, hogy t\u00fal van a vesz\u00e9lyen, de sz\u00edv\u00e9re k\u00f6t\u00f6tte, hogy semmi k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt ne egyen ebb\u0151l a bizonyos f\u0151zel\u00e9kb\u0151l, mert az a hal\u00e1l\u00e1t jelenti. Elh\u00edvt\u00e1k Liu szolg\u00e1j\u00e1t s az ajt\u00f3ba \u00e1ll\u00edtott\u00e1k \u0151rnek, hogy a beteghez senkit be ne engedjen, aki a tiltott f\u0151zel\u00e9kb\u0151l hozna. \u2013 A k\u00ednaiak azt hiszik, hogy j\u00f3t tesznek, ha a beteg k\u00edv\u00e1ns\u00e1g\u00e1t teljes\u00edtik, pedig a szerencs\u00e9tlent \u00edgy juttatj\u00e1k a biztos hal\u00e1lba. Az inas \u00e9beren \u0151rk\u00f6d\u00f6tt. <\/p>\n\n\n\n
Egy napon ism\u00e9t Liuhoz k\u00e9sz\u00fcltem, hogy megl\u00e1togassam. \u00c9ppen n\u00e9h\u00e1ny \u00e1rva gyermekkel besz\u00e9lgetett. Nem sok id\u0151m volt, im\u00e1dkoztam a beteggel \u00e9s indultam tov\u00e1bb. Alig l\u00e9ptem ki a szob\u00e1b\u00f3l, mikor az egyik fi\u00fa ut\u00e1nam sietett \u00e9s r\u00e9m\u00fclten ki\u00e1ltott: \u2013 Misszion\u00e1riusn\u0151, j\u00f6jj\u00f6n gyorsan, Liu meghalt! \u2013 Lehetetlen \u2013 sz\u00f3ltam megd\u00f6bbenve \u2013, hiszen az el\u0151bb besz\u00e9ltem vele! Visszasiettem a betegszob\u00e1ba, hogy l\u00e1ssam, mi t\u00f6rt\u00e9nt. Mikor a beteg\u00e1gyhoz l\u00e9ptem, Liu \u00fagy fek\u00fcdt ott, mint egy halott. Irt\u00f3zatosan megijedtem. Ez nem lehets\u00e9ges! Pulzusa nem volt kitapinthat\u00f3, l\u00e9legz\u00e9st m\u00e1r nem lehetett \u00e9szlelni. K\u00e9ptelen voltam felfogni. De jobban szem\u00fcgyre v\u00e9ve \u00edgy sz\u00f3ltam: \u2013 Nem halt meg. M\u00e9g van \u00e9let benne. Liu, \u00fatban a m\u00e1sik vil\u00e1g fel\u00e9, most hirtelen felki\u00e1ltott: \u2013 Elvesztem! Elvesztem! \u2013 K\u00e9s\u0151! A kapu nagyon szoros \u2013 nem f\u00e9rek be rajta! \u2013 M\u00e9lyen megrend\u00fclt\u00fcnk. Liu \u00fajra felki\u00e1ltott, mint aki hal\u00e1los gy\u00f6trelemben van: Elvesztem, elvesztem! \u2013 K\u00f6zben fej\u00e9t jobbra-balra dob\u00e1lta. Alig b\u00edrtuk n\u00e9zni. Tehetetlens\u00e9g\u00fcnkben az Urat ostromoltuk: \u2013 K\u00f6ny\u00f6r\u00fclj, k\u00f6ny\u00f6r\u00fclj rajta, ne hagyd \u00edgy meghalni! Nem tudtuk, mi \u00e1llhatja \u00fatj\u00e1t, hogy k\u00e9ptelen megb\u00e9k\u00e9lve t\u00e1vozni. \u2013 \u00dar J\u00e9zus, mi\u00e9rt nem tud Liu hozz\u00e1d jutni a Mennybe? Mi\u00e9rt szoros neki a kapu?\u201d Az \u00dar azonnal megmutatta, hogy Liu \u00fatj\u00e1t egy meg nem vallott b\u0171n rekeszti el. R\u00f6gt\u00f6n utas\u00edtottam a jelenlev\u0151 gy\u00f3gyszer\u00e9szt: \u2013 \u00c9n most kimegyek, te pedig k\u00e9rdezd meg Liut, milyen b\u0171n van az \u00e9let\u00e9ben, amit m\u00e9g nem vallott meg. Ha elmondta, azonnal h\u00edvj vissza. <\/p>\n\n\n\n
A gy\u00f3gyszer\u00e9sz \u2013 aki \u00e1rv\u00e1ink k\u00f6z\u00fcl val\u00f3 h\u00edv\u0151 fi\u00fa volt \u2013 megtette, amit mondtam \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny perc m\u00falva visszah\u00edvott. Liu eg\u00e9sz nyugodtan fek\u00fcdt az \u00e1gyon. Rejtett b\u0171n\u00e9t megvallotta, ez l\u00e1that\u00f3 volt rajta. Nem f\u00fcrk\u00e9sztem, mi volt az, de \u00f6r\u00fclt a sz\u00edvem, hogy k\u00e9sz volt vil\u00e1goss\u00e1gra hozni. \u2013 Te Liu \u2013 k\u00e9rdeztem t\u0151le \u2013, mondd, hol volt\u00e1l az el\u0151bb, mikor a fi\u00fak azt hitt\u00e9k, hogy meghalt\u00e1l? Mit \u00e9lt\u00e9l \u00e1t? L\u00e1ttam az arcodon, hogy valami \u00e9lm\u00e9nyben van r\u00e9szed, b\u00e1r \u00e9letjelek nem mutatkoztak rajtad. \u2013 \u00d3 igen \u2013 mondta a beteg \u2013, ott voltam a Menny kapuj\u00e1ban \u00e9s bepillanthattam a dics\u0151s\u00e9gbe; de amikor be akartam menni, a kapu nagyon sz\u0171k volt, egyszer\u0171en nem f\u00e9rtem \u00e1t rajta. Nem tudtam \u00e1tpr\u00e9selni magam. \u00c9s hangot hallottam: \u201eNem mehetsz be!<\/em>\u2019 Ez annyira megrend\u00edtett, hogy k\u00e9ts\u00e9gbeesetten ki\u00e1ltozni kezdtem: ,Elvesztem, elvesztem; nagyon szoros a kapu!<\/em>\u2019 azt\u00e1n magamhoz t\u00e9rtem. Az \u00dar engedte, hogy mag\u00e1hoz t\u00e9rjen, mert seg\u00edteni akart rajta. Csod\u00e1latos m\u00f3don alkalmat adott, hogy Liu mindent elrendezzen. M\u00e9g egyszer im\u00e1dkoztam vele \u00e9s megk\u00f6sz\u00f6ntem a dr\u00e1ga Megv\u00e1lt\u00f3nak, hogy a fi\u00fa mindent megvallhatott \u00e9s t\u00f6bb\u00e9 semmi akad\u00e1ly nem \u00e1llja \u00fatj\u00e1t. A t\u00f6bbiek is im\u00e1dkoztak \u00e9s h\u00e1l\u00e1t adtak a kegyelem\u00e9rt. A haldokl\u00f3 fiatalember von\u00e1sai teljesen kisimultak. Hirtelen a nevemet ki\u00e1ltotta: \u2013 Misszion\u00e1riusn\u0151, mehetek haza, mehetek haza! \u2013 Arca ragyogott, sug\u00e1rzott, val\u00f3s\u00e1ggal Isten dics\u0151s\u00e9g\u00e9t l\u00e1ttuk rajta. M\u00e9ly b\u00e9kess\u00e9g \u00e1radt bel\u0151le. Alig ejtette ki ezeket a szavakat, kiny\u00fajtotta kez\u00e9t \u00e9s ujjong\u00e1sok k\u00f6z\u00f6tt elt\u00e1vozott. \u2013 Egy sz\u00f3t sem tudtunk sz\u00f3lni; csod\u00e1ltuk \u00e9s im\u00e1dtuk Istent. <\/p>\n\n\n\n
A jelenlev\u0151 \u00e1rva gyermekek k\u00f6z\u00fcl mind el\u0151\u00e1llt \u00e9s megvallotta b\u0171n\u00e9t, akinek valami rendezetlen dolga volt. \u00cdgy Liu, hal\u00e1l\u00e1ban sokak sz\u00e1m\u00e1ra \u00e1ld\u00e1st jelenthetett. Mikor az utc\u00e1r\u00f3l felfogadott fi\u00fa, Liu inasa l\u00e1tta, hogy kedves gazd\u00e1ja meghalt, a padl\u00f3ra vetette mag\u00e1t, \u00fagy ki\u00e1ltott irgalom\u00e9rt: \u2013 Istenem, seg\u00edts! \u00c9n is oda akarok jutni, ahova a mesterem ment! Szeg\u00e9ny gyermek nem t\u00fal sokat hallhatott J\u00e9zusr\u00f3l a mestere mellett, de annak hal\u00e1la teljesen hatalm\u00e1ba ker\u00edtette. Mikor Becker testv\u00e9r megtudta, mi t\u00f6rt\u00e9nt, r\u00f6gt\u00f6n \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 Szerencs\u00e9tlen Liu! Biztosan evett a tiltott f\u0151zel\u00e9kb\u0151l. Kider\u00fclt, hogy egy k\u00ednai kereszty\u00e9n n\u0151 val\u00f3ban hozott Liunak a tilos \u00e9telb\u0151l. Megtudta, hogy nagyon k\u00edv\u00e1nja, \u00e9s kileste, m\u00edg a kis \u0151rszem p\u00e1r pillanatra elt\u0171nt. A f\u00e9lig telt t\u00e1lat megtal\u00e1ltuk a szob\u00e1ban. Ha nem evett volna bel\u0151le megmenek\u00fcl. De az\u00e9rt valamennyien h\u00e1l\u00e1sak voltunk, hogy az \u00dar vette mag\u00e1hoz \u00e9s minden j\u00f3ra fordult. Liu hal\u00e1la hangos \u00fczenet volt nek\u00fcnk is, az \u00e1rva gyermekeknek is. Hazamenetel\u00e9ben nyilv\u00e1nval\u00f3 lett a Megv\u00e1lt\u00f3 nagy szeretete, mellyel a legs\u00falyosabb b\u0171n\u00f6ket is megbocs\u00e1tja \u00e9s a j\u00f3v\u00e1t\u00e9telre tehetetlen embereket \u00f6r\u00f6k kegyelemmel \u00e9s szeretettel veszi k\u00f6r\u00fcl. Csup\u00e1n annyit v\u00e1r, hogy a sz\u00edv megny\u00edljon El\u0151tte. <\/p>\n\n\n\n
7. Szabads\u00e1g \u00e9s visszautaz\u00e1s<\/strong><\/p>\n\n\n\n
\u201e\u00cdme nem ismert n\u00e9pet h\u00edvsz el\u0151\u2026<\/em>\u201d (\u00c9zs 55,5) Mikor h\u00e9t \u00e9vi k\u00ednai szolg\u00e1lat ut\u00e1n hazautaztam szabads\u00e1gra, k\u00e9rtem az Urat, adjon valami k\u00fcl\u00f6n\u00f6s Ig\u00e9t a visszautaz\u00e1ssal kapcsolatban. Akkor kaptam \u00c9zs 55,5-\u00f6t: \u201e\u00cdme nem ismert n\u00e9pet h\u00edvsz el\u0151, \u00e9s a n\u00e9p, amely t\u00e9ged nem ismert, hozz\u00e1d siet az \u00dar\u00e9rt, Istened\u00e9rt \u00e9s Izr\u00e1el Szentj\u00e9\u00e9rt, hogy t\u00e9ged megdics\u0151\u00edtett.<\/em>\u201d \u2013 Nos \u2013 gondoltam \u2013, azokat a pog\u00e1nyokat, akik n\u00e1lunk vannak, m\u00e1r ismerem s aligha fogok m\u00e1s orsz\u00e1gba ker\u00fclni. Viszont amikor szabads\u00e1gom ut\u00e1n ism\u00e9t visszaker\u00fcltem k\u00ednai \u00e1llom\u00e1shelyemre, csakhamar megtapasztalhattam ennek az Ig\u00e9nek a beteljesed\u00e9s\u00e9t; de err\u0151l majd k\u00e9s\u0151bb! <\/p>\n\n\n\n
\u00daj l\u00e1b<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Hazafel\u00e9 eg\u00e9sz utaz\u00e1s alatt nagyon sokat szenvedtem dagadt l\u00e1bam miatt. Sokszor foh\u00e1szkodtam az \u00darhoz, sz\u00e1njon meg v\u00e9gtelen irgalm\u00e1b\u00f3l \u00e9s adjon \u00faj l\u00e1bat, hogy K\u00edn\u00e1ban akad\u00e1lytalanul folytathassam majd a szolg\u00e1latot. De eg\u00e9sz szabads\u00e1gom ideje alatt nem t\u00f6rt\u00e9nt javul\u00e1s. M\u00e1r a vissza\u00fatra k\u00e9sz\u00fcl\u0151dtem s \u00e9ppen az utols\u00f3 biblia\u00f3r\u00e1n vettem r\u00e9szt Liebenzellben. Nem eml\u00e9kszem mir\u0151l besz\u00e9lt az igehirdet\u0151, de a v\u00e9g\u00e9n \u2013 an\u00e9lk\u00fcl, hogy bajomr\u00f3l tudott volna \u2013 beleki\u00e1ltotta a terembe: \u2013 \u00c9s te, te pedig \u00faj l\u00e1bat kapsz! Eg\u00e9sz sz\u00edvem ujjongott \u00e9s \u00f6r\u00fclt, mikor meghallottam. \u2013 J\u00f3val k\u00e9s\u0151bb meg\u00edrtam ennek a testv\u00e9rnek, hogy az \u00dar v\u00e1lasz\u00e1t k\u00f6z\u00f6lte velem. Nos, a dics\u00e9rettel \u00e9s h\u00e1laad\u00e1ssal m\u00e9g nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi l\u00e1that\u00f3 dolog. De \u00e9n a leghat\u00e1rozottabban tudtam, hogy az \u00dar cselekedni fog. Mikor m\u00e1snap reggel felh\u00faztam a cip\u0151met, meglep\u0151dtem: \u201eDe kit\u00e1gult!<\/em>\u201d L\u00e1bam val\u00f3s\u00e1ggal l\u00f6ty\u00f6g\u00f6tt benne. Mi t\u00f6rt\u00e9nt? Az \u00dar leapasztotta a dagad\u00e1st, kiutaz\u00e1s el\u0151tt b\u00facs\u00faz\u00f3ul \u00faj l\u00e1bbal aj\u00e1nd\u00e9kozott meg. Ezzel az \u201e\u00faj<\/em>\u201d l\u00e1bbal m\u00e9g 14 \u00e9vig j\u00e1rhattam K\u00edn\u00e1t. De ez az \u00dar kegyelme volt. <\/p>\n\n\n\n
Sir\u00e1lyok<\/strong><\/p>\n\n\n\n
A haj\u00f3\u00faton visszafel\u00e9 viharba ker\u00fclt\u00fcnk. A hull\u00e1mok \u00e1tcsaptak a fed\u00e9lzeten, ami nem volt \u00e9ppen kellemes. \u00c1lltam \u00e9s figyeltem a v\u00edz j\u00e1t\u00e9k\u00e1t, amint heggy\u00e9 tornyosult, majd a m\u00e9lybe szakadt. Egyszer csak \u00e9szrevettem, hogy sir\u00e1lyok \u00fclnek a hull\u00e1mok tetej\u00e9n. Odaki\u00e1ltottam: \u2013 Szeg\u00e9ny sir\u00e1lyok, mindj\u00e1rt lezuhantok a m\u00e9lybe! \u2013 \u00e9s m\u00e1r el is t\u0171ntek. \u2013 Szerencs\u00e9tlen mad\u00e1rk\u00e1k! \u2013 sajn\u00e1lkoztam. De legnagyobb \u00e1mulatomra hirtelen ism\u00e9t felbukkantak \u00e9s folytatt\u00e1k nagyszer\u0171 j\u00e1t\u00e9kukat a hull\u00e1mokkal. J\u00f3 tan\u00edt\u00e1s volt ez sz\u00e1momra. \u2013 Milyen sokszor kiker\u00fclj\u00fck a bajt \u2013 gondoltam \u2013, ahelyett hogy Isten karj\u00e1ba vetn\u00e9nk magunkat \u00e9s engedn\u00e9nk, hogy \u00e9ppen a baj \u00e1ltal hordozzon benn\u00fcnket. Ha a pr\u00f3b\u00e1k hull\u00e1ma a m\u00e9lybe r\u00e1ntana is, nem kell f\u00e9ln\u00fcnk. Az \u00dar kiment \u00e9s megadja, hogy mindig fel\u00fclemelkedj\u00fcnk. Azt\u00e1n \u00fajra felrep\u00edt a gy\u0151zelmes ujjong\u00e1s \u00e9s diadal dics\u0151s\u00e9ges magass\u00e1gaiba. <\/p>\n\n\n\n
A v\u00e1mn\u00e1l <\/strong><\/p>\n\n\n\n
Mikor N\u00e9metorsz\u00e1gb\u00f3l visszat\u00e9rtem K\u00edn\u00e1ba, szem\u00e9lyes dolgaimon k\u00edv\u00fcl rengeteg csomagot vittem magammal a t\u00f6bbi testv\u00e9rnek, valamint egy gy\u00f3gyszeres l\u00e1d\u00e1t misszi\u00f3i orvosunk sz\u00e1m\u00e1ra. Kicsit agg\u00f3dtam, hogy fogok Sanghajban ezzel a tem\u00e9rdek holmival \u00e1tjutni a v\u00e1mon. Egyik-m\u00e1sik csomagr\u00f3l azt sem tudtam, mi van benne. Ott \u00e1lltam a v\u00e1mn\u00e1l, \u00e9s elfogott a szorong\u00e1s. De mint oly sok esetben, a 119. zsolt\u00e1r 113. vers\u00e9t kezdtem im\u00e1dkozni: \u201eLegyen seg\u00edts\u00e9gemre a Te kezed.<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
A v\u00e1mhivatalnok kiadta a parancsot: \u2013 Tess\u00e9k mindent felnyitni! Agg\u00f3dni kezdtem. Igaz\u00e1n nem tudtam, hogy fogom a dolgokat megmagyar\u00e1zni. Emellett azt sem sejtettem, mi minden fog napvil\u00e1got l\u00e1tni. Nem maradt m\u00e1s h\u00e1tra, kinyitottam a gy\u00f3gyszeres l\u00e1d\u00e1t. Azt tudtam, hogy orvoss\u00e1gok vannak benne, de ahhoz kev\u00e9s volt az angol tud\u00e1som, hogy a feliratokat k\u00ednaira ford\u00edtsam. A list\u00e1t megtal\u00e1ltam, de a szakkifejez\u00e9seket k\u00e9ptelen voltam leford\u00edtani. A hivatalnok felsz\u00f3l\u00edtott, hogy akkor keressek valakit, aki tud angolul. De senki nem volt a k\u00f6zelemben. Azt sem tudtam, honnan hozhatn\u00e9k tolm\u00e1csot. Ism\u00e9t s\u00f3hajt k\u00fcldtem felfel\u00e9: \u201eUram, meg\u00edg\u00e9rted a seg\u00edts\u00e9get. K\u00f6ny\u00f6r\u00fclj rajtam!<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
Megmondtam a v\u00e1mtisztnek, hogy rem\u00e9nytelen dolog olyan szakembert keresni, aki a list\u00e1t angolra tudn\u00e1 ford\u00edtani. \u00c9n sajnos k\u00e9ptelen vagyok erre, de annyit tudok, hogy ami a list\u00e1n \u00e1ll, az mind benne van a l\u00e1d\u00e1ban. Az illet\u0151 bel\u00e1tta, hogy val\u00f3ban nincs mit tenni \u00e9s felsz\u00f3l\u00edtott: \u2013 Nyisson ki egy m\u00e1sik l\u00e1d\u00e1t! \u2013 Melyiket? \u2013 k\u00e9rdeztem. R\u00e1b\u00f6k\u00f6tt az egyikre. Ez a saj\u00e1tom volt. Kinyitottam, de ebb\u0151l a vizsg\u00e1lat folyam\u00e1n olyasmi ker\u00fclt el\u0151, amir\u0151l magam sem tudtam. Ugyanis mikor a hivatalnok moh\u00f3n beleny\u00falt a l\u00e1d\u00e1ba, hogy a dolgokat kipakolja, hirtelen r\u00e9m\u00fclten h\u00fazta vissza a kez\u00e9t, ami \u00f6ssze-vissza volt kenve valamivel. Az eset olyan mulats\u00e1gos volt, hogy nevetnem kellett. \u2013 H\u00e1t ez meg mi? \u2013 szagolgatta a kez\u00e9t a f\u00e9rfi. \u2013 Nem tudom \u2013 feleltem. Val\u00f3ban nem volt tudom\u00e1som r\u00f3la, hogy otthon valaki egy \u00fcveg lekv\u00e1rt dugott a l\u00e1d\u00e1mba, \u00edgy azt\u00e1n nem szolg\u00e1lhattam b\u0151vebb felvil\u00e1gos\u00edt\u00e1ssal. A j\u00f3 ember tan\u00e1cstalanul n\u00e9zegette, mit csin\u00e1ljon a kez\u00e9vel. Mindenesetre meg kellett mosnia. T\u00e1voz\u00f3ban odasz\u00f3lt: \u2013 Csukjon be mindent! \u2013 Most l\u00e1ttam csak mir\u0151l volt sz\u00f3: egy elt\u00f6rt lekv\u00e1ros \u00fcvegr\u0151l. De b\u00e1rmilyen \u00fcgyetlens\u00e9g volt az illet\u0151 r\u00e9sz\u00e9r\u0151l, aki beledugta, m\u00e9gis nagyon h\u00e1l\u00e1s voltam \u00e9rte. Hiszen ez jelentette a menek\u00fcl\u00e9st egy hosszadalmas v\u00e1mvizsg\u00e1latt\u00f3l. <\/p>\n\n\n\n
T\u00f6bb l\u00e1d\u00e1t nem kellett kinyitnom \u00e9s \u00edgy meg\u00fasztam a neh\u00e9zkes visszarakod\u00e1st. Igen, az \u00dar sokszor eg\u00e9szen k\u00fcl\u00f6n\u00f6s dolgokat haszn\u00e1l gyermekei megseg\u00edt\u00e9se \u00e9rdek\u00e9ben. \u00cdgy azt\u00e1n a vas\u00fati \u00e9s haj\u00f3csatlakoz\u00e1st se szalasztottam el \u00e9s nyomban tov\u00e1bbutazhattam. Bizony, csod\u00e1latos az \u00dar minden cselekedet\u00e9ben. Ezer eszk\u00f6ze \u00e9s \u00fatja van, hogy megseg\u00edtsen. \u00c1ldott az \u0150 Neve! <\/p>\n\n\n\n
Vissza J\u00fcancsouba <\/strong><\/p>\n\n\n\n
\u00datban az orsz\u00e1g belseje fel\u00e9 egy n\u0151testv\u00e9r utazott velem, aki szint\u00e9n a mi \u00e1llom\u00e1sunkra k\u00e9sz\u00fclt. Fesz\u00e9lyezte, hogy senkit sem ismert ott. \u2013 Olyan szorong\u00e1s van bennem \u2013 mondta. Senkit nem ismerek, azt sem tudom, mi ott a helyzet. Egy dologban vagyok bizonyos, hogy sok neh\u00e9zs\u00e9g v\u00e1r r\u00e1m \u00e9s ett\u0151l f\u00e9lek. \u00dajra \u00e9s \u00fajra ezzel a kedves mond\u00e1ssal b\u00e1tor\u00edtottam: Aki hazafel\u00e9 tart, nem b\u00e1nja az utat, szeme el\u0151re n\u00e9z csak, \u00e9s \u00f6r\u00f6m\u00f6t kutat. Mikor a hossz\u00fa \u00e9s f\u00e1raszt\u00f3 utaz\u00e1s ut\u00e1n v\u00e9gre meg\u00e9rkezt\u00fcnk az \u00e1llom\u00e1sra, \u00fatit\u00e1rsam kijelentette: \u2013 Azzal a sz\u00e9p mond\u00e1ssal meggy\u0151zted a sz\u00edvemet. <\/p>\n\n\n\n
Koleraj\u00e1rv\u00e1ny<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
Alig \u00e9rkezt\u00fcnk meg J\u00fcancsouba, s\u00falyos koleraj\u00e1rv\u00e1ny t\u00f6rt ki. Sz\u00f6rny\u0171 volt! Azonnal a tennival\u00f3k kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9be ker\u00fclt\u00fcnk. Haldokl\u00f3t\u00f3l haldokl\u00f3ig j\u00e1rtunk, hogy a v\u00edzben oldott gy\u00f3gyf\u00f6ld alkalmaz\u00e1s\u00e1val seg\u00edts\u00e9get ny\u00fajtsunk. Ez az iszony\u00fa betegs\u00e9g hihetetlen gyorsan v\u00e9gzett \u00e1ldozataival. Akinek egy napon k\u00e9tszer volt rohama az m\u00e1r a hal\u00e1l zs\u00e1km\u00e1nya lett. Akinek csak egyszer, azt m\u00e9g megmenthett\u00fck ezzel az elj\u00e1r\u00e1ssal. H\u00e1zr\u00f3l h\u00e1zra j\u00e1rtunk az agyaggal val\u00f3 kezel\u00e9st alkalmazva, hogy g\u00e1tat vess\u00fcnk a j\u00e1rv\u00e1nynak. K\u00e9s\u0151bb k\u00eds\u00e9r\u0151mmel, egy bibli\u00e1sasszonnyal \u2013 akir\u0151l lesz m\u00e9g mondanival\u00f3m \u2013 megl\u00e1togattunk egy k\u00fcls\u0151 \u00e1llom\u00e1st. \u00c9n az ottani seg\u00edt\u0151 \u00e1gy\u00e1ban aludtam, nem tudva, hogy az illet\u0151 nem r\u00e9g halt meg koler\u00e1ban. Fert\u0151z\u00e9st kaptam \u00e9s \u00e9reztem, hogy a f\u00e9lelmetes betegs\u00e9g engem is megt\u00e1madott. Nem tudtam, hogy meg kell-e halnom. Az els\u0151 roham ut\u00e1n azonnal alkalmazt\u00e1k n\u00e1lam is az agyaggal val\u00f3 kezel\u00e9st. Borzalmas f\u00e1jdalmak gy\u00f6t\u00f6rtek, de akaratomat teljesen \u00e1tadtam mindhat\u00f3 Uramnak. \u0150t illette a rendelkez\u00e9s joga felettem. <\/p>\n\n\n\n
Utol\u00e9rt a m\u00e1sodik roham is, de szerencs\u00e9re nem ugyanazon a napon, k\u00fcl\u00f6nben meg kellett volna halnom. Bibli\u00e1sasszonyaim igen nagy aggodalomban voltak miattam. \u00c1gyam k\u00f6r\u00fcl t\u00e9rdeltek, keservesen s\u00edrtak \u00e9s tusakodtak az \u00e9letem\u00e9rt. Mind megvizsg\u00e1lta mag\u00e1t, nincs-e valami rendezetlens\u00e9g az \u00e9let\u00e9ben, ami Isten k\u00f6zbel\u00e9p\u00e9s\u00e9t akad\u00e1lyozhatn\u00e1. Mindent megvallottak, b\u0171nbocs\u00e1nat\u00e9rt, majd ism\u00e9t az \u00e9letem\u00e9rt k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtek. Az \u00dar v\u00e9gtelen szeretet\u00e9ben meghallgatta im\u00e1jukat \u00e9s meggy\u00f3gy\u00edtott. A seg\u00edts\u00e9g oly csod\u00e1latos volt, hogy p\u00e1r nap m\u00falva m\u00e1r munk\u00e1mat is folytathattam. <\/p>\n\n\n\n
Visszatekintve \u00e1mulnom kellett, Isten milyen csod\u00e1latos m\u00f3don tartotta meg \u00e9letemet K\u00edn\u00e1ban, ahol annyi testi veszedelemnek voltam kit\u00e9ve. Sokat szenvedtem amiatt, hogy fizikai gyenges\u00e9gemn\u00e9l fogva igen hajlamos voltam a betegs\u00e9gekre, de egyik csod\u00e1t a m\u00e1sik ut\u00e1n \u00e9ltem \u00e1t. Isten nemcsak meg\u0151rz\u00f6tt a bajokban, hanem a sz\u00fcks\u00e9ges er\u0151t is megadta mindig a naponk\u00e9nti rengeteg munka elv\u00e9gz\u00e9s\u00e9hez. Igen, J\u00e9zus K\u00edn\u00e1ban is gy\u0151ztes, felt\u00e1madott H\u0151snek bizonyult. \u201eMondjatok \u00e9neket az \u00darnak, mert nagy dolgot cselekedett; adj\u00e1tok tudt\u00e1ra ezt az eg\u00e9sz F\u00f6ldnek! Ki\u00e1lts \u00e9s \u00f6rvendj Sionnak lakosa, mert nagy k\u00f6z\u00f6tted Izr\u00e1elnek Szentje!<\/em>\u201d (\u00c9zs 12,5-6) Halleluja! <\/p>\n\n\n\n
Beteljes\u00edtett jelige<\/strong><\/p>\n\n\n\n
M\u00e1r eml\u00edtettem, hogy m\u00e1sodik kiutaz\u00e1som alkalm\u00e1b\u00f3l az \u00dar \u00c9zs 55,5 Ig\u00e9j\u00e9t adta: \u201eNem ismert n\u00e9pet h\u00edvsz el\u0151\u2026<\/em>\u201d Egy napon, amikor k\u00fclv\u00e1rosi imaterm\u00fcnkben \u00e9ppen meg akartam kezdeni az \u00f6sszej\u00f6vetelt, hirtelen \u00e9szrevettem, hogy idegenek \u00e1llnak az ajt\u00f3 el\u0151tt \u00e9s figyelnek. Gyorsan kimentem \u00e9s beh\u00edvtam \u0151ket. \u00d6sszej\u00f6vetel ut\u00e1n megtudtam, hogy Sanghaj k\u00f6rny\u00e9ki h\u00e1bor\u00fas menek\u00fcltek, akik m\u00e1r \u00f6tven napja \u00faton voltak. Lak\u00e1st kerestek a v\u00e1rosunkban, de ez nem volt egyszer\u0171 dolog. H\u00fasz menek\u00fclt csup\u00e1n egy kicsi szob\u00e1t kapott. Ebben a k\u00e9rd\u00e9sben a magukkal hozott b\u00e1lv\u00e1nyok sem tudtak seg\u00edteni. Teljesen csal\u00f3dottak voltak. Mikor a Felt\u00e1madottr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 \u00fczenetet hallott\u00e1k, meg\u00e9rtett\u00e9k, hogy ez a J\u00e9zus \u0151ket is szereti \u00e9s rajtuk is seg\u00edteni akar. Kimentek h\u00e1t a foly\u00f3hoz, b\u00e1lv\u00e1nyaikat a v\u00edzbe hajig\u00e1lt\u00e1k \u00e9s \u00edgy sz\u00f3ltak: \u2013 Nem tudtatok seg\u00edteni a menek\u00fcl\u00e9sben, cserbenhagytatok minket. T\u00f6bb\u00e9 hallani sem akarunk r\u00f3latok. Sz\u00edv\u00fcket megnyitott\u00e1k Az el\u0151tt, Aki \u00edgy sz\u00f3l: \u201e\u00c9n vagyok az (egyetlen) \u00dat, az Igazs\u00e1g \u00e9s az \u00c9let!<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
Beteltek \u00f6r\u00f6mmel. H\u0171s\u00e9gesen j\u00e1rtak az \u00f6sszej\u00f6vetelekre, mi pedig boldogan oktattuk \u0151ket. Teh\u00e1t ok voltak azok a pog\u00e1nyok, akiket nem ismertem, akiket az \u00dar J\u00e9zus \u00f6tvennapi j\u00e1r\u00f3f\u00f6ld t\u00e1vols\u00e1gb\u00f3l k\u00fcld\u00f6tt hozz\u00e1m. B\u00e1r k\u00ednaiak voltak, sz\u00e1munkra m\u00e9gis teljesen idegenek. J\u00e9zus a k\u00fcls\u0151 k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekben is h\u0171s\u00e9gesen gondoskodott r\u00f3luk. Kaptak egy nagyobb helyis\u00e9get, mely t\u00e1volabb volt b\u00e1r egy kiss\u00e9 az imah\u00e1zunkt\u00f3l, de ok vid\u00e1man mondt\u00e1k: \u2013 Most j\u00f6hettek hozz\u00e1nk is hirdetni az evang\u00e9liumot, hadd jussanak min\u00e9l t\u00f6bben hitre. H\u00e1l\u00e1sak voltunk az\u00e9rt az aj\u00e1nlat\u00e9rt, mert a h\u00e1bor\u00fas z\u00f3n\u00e1b\u00f3l egyre t\u00f6bb menek\u00fclt \u00e9rkezett \u00e9s k\u00f6z\u00fcl\u00fck sokan tal\u00e1ltak J\u00e9zushoz. Igaz\u00e1n sz\u00e9p munk\u00e1t kezdhett\u00fcnk ezek k\u00f6z\u00f6tt a testv\u00e9rek k\u00f6z\u00f6tt, akikkel az \u00dar olyan csod\u00e1latos m\u00f3don aj\u00e1nd\u00e9kozott meg benn\u00fcnket. \u201e\u00c1ldott legyen az \u00dar Neve! Szav\u00e1t \u00e9s h\u0171s\u00e9g\u00e9t megtartja \u00f6r\u00f6kk\u00e9!<\/em>\u201d <\/p>\n\n\n\n
8. \u00c9lm\u00e9nyek a helyi \u00e9s utaz\u00f3 szolg\u00e1latokb\u00f3l<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Misszi\u00f3i utat \u00e9s n\u0151i seg\u00edt\u0151ket k\u00e9rek \u201eK\u00e9rj\u00e9tek az\u00e9rt az arat\u00e1snak Ur\u00e1t, hogy k\u00fcldj\u00f6n munk\u00e1sokat az O arat\u00e1s\u00e1ba.\u201d (Mt 9,38) Igen sz\u00edvemre vettem ezt az Ig\u00e9t, mikor l\u00e1ttam, hogy egy bibli\u00e1sasszonnyal nem sokra jutok. A neh\u00e9zs\u00e9get n\u00f6velte, hogy kedves, egyetlen seg\u00edts\u00e9gemnek \u2013 mint a legt\u00f6bb k\u00ednai asszonynak \u2013 kicsi l\u00e1ba volt. \u2013 Azel\u0151tt ugyanis a l\u00e1nyoknak m\u00e9g eg\u00e9sz kicsi korban elt\u00f6rt\u00e9k a l\u00e1b\u00e1t. Mivel ez tart\u00f3s f\u00e1jdalmat vont maga ut\u00e1n, a n\u0151k \u00e1lland\u00f3an k\u00f6t\u00e9st viseltek l\u00e1bukon. A huzamos gyalogl\u00e1s nagy neh\u00e9zs\u00e9get jelentett sz\u00e1munkra, mert l\u00e1buk k\u00f6nnyen kisebesedett. \u2013 Elpanaszoltam probl\u00e9m\u00e1mat dr\u00e1ga Uramnak: \u2013 K\u00e9rlek, adj nekem annyi bibli\u00e1sasszonyt, ah\u00e1ny ujj van a k\u00e9t kezemen! \u00c1llom\u00e1sunkon m\u0171k\u00f6d\u00f6tt m\u00e1r h\u00e1rom f\u00e9rficsoport 12-12 taggal egy misszion\u00e1rius vezet\u00e9se alatt. \u2013 Ha lenne egy ilyen n\u0151i csoportom \u2013 gondoltam magamban \u2013, misszi\u00f3i \u00fatra indulhatn\u00e9k vel\u00fck, \u00e9s t\u00f6bb embert \u00e9rhetn\u00e9k el. Egy napon \u00e9rtes\u00edt\u00e9s j\u00f6tt Amerik\u00e1b\u00f3l, hogy valaki p\u00e9nzt akar k\u00fcldeni egy n\u0151i csoport fenntart\u00e1s\u00e1ra. Csendben a sz\u00edvem m\u00e9ly\u00e9n nagyon \u00f6r\u00fcltem \u00e9s v\u00e1rtam a kibontakoz\u00e1st. Im\u00e1ds\u00e1gom els\u0151 fele teh\u00e1t meghallgat\u00e1st tal\u00e1lt. <\/p>\n\n\n\n
A n\u0151i csoport kik\u00fcld\u00e9s\u00e9hez sz\u00fcks\u00e9ges p\u00e9nz\u00fcgyi t\u00e1mogat\u00e1s rendelkez\u00e9sre \u00e1llt. \u00c1llom\u00e1sunk vezet\u0151je egy napon \u00edgy sz\u00f3lt ahhoz a misszion\u00e1riusn\u0151h\u00f6z, aki m\u00e1r r\u00e9gebb \u00f3ta volt K\u00edn\u00e1ban, mint \u00e9n: \u2013 Bizony\u00e1ra \u00f6r\u00fclni fog, hogy egy n\u0151i csoporttal j\u00e1rhatja a falvakat! A testv\u00e9r mosolyogva v\u00e1laszolt: \u2013 H\u00e1t nem. Nekem kicsit ellenszenves lenne. Ezek az asszonyok mind \u00fagy billegnek, mint a kacs\u00e1k. Hogy menjek v\u00e9gig vel\u00fck a falvakon? Micsoda felt\u0171n\u00e9st jelentene az! V\u00e9letlen\u00fcl f\u00fcltan\u00faja voltam a besz\u00e9lget\u00e9snek. Gyorsan visszavonultam a szob\u00e1mba \u00e9s azt mondtam az \u00darnak: \u2013 Dr\u00e1ga Megv\u00e1lt\u00f3m, b\u00e1r \u00e9n k\u00e9rtem ezt a n\u0151i csoportot, de ha Te a m\u00e1sik testv\u00e9rnek akarod adni, abba is beleegyezem. Csendben m\u00e9gis rem\u00e9nykedtem, hogy \u00e9n kapom meg \u0151ket. Valamivel k\u00e9s\u0151bb a vezet\u0151 misszion\u00e1rius hozz\u00e1m fordult: \u2013 Erzs\u00e9bet testv\u00e9r, tudna \u00f6r\u00fclni annak, ha egy n\u0151i csoporttal j\u00e1rhatn\u00e1 a falvakat? \u2013 Nagy \u00f6r\u00f6mmel t\u00f6rt ki bel\u0151lem: \u2013 \u00d3, kimondhatatlanul \u00f6r\u00fcln\u00e9k! \u00dajra szob\u00e1mba mentem \u00e9s sz\u00edvb\u0151l megk\u00f6sz\u00f6ntem az \u00darnak, hogy a n\u0151i csoport m\u00e9gis az eny\u00e9m lesz. Megvolt teh\u00e1t a p\u00e9nz \u00e9s r\u00e1m b\u00edzt\u00e1k a vezet\u00e9st. De hol voltak az asszonyok? Ki lesz alkalmas, \u00e9s mi legyen a v\u00e1logat\u00e1s m\u00e9rc\u00e9je? Egy\u00e9rtelm\u0171en arra a l\u00e1t\u00e1sra jutottunk, hogy enn\u00e9l a szolg\u00e1latn\u00e1l kiz\u00e1r\u00f3lag id\u0151sebb \u00f6zvegyek j\u00f6hetnek sz\u00f3ba, akik otthonukban legink\u00e1bb n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zhet\u0151k. M\u00e1sodsorban olyan asszonyoknak kell lenni\u00fck, akik az Urat sz\u00edvb\u0151l szeretik, \u00e9s akik m\u00e1r megnyertek lelkeket J\u00e9zus sz\u00e1m\u00e1ra. Tanult asszony egy se volt k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. Viszont hitre jut\u00e1sa ut\u00e1n a legt\u00f6bb megtanult olvasni. <\/p>\n\n\n\n
Az asszony-csoport \u00fcgy\u00e9t a gy\u00fclekezet el\u00e9 t\u00e1rtuk \u00e9s jelentkez\u0151ket k\u00e9rt\u00fcnk a munkat\u00e1rsi szolg\u00e1latra. Nem hallgattuk el azt sem, hogy ez a munka igen sok f\u00e1rads\u00e1ggal j\u00e1r. Eg\u00e9sz nap \u00faton kell lenni, hogy az embereket h\u00e1zr\u00f3l-h\u00e1zra megl\u00e1togathassuk s az \u00fat hegyen-v\u00f6lgy\u00f6n \u00e1t vezet. T\u00e1j\u00e9koztat\u00e1sunk ut\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny asszony jelentkezett a szolg\u00e1latra, s mi a p\u00e1ly\u00e1z\u00f3k k\u00f6z\u00fcl kikerest\u00fck azokat, akik igaz\u00e1n sz\u00edvb\u0151l szolg\u00e1lt\u00e1k az Urat. Ezeket a bibli\u00e1sasszonyokat azt\u00e1n vezet\u00e9semre b\u00edzt\u00e1k, \u00e9n pedig boldog voltam, hogy \u00e9letemben el\u0151sz\u00f6r saj\u00e1t csal\u00e1dom lehet. A legid\u0151sebb csal\u00e1dtag hetven\u00e9ves volt \u00e9s a legfiatalabb \u2013 engem kiv\u00e9ve \u2013 negyven\u00f6t. A legifjabb \u00e9n voltam, a csal\u00e1df\u0151. A csal\u00e1di \u00e9let szab\u00e1lyainak a kialak\u00edt\u00e1sa nem is volt olyan egyszer\u0171, mivel mindegyiknek megvolt a maga szok\u00e1sa \u00e9s egy\u00e9ni \u00e9letritmusa. Otthon a meny\u00fck est\u00e9nk\u00e9nt m\u00e9g a l\u00e1bmos\u00f3 vizet is bevitte nekik. N\u00e1lam viszont kinek-kinek saj\u00e1t mag\u00e1r\u00f3l kellett gondoskodnia az ilyen ig\u00e9nyeket illet\u0151en. \u2013 De nem volt fennakad\u00e1s. J\u00e9zus mindegyiket megseg\u00edtette \u00e9s egyt\u0151l egyig azon igyekeztek, hogy nagy csal\u00e1dunkban lehet\u0151leg harmonikusan folyjon az \u00e9let. <\/p>\n\n\n\n
T\u00edz bibli\u00e1sasszonyt k\u00e9rtem az \u00dart\u00f3l, de \u0150 mindj\u00e1rt tizenkett\u0151vel ind\u00edtott \u00fatnak. Mindig k\u00e9r\u00e9s\u00fcnk\u00f6n \u00e9s elgondol\u00e1sunkon fel\u00fcl hallgatja meg im\u00e1inkat. K\u00f6z\u00f6s szolg\u00e1latunkat k\u00f6z\u00f6s im\u00e1ra \u00e9p\u00edtett\u00fck. Hogy az els\u0151 reggeli \u00f3r\u00e1t mindenki szem\u00e9lyes csendess\u00e9g\u00e9re ford\u00edthassa, kezdett\u0151l azt tan\u00e1csoltam, hogy reggeli el\u0151tt ne is k\u00f6sz\u00f6nts\u00fck egym\u00e1st. Mert a k\u00f6sz\u00f6n\u00e9ssel egy\u00fctt mindj\u00e1rt belebonyol\u00f3dunk a k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s k\u00e9rdezget\u00e9sbe. \u00cdgy azt\u00e1n elhat\u00e1roztuk, hogy a nap els\u0151 \u00f3r\u00e1j\u00e1t eg\u00e9szen az \u00dar J\u00e9zusnak adjuk. Az asszonyok csod\u00e1lkozva k\u00e9rdezt\u00e9k: Lin-Csiao-sr (ez volt a k\u00ednai nevem), el tudod k\u00e9pzelni, hogy kib\u00edrjuk egy teljes \u00f3r\u00e1ig csendben, mikor egy, legfeljebb k\u00e9t helyis\u00e9g \u00e1ll majd rendelkez\u00e9s\u00fcnkre? \u2013 Igen \u2013 v\u00e1laszoltam \u2013, ezt mindenk\u00e9ppen meg kell tanulnunk, k\u00fcl\u00f6nben az \u00f6sszej\u00f6vetelek \u00e1ld\u00e1s\u00e1hoz sz\u00fcks\u00e9ges csendet vesz\u00edtj\u00fckel. Mikor azt\u00e1n egybegy\u0171lt\u00fcnk k\u00f6z\u00f6s reggelire \u00e9s im\u00e1ra, felhangzott a \u201ej\u00f3 reggelt!<\/em>\u201d s akkor megk\u00e9rdezhett\u00e9k, hogy aludtam, hogy \u00e9rzem magam stb. Ez a sokak sz\u00e1m\u00e1ra szokatlan fegyelem kezdetben igen keserves volt, m\u00e9gis j\u00f3 gyakorlatot jelentett valamennyi\u00fcnknek. <\/p>\n\n\n\n
M\u00e9g nekem is k\u00e9nyszer\u00edtenem kellett magam, hogy a megszabott rendet betartsam. A csendes reggeli \u00f3ra eg\u00e9sz napi munk\u00e1nkat \u00e9szrevehet\u0151en \u00e1titatta Isten \u00e1ld\u00e1s\u00e1val \u00e9s szolg\u00e1latunknak ez volt legfontosabb felt\u00e9tele. A csendes \u00f3r\u00e1n \u00e9s a k\u00f6z\u00f6s reggeli im\u00e1n k\u00edv\u00fcl biblia\u00f3r\u00e1t is tartottunk egym\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt. Fontos volt, hogy ezeket a kedves h\u00edvo asszonyokat els\u0151sorban az Ig\u00e9b\u0151l k\u00e9sz\u00edts\u00fck fel szolg\u00e1latukra \u00e9s konkr\u00e9t utas\u00edt\u00e1sokat adjunk, hogyan besz\u00e9lhetn\u00e9nek legeredm\u00e9nyesebben J\u00e9zusr\u00f3l. El\u00e9rkezett az els\u0151 misszi\u00f3i utaz\u00e1s ideje. Term\u00e9szetesen valamennyi\u00fcnk sz\u00e1m\u00e1ra nagy \u00f6r\u00f6met jelentett. Az \u00dar egy Uesuwan nev\u0171 rabl\u00f3faluba vezetett, mely 12 h\u00f3nap alatt 12 t\u00e1mad\u00e1st \u00e9lt \u00e1t. Sok h\u00e1z le\u00e9gett, az embereket, \u00e1llatokat elhurcolt\u00e1k. Ilyen szomor\u00fa helyre k\u00fcld\u00f6tt az \u00dar, hogy az embereknek \u00f6r\u00f6mh\u00edrt vigy\u00fcnk. Volt, aki megjegyezte: \u2013 Ugyan, mit akarsz kezdeni ezekkel az asszonyokkal Uesuwanban? K\u00e9t h\u00e9t m\u00falva \u00fagyis visszat\u00e9rtek. Ezalatt mindenkit megl\u00e1togathattok, s ut\u00e1na mit tudn\u00e1tok csin\u00e1lni egy le\u00e9gett rabl\u00f3faluban? Mi ink\u00e1bb az \u00dar hangj\u00e1ra figyelt\u00fcnk \u00e9s elindultunk Uesuwanba. <\/p>\n\n\n\n
Szolg\u00e1latunk idej\u00e9re k\u00fcl\u00f6n napirendet \u00e1ll\u00edtottunk fel, melyhez szigor\u00faan ragaszkodtunk. Reggel els\u0151 a csendess\u00e9g, ut\u00e1na a reggeli, majd a biblia-\u00e9s ima\u00f3ra. Ezt k\u00f6vet\u0151en az asszonyok kettes\u00e9vel l\u00e1togat\u00e1sra indultak. A l\u00e1togat\u00e1sokat is bizonyos s\u00e9ma szerint v\u00e9gezt\u00fck, hogy egyik csoport se keresztezze a m\u00e1sik munk\u00e1j\u00e1t. Legel\u0151sz\u00f6r a h\u00edv\u0151ket kerest\u00fck fel, azt\u00e1n a kereszts\u00e9gre jelentkez\u0151ket, v\u00e9g\u00fcl valamennyi pog\u00e1ny csal\u00e1dot. Minden\u00fctt t\u00e1rt kapukra tal\u00e1ltunk. \u2013 Milyen \u00f6r\u00f6m, ha maga az \u00dar megy el\u00f6l \u00e9s nyitogatja az ajt\u00f3kat! \u2013 Este saj\u00e1t seg\u00edt\u0151mmel kiss\u00e9 kor\u00e1bban t\u00e9rtem haza, hogy jelen legyek, amikor a t\u00f6bbiek visszat\u00e9rnek.<\/p>\n\n\n\n
Legt\u00f6bben, ahogy bel\u00e9ptek a h\u00e1zba, odaj\u00f6ttek hozz\u00e1m, hogy besz\u00e1moljanak \u00e9lm\u00e9nyeikr\u0151l, napi munk\u00e1jukr\u00f3l. A k\u00fcl\u00f6n\u00f6s seg\u00edts\u00e9gre szorul\u00f3 csal\u00e1dokat megjegyezt\u00fck \u00e9s a befutott inform\u00e1ci\u00f3k alapj\u00e1n tervezt\u00fck a m\u00e1snapi programot. Mindny\u00e1jan sz\u00edvb\u0151l \u00f6r\u00fclt\u00fcnk annak, amit az \u00dar szolg\u00e1latunk \u00e1ltal cselekedett. \u00c1ldott \u00e9s csod\u00e1latos munk\u00e1t v\u00e9gezhett\u00fcnk. Kezdetben nagy k\u00e9rd\u00e9st jelentett m\u00e9g egy probl\u00e9ma: ki legyen a szak\u00e1cs? Az asszonyok k\u00e9ptelenek voltak apr\u00f3 l\u00e1bukon a konyh\u00e1ban \u00e1lldog\u00e1lni, m\u00edg 13 szem\u00e9ly sz\u00e1m\u00e1ra megf\u0151ztek. Besz\u00e9ltem a dologr\u00f3l a helyi pr\u00e9dik\u00e1torral, aki r\u00f6gt\u00f6n k\u00e9sz volt a v\u00e1lasszal: \u2013 Semmi probl\u00e9ma! Van egy unoka\u00f6cs\u00e9m, aki szak\u00e1cs \u00e9s pillanatnyilag \u00e9ppen nincs munk\u00e1ja. Mennyire \u00f6r\u00fcltem, mikor l\u00e1ttam, hogy az \u00dar J\u00e9zus mindent sokkal jobban el\u0151k\u00e9sz\u00edtett, mint ahogy sejtett\u00fck volna. A bizonyos unoka\u00f6cs \u00e9ppen \u00e1ll\u00e1st keresett, teh\u00e1t pillanatnyilag szabad volt \u00e9s k\u00e9r\u00e9s\u00fcnkre minden tov\u00e1bbi n\u00e9lk\u00fcl elv\u00e1llalta n\u00e1lunk a konyha vezet\u00e9s\u00e9t. Nagyon j\u00f3l f\u0151z\u00f6tt, mi pedig boldogok voltunk, hogy ezt a gondot elvethett\u00fck \u00e9s minden id\u0151nket a misszi\u00f3i munk\u00e1nak szentelhett\u00fck. <\/p>\n\n\n\n
Sok nyomor\u00fas\u00e1got l\u00e1ttunk. \u00d6r\u00f6m\u00f6t \u00e9s szenved\u00e9st vegyesen tapasztaltunk ebben a rabl\u00f3faluban. Az embereket h\u00edvogattuk istentiszteleteinkre \u00e9s sokszor el\u0151fordult, hogy m\u00edg egy-egy falun \u00e1thaladtunk, tal\u00e1lkoztunk olyanokkal, akik az ablakb\u00f3l kiab\u00e1ltak ut\u00e1nunk: t\u00e9rj\u00fcnk m\u00e1r be hozz\u00e1juk is. Akiket megl\u00e1togattunk, legt\u00f6bbsz\u00f6r megh\u00edvt\u00e1k szomsz\u00e9djaikat is, \u00edgy az \u00f6r\u00f6mh\u00edr v\u00e9g\u00fcl igaz\u00e1n minden h\u00e1zba eljuthatott. Csaknem h\u00fasz hetet t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk ebben a faluban, ahol negyven\u00f6ten jelentkeztek kereszts\u00e9gre. Az ilyen jelentkez\u0151k m\u00e1r kor\u00e1bban sokat hallottak J\u00e9zusr\u00f3l, sz\u00edv\u00fck nyitva volt \u00e9s v\u00e1gyakoztak az \u00dar k\u00f6vet\u00e9s\u00e9re. \u2013 Meglepett benn\u00fcnket, hogy ar\u00e1nylag r\u00f6vid id\u0151 alatt ennyi ember jutott d\u00f6nt\u00e9sre. Mert a k\u00ednaiaknak a legt\u00f6bb esetben majdnem egy \u00e9vre volt sz\u00fcks\u00e9g\u00fck, hogy meg\u00e9rts\u00e9k, mit jelent J\u00e9zust a sz\u00edv\u00fckbe fogadni. Ennek a falunak a lakoss\u00e1ga nagyon s\u00falyos id\u0151ket \u00e9lt \u00e1t \u00e9s ez volt az egyik oka, hogy itt bens\u0151leg k\u00e9szs\u00e9gesebbek voltak az \u00dar k\u00f6vet\u00e9s\u00e9re. Sokan minden\u00fcket elvesztett\u00e9k; holmijuk meg\u00e9gett vagy elrabolt\u00e1k. Nem volt ez k\u00f6nny\u0171 dolog. A rabl\u00f3k is megtudt\u00e1k, hogy ott tart\u00f3zkodunk a faluban. <\/p>\n\n\n\n
Elj\u00f6ttek, berendeztek maguknak egy kis kunyh\u00f3t \u00e9s r\u00e9szt vettek istentiszteleteinken. \u00cdgy \u00f6sszej\u00f6veteleinknek rendszerint sok hallgat\u00f3ja volt. Az elmenek\u00fclt helybeliek szint\u00e9n visszat\u00e9rtek r\u00e9gi otthonukba. Isten Lelk\u00e9nek munk\u00e1ja \u00e9rezhet\u0151 volt mindenfel\u00e9. Az emberek v\u00e1gytak r\u00e1, hogy t\u00f6bbet tudjanak, mi pedig azt tapasztaltuk, hogy az \u00fczenetet befogadj\u00e1k \u00e9s meg\u00e9rtik. Olvasni is tan\u00edtottuk \u0151ket. N\u00e9h\u00e1ny beteg gy\u00f3gyul\u00e1s\u00e1nak is tan\u00fai lehett\u00fcnk. Vakok visszanyert\u00e9k l\u00e1t\u00e1sukat, b\u00e9n\u00e1k j\u00e1rtak \u00e9s b\u00e9lpoklosok megtisztultak. Megtapasztalhattunk valamit J\u00e9zus szavainak igazs\u00e1g\u00e1b\u00f3l, melyeket a fogs\u00e1gban lev\u0151 megszomorodott J\u00e1nosnak k\u00fcld\u00f6tt vigasztal\u00e1sul. (Lk 7,22) A t\u00f6rt\u00e9ntek feletti \u00f6r\u00f6m igaz\u00e1n nagy volt a faluban. Bizony\u00e1ra \u00e9rdekli a kedves olvas\u00f3t, mi t\u00f6rt\u00e9nt k\u00f6zben a mi hetven\u00e9ves munkat\u00e1rsunkkal. M\u00e1r Uesuwanba val\u00f3 indul\u00e1sunk el\u0151tt megk\u00e9rdeztem a vezet\u0151 misszion\u00e1riust: \u2013 Mit kezdjek egy hetven\u00e9ves asszonnyal? Csak nem k\u00edv\u00e1nhatom t\u0151le, hogy hegyen-v\u00f6lgy\u00f6n \u00e1t vel\u00fcnk v\u00e1ndoroljon! De a misszion\u00e1rius m\u00e1sk\u00e9pp v\u00e9lekedett: \u2013 Erzs\u00e9bet testv\u00e9r, m\u00e9g \u00f6r\u00fclni fog, hogy egy id\u0151s asszony van maga mellett. Sz\u00fcks\u00e9ge lesz valakire, aki otthon marad az imah\u00e1zn\u00e1l. Nagyon is j\u00f3 lenne, ha minden fiatal pr\u00e9dik\u00e1tor h\u00e1zasp\u00e1r mellett lenne egy id\u0151s h\u00edvo asszony, aki fogadn\u00e1 a vend\u00e9geket. Ha a t\u00f6bbiek \u00e1lland\u00f3an l\u00e1togatnak, bizony\u00e1ra lesznek, akik felkeresik az imah\u00e1zat, hogy a l\u00e1togat\u00e1st visszaadj\u00e1k, s ez gyakran eg\u00e9sz nap tart. <\/p>\n\n\n\n
Bizonyos, hogy mindig bet\u00e9r valaki, ha m\u00e1s\u00e9rt nem, puszta k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gb\u00f3l. Az ilyen alkalmat azt\u00e1n nagyszer\u0171en ki lehet haszn\u00e1lni J\u00e9zusr\u00f3l val\u00f3 bizonys\u00e1gt\u00e9telre. H\u00e1l\u00e1s voltam az \u00fatmutat\u00e1s\u00e9rt \u00e9s \u00e1mulva l\u00e1ttam, milyen igaza volt a misszion\u00e1riusnak. Mikor az \u00f6reg h\u00edvo asszony megtudta, hogy m\u00e9rlegeltem: magammal vigyem-e a misszi\u00f3i \u00fatra, \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1m: \u2013 \u00d3, hiszen ez volt r\u00e9g\u00f3ta a v\u00e1gyam, hogy eg\u00e9sz \u00e9letemmel az \u00dar J\u00e9zust szolg\u00e1ljam. F\u00e9rjem meghalt, most szabad vagyok; hadd menjek \u00e9n is veletek! \u00cdgy j\u00f6tt vel\u00fcnk ez a kedves h\u00edv\u0151 \u00f6reg asszony \u00e9s a faluban \u00e1tvette a l\u00e1togat\u00f3k fogad\u00e1s\u00e1nak szolg\u00e1lat\u00e1t. Mert a falubelieket \u00e1lland\u00f3an h\u00edvogattuk: \u2013 J\u00f6jjetek el egyszer imah\u00e1zunkba! Ezt sokan meg is tett\u00e9k. Val\u00f3s\u00e1gos \u00f6r\u00f6m volt l\u00e1tni, milyen \u00fcgyesen forgol\u00f3dott ez az id\u0151s asszony a besz\u00e9lget\u00e9st ir\u00e1ny\u00edtva, hogy J\u00e9zusra terelhesse a sz\u00f3t. Azok k\u00f6z\u00e9 a kevesek k\u00f6z\u00e9 tartozott, akik magas koruk ellen\u00e9re olvasni tudtak. Bibli\u00e1j\u00e1t j\u00f3l ismerte. F\u0151 t\u00e9m\u00e1ja volt: az Isten dics\u0151s\u00e9ge. Sz\u00edv\u00e9n viselte, hogy mindig mondjon valamit a mennyei dics\u0151s\u00e9gr\u0151l. Mihelyt \u00e9szrevette, hogy a bej\u00e1ratn\u00e1l \u00e1lldog\u00e1l valaki, kiment \u00e9s megsz\u00f3l\u00edtotta: \u2013 J\u00f6jj be egy kicsit, kapsz egy te\u00e1t. \u2013 A k\u00ednainak ezt sosem kell k\u00e9tszer mondani. Te\u00e1z\u00e1s k\u00f6zben az asszony mindig ugyanazt a k\u00e9rd\u00e9st szegezte a megh\u00edvottnak: \u2013 Te is ben\u00e9zt\u00e9l m\u00e1r a Mennybe? \u2013 \u2013 \u00c9n? \u2013 \u00e1lm\u00e9lkodott az illet\u0151. \u2013 \u00c9n a Mennybe? Nem, m\u00e9g soha. Te tal\u00e1n m\u00e1r betekintett\u00e9l? \u2013 Bizony \u2013 b\u00f3lintott az asszony s eg\u00e9sz arca ragyogott \u2013, \u00e9n m\u00e1r tudom, milyen a Menny. \u2013 Az ilyesmi persze megragadta az embereket, \u00e9g\u0151 k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1ggal fordultak az asszony fel\u00e9. \u2013 Mondd m\u00e1r el, k\u00e9rlek, milyen az a Menny! \u2013 Majd mindj\u00e1rt elolvasom \u2013 v\u00e1laszolt az asszony \u00e9s felolvasta a l\u00e1togat\u00f3nak a Biblia k\u00e9t utols\u00f3 fejezet\u00e9t. Persze, ut\u00e1na m\u00e9g sok\u00e1ig kellett mes\u00e9lnie. \u00dagy t\u0171nt, mintha m\u00e1ris otthon lenne odaf\u00f6nn. <\/p>\n\n\n\n
Tudta, mi van itt \u00e9s mi van ott, de a legfontosabb J\u00e9zus Krisztus volt, az Isten B\u00e1r\u00e1nya \u00e9s az O dics\u0151s\u00e9ge. A hallgat\u00f3kat mindig rabul ejtette a Mennyr\u0151l sz\u00f3l\u00f3 tud\u00f3s\u00edt\u00e1s \u00e9s m\u00e9ly v\u00e1gy \u00e9bredt benn\u00fck, hogy egyszer ok is oda ker\u00fcljenek. Az \u00f6reg bibli\u00e1sasszony az elbesz\u00e9l\u00e9shez kapcsol\u00f3dva azonnal feltette a k\u00e9rd\u00e9st: \u2013 Mondd, nem szeretn\u00e9l te is oda jutni? A gy\u00f6ngykapukat l\u00e1tni? Nem szeretn\u00e9l az aranyutc\u00e1kon j\u00e1rni? \u2013 Dehogynem! Nagyon is! \u2013 hangzott a v\u00e1lasz. Ilyen \u00fcdv\u00f6ss\u00e9get senki sem akart elszalasztani. Most azt\u00e1n az asszony r\u00e1t\u00e9rt arra, hogy hallgat\u00f3inak J\u00e9zus elj\u00f6vetel\u00e9r\u0151l besz\u00e9ljen. Elmondta, hogy szenvedett, v\u00e9rzett \u00e9s halt meg b\u0171neink\u00e9rt, hogy el ne vessz\u00fcnk, ha hisz\u00fcnk Benne. \u2013 Oly egyszer\u0171en \u00e9s szeml\u00e9letesen t\u00e1rta az evang\u00e9liumot az emberek el\u00e9, hogy sokan d\u00f6nt\u00f6ttek: J\u00e9zus Krisztust, az egyetlen utat fogj\u00e1k keresni, \u00e9s azon akarnak j\u00e1rni. Mikor l\u00e1ttuk, milyen dr\u00e1ga szolg\u00e1latot v\u00e9gez az imah\u00e1zban ez az id\u0151s asszony, l\u00e1togat\u00e1saink sor\u00e1n m\u00e9g ink\u00e1bb tan\u00e1csoltuk az embereknek: el ne mulassz\u00e1k, hogy az imah\u00e1zat felkeress\u00e9k. Val\u00f3j\u00e1ban ez volt a h\u00e1ttere annak, mi\u00e9rt jelentkeztek annyian a kereszts\u00e9gre. Mikor \u00fagy l\u00e1ttuk, hogy munk\u00e1nkat a rabl\u00f3faluban elv\u00e9gezt\u00fck, az ott lak\u00f3kat Isten kegyelm\u00e9be aj\u00e1nlottuk, a h\u00edv\u0151ket \u00e9s kereszts\u00e9gre jelentkez\u0151ket pedig a helyi pr\u00e9dik\u00e1tor oltalm\u00e1ra b\u00edztuk. Mind a negyven\u00f6t\u00f6t ugyanabban az \u00e9vben keresztelt\u00e9k. Sz\u00edv\u00fcnk h\u00e1l\u00e1val \u00e9s \u00f6r\u00f6mmel volt tele. Azt\u00e1n folytattuk utunkat hegyen-v\u00f6lgy\u00f6n \u00e1t, hogy lelkeket nyerj\u00fcnk J\u00e9zusnak. Nem volt k\u00f6nny\u0171 szolg\u00e1lat az asszonyok sz\u00e1m\u00e1ra, de az \u00dar csod\u00e1latosan seg\u00edtett. <\/p>\n\n\n\n
Ak\u00e1r teljesen hegyek k\u00f6z\u00e9 z\u00e1rt falvakr\u00f3l volt sz\u00f3, ak\u00e1r a dombokon elsz\u00f3rtan \u00e1ll\u00f3 mag\u00e1nyos h\u00e1zakr\u00f3l, sosem voltunk \u00f6nmagunkra tekintettel. Egyetlen v\u00e1gyunk volt J\u00e9zus nev\u00e9nek terjeszt\u00e9se. Hiszen ez\u00e9rt kelt\u00fcnk \u00fatra! K\u00e9s\u0151bb az \u00dar ism\u00e9t olyan helyre vezetett, ahol nem volt szak\u00e1csunk. Viszont csoportunkb\u00f3l az egyik asszony elv\u00e1llalta, hogy ink\u00e1bb piszk\u00e1lja otthon a t\u00fczet \u00e9s f\u0151z nek\u00fcnk, mint hogy l\u00e1togatni j\u00e1rjon. Valahogy nehez\u00e9re esett a besz\u00e9d. A k\u00e9rd\u00e9s \u00edgy \u00fajra megold\u00f3dott. Egy\u00e1ltal\u00e1n csod\u00e1lkoznom kellett, mennyire egym\u00e1shoz illettek munkat\u00e1rsaim \u00e9s milyen hamar megtanult\u00e1k, hogy az els\u0151 reggeli \u00f3r\u00e1t az \u00darral val\u00f3 csendess\u00e9gben t\u00f6lts\u00e9k. \u00cdgy azt\u00e1n k\u00f6z\u00f6sen is nagy \u00e1ld\u00e1ssal szolg\u00e1lhattuk az Urat. Sokan tal\u00e1ltak J\u00e9zushoz ezen a szolg\u00e1laton kereszt\u00fcl. K\u00fcl\u00f6n \u00f6r\u00f6met jelentett, hogy az \u00dar \u2013 \u00edg\u00e9rete szerint \u2013 sok beteget meggy\u00f3gy\u00edtott \u00e9s az evang\u00e9liumot a szeg\u00e9nyeknek pr\u00e9dik\u00e1lhattuk. Tapasztaltuk megsz\u00e1llottak szabadul\u00e1s\u00e1t is. Dics\u0151s\u00e9g az \u00dar Nev\u00e9nek, mert megtartja, amit meg\u00edg\u00e9rt. <\/p>\n\n\n\n
H\u00fasz \u00e9vi h\u00edv\u0151s\u00e9g b\u00e9kess\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl <\/strong><\/p>\n\n\n\n
\u201eHa megvalljuk b\u0171neinket, h\u0171 \u00e9s igaz, hogy megbocs\u00e1ssa b\u0171neinket \u00e9s megtiszt\u00edtson minket minden hamiss\u00e1gt\u00f3l.\u201d (1J\u00e1n 1,9) M\u00e1r K\u00edn\u00e1ba \u00e9rkez\u00e9semkor felt\u0171nt egy viszonylag fiatal asszony, aki sokszor im\u00e1dkozott az \u00f6sszej\u00f6vetelen \u00e9s j\u00f3 kereszty\u00e9n h\u00edr\u00e9ben \u00e1llt. Ha l\u00e1ttam, mindig k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rz\u00e9s ejtett rabul, mintha valami nem lenne rendben n\u00e1la. Az arckifejez\u00e9s\u00e9ben kellemetlen, s\u00f6t\u00e9t von\u00e1s volt. Tal\u00e1n titkos teher nehezedett r\u00e1? Valah\u00e1nyszor hogyl\u00e9te fel\u0151l \u00e9rdekl\u0151dtem, mindig azt felelte, hogy j\u00f3l van \u00e9s boldog. \u00c9vek teltek el an\u00e9lk\u00fcl, hogy valami v\u00e1ltoz\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nt volna. Egy napon eg\u00e9sz bar\u00e1ts\u00e1gosan megsz\u00f3l\u00edtott: \u2013 Misszion\u00e1riusn\u0151, nagyon szeretn\u00e9k \u00e9n is bibli\u00e1sasszony lenni. \u00c9ppen csendeshetet tartottam, az\u00e9rt \u00edgy v\u00e1laszoltam: \u2013 Arra k\u00e9rlek, maradj itt ezen a h\u00e9ten, ut\u00e1na majd megbesz\u00e9lj\u00fck a k\u00e9rd\u00e9st. Az asszony maradt. A h\u00e9t folyam\u00e1n sz\u00f3 ker\u00fclt a titkos b\u0171n\u00f6kr\u0151l is, s ezzel kapcsolatban, bels\u0151 k\u00e9nyszernek engedve, \u00edgy sz\u00f3ltam a fiatal asszonyhoz: \u2013 Neked sincs b\u00e9kess\u00e9ged. Megjegyz\u00e9sem \u00fagy sz\u00edven tal\u00e1lta, hogy k\u00f6nnyekben t\u00f6rt ki. \u2013 Nem, nincs b\u00e9kess\u00e9gem. Besz\u00e9lhetn\u00e9k veled? \u00d6r\u00f6mmel egyeztem bele. <\/p>\n\n\n\n
Nemsok\u00e1ra ott \u00fclt\u00fcnk a szob\u00e1mban egym\u00e1ssal szemben. Az asszony megsz\u00f3lalni sem tudott, csak keservesen s\u00edrt. Vele egy\u00fctt s\u00edrtam. Egyszerre \u00e9rezhet\u0151 lett a nyomaszt\u00f3 teher, mely szeg\u00e9nyre r\u00e1nehezedett. Mikor v\u00e9gre abbahagyta a s\u00edr\u00e1st, megk\u00e9rdeztem: \u2013 Mondd csak, mi\u00e9rt nincs b\u00e9kess\u00e9ged? Nem vallottad meg a b\u0171neidet, miel\u0151tt kereszts\u00e9gben r\u00e9szes\u00fclt\u00e9l? \u2013 K\u00ednai testv\u00e9reink tudt\u00e1k, hogy b\u0171nvall\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl senkit sem keresztel\u00fcnk meg. De meg is tett\u00e9k ezt minden felsz\u00f3l\u00edt\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl. Hiszen semmire sem v\u00e1gy\u00f3dtak jobban, mint hogy b\u0171neik terh\u00e9t\u0151l szabaduljanak. \u2013 De igen, megvallottam b\u0171neimet \u2013 v\u00e1laszolt az asszony. \u2013 \u2013 Val\u00f3ban megtetted? \u2013 kutattam tov\u00e1bb. \u2013 Igen \u2013 felelte. Magamban \u00edgy sz\u00f3ltam: \u201eAkkor mi\u00e9rt s\u00edrsz olyan keservesen \u00e9s mi bajod van, ha b\u0171neidet megvallottad? M\u00e9g egyszer, eg\u00e9sz komolyan feltettem a k\u00e9rd\u00e9st: \u2013 Igaz\u00e1n, minden b\u0171n\u00f6det megvallottad, vagy elrejtett\u00e9l valamit, amit nem hozt\u00e1l Isten el\u00e9? Az asszony kitartott amellett, hogy minden b\u0171n\u00e9t megvallotta. Mivel hangj\u00e1ban \u00e9szrevettem egy kicsi bizonytalans\u00e1got, nem engedtem, hanem addig szorongattam, m\u00edg kit\u00f6rt bel\u0151le: \u00adMinden b\u0171n\u00f6met megvallottam, egy kiv\u00e9tel\u00e9vel. Nem volt neh\u00e9z kital\u00e1lnom, hogy az elhallgatott b\u0171n nyilv\u00e1n a legs\u00falyosabb volt azok k\u00f6z\u00fcl, amiket elk\u00f6vetett, az\u00e9rt nem tudta bevallani. \u00c9s a szeg\u00e9ny teremt\u00e9s 20 \u00e9vig g\u00f6rnyedt alatta! <\/p>\n\n\n\n
H\u00edv\u0151 volt \u2013 b\u00e9kess\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl. Mekkora nyomor\u00fas\u00e1g! Azut\u00e1n olyan s\u00falyos b\u0171nvall\u00e1s k\u00f6vetkezett, hogy eg\u00e9sz testemben remegtem. Most \u00e9rtettem csak meg, mi\u00e9rt nem mert ez a szeg\u00e9ny asszony b\u0171n\u00e9vel el\u0151hozakodni. H\u00e1la legyen Istennek, hogy v\u00e9gre m\u00e9gis r\u00e1sz\u00e1nta mag\u00e1t. Amikor kimer\u00fclten elhallgatott, im\u00e1ban h\u00e1l\u00e1t adtam az \u00darnak, hogy teljes megv\u00e1lt\u00e1st hozott az \u0151 sz\u00e1m\u00e1ra is. Majd \u0151 im\u00e1dkozott, \u00e9s k\u00f6zben \u2013 magam sem tudom, hogy t\u00f6rt\u00e9nt \u2013, hirtelen Isten dics\u0151s\u00e9ge t\u00f6lt\u00f6tte be a szob\u00e1t. Az \u00dar jelenl\u00e9te oly hatalmas volt, hogy a h\u00f3dolatt\u00f3l f\u00f6ldre borultam. Mikor tekintetem az im\u00e1dkoz\u00f3 asszonyra emeltem, akkor vettem \u00e9szre, hogy eg\u00e9sz arca olyan mennyei tisztas\u00e1gban t\u00fcnd\u00f6k\u00f6l, mintha t\u00e1vozni akarna a F\u00f6ldr\u0151l. \u00cdgy v\u00e1laszolt Isten a b\u0171nvall\u00e1sra, ez volt a Megv\u00e1lt\u00f3 b\u00e9kek\u00f6sz\u00f6nt\u00e9se. Nem tudtam m\u00e1st tenni, mint szent \u00f6r\u00f6mmel betelve h\u00e1l\u00e1t adni, ujjongani, dics\u0151\u00edteni, magasztalni az Urat. Mindkett\u0151nk arc\u00e1t a h\u00e1la k\u00f6nnyei \u00e1ztatt\u00e1k. Nagy napom, sz\u00e9p napom, Lemosta J\u00e9zus v\u00e9tkemet! \u0150t hallgatom, magasztalom, Az \u0150 sz\u00edv\u00e9n \u00f6rvendezek. <\/p>\n\n\n\n
Nagy napom, sz\u00e9p napom, Lemosta J\u00e9zus v\u00e9tkemet! \u00cdgy dics\u0151\u00edtette meg mag\u00e1t az \u00dar ennek az asszonynak az \u00e9let\u00e9ben, aki 20 \u00e9vig nem tal\u00e1lt b\u00e9kess\u00e9get. Miut\u00e1n \u0151 is befejezte im\u00e1j\u00e1t, azt mondtam neki: \u2013 Most m\u00e1r lehetsz bibli\u00e1sasszony, \u00e9s \u00f6r\u00fcl\u00f6k, ha a szolg\u00e1latban mellettem leszel. Erre s\u00edrni kezdett: \u2013 Nem, soha nem lehetek a bibli\u00e1sasszonyod. T\u00fals\u00e1gosan rossz, gonosz voltam, nem vagyok r\u00e1 m\u00e9lt\u00f3. \u2013 De J\u00e9zus minden b\u0171n\u00f6det megbocs\u00e1totta \u2013 b\u00e1tor\u00edtottam \u2013, \u00e9s levette r\u00f3lad a nagy terhet. Szabad \u00e9s boldog vagy, megtal\u00e1ltad a b\u00e9kess\u00e9get. Most m\u00e1r elmondhatod m\u00e1soknak, hogyan lehet b\u00e9kess\u00e9gre jutni k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, m\u00edg b\u0171n\u00e9nek terhe alatt \u00e9lt, b\u00fcszkes\u00e9ggel telve j\u00f6tt hozz\u00e1m: \u201eSzeretn\u00e9k a bibli\u00e1sasszonyod lenni<\/em>\u201d, \u00e9s most, miut\u00e1n b\u00e9kess\u00e9get tal\u00e1lt, \u00fagy \u00e9rezte, nem m\u00e9lt\u00f3 erre. \u00d6r\u00fcltem az al\u00e1zatoss\u00e1g\u00e1nak. Ilyen m\u00f3don sok ember sz\u00e1m\u00e1ra \u00e1ld\u00e1st jelenthetett. \u00cdgy ker\u00fclt a bibli\u00e1sasszonyaim k\u00f6z\u00e9. \u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl az jutott eszembe, amit Isten S\u00e1muel pr\u00f3f\u00e9t\u00e1n kereszt\u00fcl Saulnak mond kir\u00e1lys\u00e1ga boldog kezdet\u00e9r\u0151l: \u201eMivel kicsiny volt\u00e1l a magad szemei el\u0151tt\u2026<\/em>\u201d \u00d3 de j\u00f3 dolog az Urat szolg\u00e1lni a pog\u00e1nyok k\u00f6z\u00f6tt, elmondani, hogy van \u00f6r\u00f6k megv\u00e1lt\u00e1s! \u00c1ldott legyen J\u00e9zus Krisztus! <\/p>\n\n\n\n
M\u00e9retre szabott ruh\u00e1k<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
Hunan tartom\u00e1ny sz\u00e9khely\u00e9re, Csangs\u00e1ba kellett mennem, ott lakott az orvosunk. De nem volt m\u00e1r valamireval\u00f3 ruh\u00e1m, amiben v\u00e1roson megjelenhettem, vagy az orvos asztal\u00e1hoz \u00fclhettem volna, akihez n\u00e9ha fontos szem\u00e9lyis\u00e9gek j\u00e1rtak kezel\u00e9sre. Nem akartam senkit sz\u00e9gyenbe hozni. Ahhoz r\u00f6vid volt az id\u0151, hogy otthonr\u00f3l k\u00e9rjek ruhaanyagot; oda \u00e9s vissza 6-6 h\u00e9tbe telt, m\u00edg a posta megfordult. Ezt az \u00fcgyet is, mint m\u00e1r oly sok egyebet, odavittem a Megv\u00e1lt\u00f3 el\u00e9, Aki im\u00e1ds\u00e1gaimat mindig csod\u00e1latosan meghallgatta. \u2013 Dr\u00e1ga Megv\u00e1lt\u00f3m \u2013 panaszoltam \u2013, l\u00e1tod, hogy s\u00fcrg\u0151sen sz\u00fcks\u00e9gem lenne k\u00e9t \u00faj ruh\u00e1ra: egy h\u00e9tk\u00f6znapira \u00e9s egy vas\u00e1rnapira. K\u00e9rlek, seg\u00edts, hogy hozz\u00e1juthassak. \u2013 Hogy mik\u00e9pp tudja megtenni, arr\u00f3l sejtelmem sem volt. De Istennek ezer \u00fatja-m\u00f3dja van a seg\u00edt\u00e9sre. Welsch Anna testv\u00e9r ott lakott a szomsz\u00e9domban. Egy napon hozz\u00e1m fordult: \u2013 Te Erzs\u00e9bet, r\u00f3lad m\u00e9rt\u00e9ket vettek Csangs\u00e1ban? Csod\u00e1lkozva feleltem: \u2013 Ugyan, \u00e9n nem tudok r\u00f3la. \u2013 K\u00e9pzeld \u2013 folytatta Anna testv\u00e9r \u2013, k\u00fcldenek nekem k\u00e9t ruh\u00e1t, amit a saj\u00e1t m\u00e9retemre rendeltem; egy sz\u00f3t se sz\u00f3ln\u00e9k, ha nem ismern\u00e9nek a varrod\u00e1ban; de tudj\u00e1k mind, hogy kicsi termet\u0171 vagyok. \u00c9s most k\u00e9pzeld el, igaz\u00e1n nem tudom, mi jutott esz\u00fckbe, k\u00fcldenek magas, karcs\u00fa alakra val\u00f3 ruh\u00e1kat, amiket nem tudok haszn\u00e1lni. L\u00e9gy sz\u00edves, b\u00fajj m\u00e1r bele. \u2013 \u00c9n ugyan nem rendeltem ruh\u00e1t \u2013 feleltem \u2013, de ha gondolod, felpr\u00f3b\u00e1lhatom. <\/p>\n\n\n\n
Ilyen csod\u00e1t! An\u00e9lk\u00fcl, hogy a szab\u00f3s\u00e1gban tudt\u00e1k volna a m\u00e9retemet, a ruh\u00e1k \u00fagy \u00e1lltak, mintha r\u00e1m \u00f6nt\u00f6tt\u00e9k volna. \u2013 Ha egy kicsit leengedem \u2013 gondoltam \u2013, olyan lesz, mintha r\u00e1m szabt\u00e1k volna! \u2013 Magad is l\u00e1thatod \u2013 mondta Anna testv\u00e9r \u2013, r\u00f3lam vettek m\u00e9rt\u00e9ket \u00e9s neked varrt\u00e1k a ruh\u00e1kat. De \u00e9n tudtam: \u201eAz \u00dar J\u00e9zus az \u00e9n m\u00e9reteim ut\u00e1n varratta a ruh\u00e1kat, \u00e9s meg sem kellett rendelnem.\u201d Az \u00dar \u00fajra meger\u0151s\u00edtett abban, hogy soha nem kell \u00e9s nem szabad aggodalmaskodnom. \u0150 mindig mindent csod\u00e1latosan elint\u00e9z. Hogy m\u00e9rt\u00e9k ut\u00e1ni ruh\u00e1t is tud k\u00e9sz\u00edteni, azt igaz\u00e1n nem gondoltam volna. \u2013 Tehetn\u00e9l egy sz\u00edvess\u00e9get \u2013 fordult hozz\u00e1m most Anna testv\u00e9r. \u2013 L\u00e1tod, milyen j\u00f3l illik ez a k\u00e9t ruha neked. Igaz\u00e1n \u00e1tvehetn\u00e9d, s akkor \u00e9n rendelek m\u00e1sikat helyette. Sz\u00edvem ujjongott az \u00f6r\u00f6mt\u0151l. Az egyik ruha ugyanis \u2013 s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k m\u0171selyem feh\u00e9r csipk\u00e9vel \u2013 val\u00f3ban sz\u00e9p \u00fcnnepi \u00f6lt\u00f6zet volt. A m\u00e1sik barna karton, valami kedves apr\u00f3 mint\u00e1val. Mindkett\u0151 \u00e9ppen az volt, amire v\u00e1gytam: egy vas\u00e1rnapi \u00e9s egy h\u00e9tk\u00f6znapi ruha; szebbet elk\u00e9pzelni sem tudtam volna. P\u00e1r nappal azel\u0151tt valahonnan p\u00e9nzt kaptam, de nem tudtam, mire. Most viszont vil\u00e1gos lett. \u2013 Mibe ker\u00fclnek a ruh\u00e1k? \u2013 k\u00e9rdeztem. A testv\u00e9r olyan \u00e1rat mondott, ami \u00e9ppen megfelelt a kapott \u00f6sszegnek. Milyen \u00f6r\u00f6m volt l\u00e1tni az \u00dar kez\u00e9nek vezet\u00e9s\u00e9t! Amire sz\u00fcks\u00e9gem volt, mindig megadta. Soha t\u00f6bbet \u00e9s soha kevesebbet. A doktor \u00farnak Csangs\u00e1ban igaz\u00e1n nem kellett sz\u00e9gyenkeznie miattam. De ez az \u00dar m\u0171ve volt. Az \u0150 Neve csod\u00e1latos. \u00d6v\u00e9 a h\u00e1la \u00e9s magasztal\u00e1s! <\/p>\n\n\n\n
A kis nyomor\u00e9k, meg a b\u00e9na<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
\u201eJ\u00f6jjetek \u00e9nhozz\u00e1m mindny\u00e1jan, akik megf\u00e1radtatok \u00e9s megterheltettetek \u00e9s \u00e9n megnyugosztlak titeket.<\/em>\u201d (Mt 11,28) Egy napon kedves arc\u00fa, nyomor\u00e9k le\u00e1nyka j\u00f6tt imah\u00e1zunkba. Szeg\u00e9nyke t\u00e9rdt\u0151l lefel\u00e9 volt elnyomorodva, \u00fagyhogy csak a t\u00e9rdein tudott el\u0151re haladni. Ez\u00e9rt az als\u00f3 l\u00e1bsz\u00e1r\u00e1n b\u0151rv\u00e9d\u0151t hordott, mivel kitekeredett, felfel\u00e9 \u00e1ll\u00f3 l\u00e1bfej\u00e9re nem tudott cip\u0151t h\u00fazni. A kedves, szerencs\u00e9tlen le\u00e1nyt mindny\u00e1jan sz\u00edv\u00fcnkbe z\u00e1rtuk. \u2013 Tudsz a sz\u00e9ken \u00fclni? \u2013 k\u00e9rdezt\u00fck t\u0151le. \u2013 Jaj nem \u2013 felelte \u2013, csak zs\u00e1molyon. Azonnal hoztunk egyet. A l\u00e1tv\u00e1ny, amint \u00fclt a zs\u00e1molyon, az imah\u00e1zban sok embernek k\u00f6nnyet csalt a szem\u00e9be. A kisl\u00e1ny a v\u00e1rosi szeg\u00e9nyh\u00e1zb\u00f3l j\u00f6tt, ahol rajta k\u00edv\u00fcl nagyon sok b\u00e9na \u00e9s fogyat\u00e9kos tengette \u00e9let\u00e9t. A nyomor\u00e9k le\u00e1nyka nagy-nagy er\u0151fesz\u00edt\u00e9sek \u00e1r\u00e1n n\u00e9h\u00e1nyszor megjelent az imah\u00e1zban \u00e9s hitre jutott. Az egy\u00e9bk\u00e9nt is finom arcvon\u00e1sokon nagy v\u00e1ltoz\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nt. Szinte ragyogott a boldogs\u00e1gt\u00f3l \u00e9s \u00f6r\u00f6mt\u0151l, annak ellen\u00e9re, hogy fogyat\u00e9koss\u00e1ga miatt sokan kinevett\u00e9k. Nagy \u00f6r\u00f6mmel vett r\u00e9szt \u00fajra meg \u00fajra \u00f6sszej\u00f6veteleinken \u00e9s a jelenlev\u0151ket a sz\u00edv\u00e9lyes \u201ePing-an<\/em>\u201d k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9ssel \u00fcdv\u00f6z\u00f6lte, ami azt jelenti: \u201eb\u00e9kess\u00e9g<\/em>\u201d vagy \u201eb\u00e9kess\u00e9get k\u00edv\u00e1nok neked<\/em>\u201d. <\/p>\n\n\n\n
A k\u00f6nnyeinket sokszor nem tudtuk visszafojtani, amikor l\u00e1ttuk, hogy j\u00f6n \u00e9s hallottuk k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9s\u00e9t. \u2013 Megtudtuk, hogy m\u00e1r elm\u00falt h\u00fasz\u00e9ves. Megv\u00e1lt\u00f3j\u00e1t egyre jobban szerette \u00e9s gyermeki m\u00f3don b\u00edzott Benne. Titkos k\u00edv\u00e1ns\u00e1ga volt, hogy min\u00e9l el\u0151bb kereszts\u00e9gre bocs\u00e1ssuk. A keresztelend\u0151 n\u0151k vizsg\u00e1j\u00e1t legt\u00f6bbsz\u00f6r a keresztel\u00e9s el\u0151tti p\u00e9nteken tartottuk. Egyszer csak megjelent a kis nyomor\u00e9k \u00e9s vid\u00e1man kijelentette: \u2013 J\u00f6v\u00f6k \u00e9n is a vizsg\u00e1ra, mert vas\u00e1rnap szeretn\u00e9k megkeresztelkedni. Kicsit m\u00e1r ismert\u00fck \u0151t, de nem tudtuk, k\u00e9pes lesz-e helyes v\u00e1laszt adni a feltett k\u00e9rd\u00e9sekre. A pr\u00e9dik\u00e1torok \u00e9s bibli\u00e1sasszonyok \u0151t is kik\u00e9rdezt\u00e9k a t\u00f6bbi jelentkez\u0151vel egy\u00fctt.\u2013 A legt\u00f6bb h\u00edv\u0151 k\u00ednai asszony akkora \u00f6r\u00f6mmel mondja el v\u00e1lasz\u00e1t, hogy az ink\u00e1bb valami ujjong\u00e1shoz hasonl\u00edt \u00e9s nem vizsg\u00e1hoz. Otthon soha nem hallottam hasonl\u00f3t sem. A le\u00e1nyka olyan m\u00e9ly meggy\u0151z\u0151d\u00e9ssel \u00e9s \u00f6r\u00f6mmel felelt a k\u00e9rd\u00e9sekre, hogy megkapta az enged\u00e9lyt a k\u00f6vetkez\u0151 vas\u00e1rnapi kereszts\u00e9ghez. <\/p>\n\n\n\n
Nagy boldogan \u00e9ppen elt\u00e1vozott, mikor ny\u00edlt az ajt\u00f3, s egy asszony l\u00e9pett be, aki nagyobbacska le\u00e1nyt cipelt a h\u00e1t\u00e1n. \u00c9l\u0151 terh\u00e9t oda\u00fcltette el\u00e9nk egy sz\u00e9kre. A le\u00e1ny meglep\u0151en sz\u00e9p volt, \u00fagyhogy csod\u00e1lkozva k\u00e9rdezt\u00fck: \u2013 Honnan j\u00f6ssz? M\u00e9g sosem l\u00e1ttunk. \u2013 Persze, hogy nem \u2013 felelte. \u2013 B\u00e9na vagyok, a szeg\u00e9nyh\u00e1zban lakom \u00e9s nem tudtam az imah\u00e1zba j\u00e1rni, mert valakinek el kellett volna hoznia, az \u00fat pedig nagyon hossz\u00fa. De \u00e9n is szeretn\u00e9k k\u00f6vetkez\u0151 vas\u00e1rnap megkeresztelkedni. \u00c1multan felelt\u00fck: \u2013 De hiszen nem is ismer\u00fcnk. Honnan tudjuk, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n kereszts\u00e9gre bocs\u00e1thatunk-e vas\u00e1rnap? Ismered a Megv\u00e1lt\u00f3t? Erre ragyog\u00f3 arccal v\u00e1laszolt: \u2013 Igen, hogyne. K\u00e9rdezzetek csak, amit akartok \u00e9s megtudj\u00e1tok, hogy ismerem a Megv\u00e1lt\u00f3t. A misszion\u00e1rius sok k\u00e9rd\u00e9st tett fel, mi pedig \u0151szint\u00e9n elcsod\u00e1lkoztunk, hogy a le\u00e1ny \u2013 lehetett vagy 18 \u00e9ves \u2013 ujjong\u00f3 hangon egyik k\u00e9rd\u00e9st a m\u00e1sik ut\u00e1n megv\u00e1laszolta. A megindults\u00e1gt\u00f3l \u00e9s \u00f6r\u00f6m\u00fcnkben s\u00edrnunk kellett; sehogy nem \u00e9rtett\u00fck ezt a csod\u00e1t, hogyan tudhat valaki ennyit J\u00e9zusr\u00f3l \u00e9s hogyan szeretheti \u0150t ennyire, aki m\u00e9g sosem volt \u00f6sszej\u00f6vetelen. L\u00e1tszott rajta, hogy szoros kapcsolatban van Ur\u00e1val \u00e9s Megv\u00e1lt\u00f3j\u00e1val. \u2013 Mondd csak \u2013 k\u00e9rdezt\u00fck \u2013, ki besz\u00e9lt neked J\u00e9zusr\u00f3l? Honnan tudsz ilyen sok mindent R\u00f3la? Ugyanis olvasni sem tudott. Azok k\u00f6z\u00fcl, akik hozz\u00e1nk j\u00e1rtak, igen kevesen tudtak olvasni. (Mi a bibliai oktat\u00e1s kapcs\u00e1n olvas\u00e1st is tan\u00edtottunk.) A b\u00e9na l\u00e1nyka k\u00e9sz \u00f6r\u00f6mmel felelte: \u2013 Biztosan l\u00e1tt\u00e1tok azt a nyomor\u00e9k le\u00e1nyt, aki \u00e9ppen most ment el. Egym\u00e1s mellett alszunk a szeg\u00e9nyh\u00e1zban. <\/p>\n\n\n\n
Mikor nemr\u00e9g megtal\u00e1lta a Megv\u00e1lt\u00f3t, egy este \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1m: \u2013 Hadd besz\u00e9ljek neked J\u00e9zusr\u00f3l! Tudod, szeretn\u00e9lek t\u00e9ged is magammal vinni, amikor megkeresztelkedem, hogy egyszerre r\u00e9szes\u00fclj\u00fcnk benne. Nagy \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel hallgattam err\u0151l a J\u00e9zusr\u00f3l, Akit egy\u00e1ltal\u00e1n nem ismertem. Bar\u00e1tn\u0151m \u00e9jszak\u00e1r\u00f3l \u00e9jszak\u00e1ra mes\u00e9lt, \u00fagyhogy az \u00f6regasszonyok megjegyezt\u00e9k: ,Mit sutyorogtok \u00f6r\u00f6kk\u00e9? Nem tudunk aludni.\u2019 Bar\u00e1tn\u0151m szel\u00edden csendes\u00edtette \u0151ket: ,Nagymamik\u00e1k, ne bosszankodjatok! Csak aludjatok nyugodtan. Az \u00dar J\u00e9zusr\u00f3l mes\u00e9lek a h\u00e1l\u00f3t\u00e1rsamnak.\u2019 S akkor egy darabig valamennyi\u00fcnknek mes\u00e9lt. Az \u00f6regasszonyok eg\u00e9szen megb\u00e9k\u00e9ltek, s t\u00f6bb\u00e9 nem sz\u00f3ltak semmit ellene. Tudt\u00e1k, hogy napk\u00f6zben nincs id\u0151nk egym\u00e1ssal besz\u00e9lgetni, mert a nyomor\u00e9knak sokat kell dolgoznia. Nagyon f\u00fcrge, \u00fcgyes keze van, \u00e9s sok \u00e9rt\u00e9kes munk\u00e1t v\u00e9gez, hogy megkeresse a szeg\u00e9nyh\u00e1zban eltart\u00e1sa k\u00f6lts\u00e9geit. Teh\u00e1t mindazt, amit ez a fiatal b\u00e9na le\u00e1ny J\u00e9zusr\u00f3l tudott, h\u0171s\u00e9ges ifj\u00fa nyomor\u00e9k bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t\u0151l hallotta. \u0150 is megnyitotta sz\u00edv\u00e9t J\u00e9zus el\u0151tt, mert bar\u00e1tn\u0151je boldogs\u00e1ga mag\u00e1val ragadta. Nem tudtunk m\u00e1st mondani: \u2013 Ha Isten akarja \u00e9s \u00e9l\u00fcnk, vas\u00e1rnap t\u00e9ged is megkeresztel\u00fcnk. <\/p>\n\n\n\n
A k\u00e9t fiatal, h\u0171s\u00e9ges tan\u00edtv\u00e1ny kereszts\u00e9g\u00e9t az \u00dar k\u00fcl\u00f6n\u00f6s m\u00f3don meg\u00e1ldotta. Ragyog\u00f3 arcuk hatalmas bizonys\u00e1gt\u00e9tel volt testi gyenges\u00e9g\u00fck ellen\u00e9re is. Csod\u00e1lattal \u00e1llap\u00edtottuk meg \u00fajra, mit tud v\u00e9gezni az \u00dar olyan emberekkel, akik sz\u00edv\u00fcket kit\u00e1rj\u00e1k el\u0151tte. A k\u00e9t \u00f6rvendez\u0151 le\u00e1nyon kereszt\u00fcl, akikhez hamarosan egy harmadik csatlakozott, megny\u00edlt sz\u00e1munkra az ajt\u00f3 a v\u00e1rosi szeg\u00e9ny-\u00e9s \u00f6regotthonba. \u00d6sszej\u00f6veteleket tarthattunk ott. Nagy \u00f6r\u00f6mmel besz\u00e9lt\u00fcnk J\u00e9zusr\u00f3l a kitasz\u00edtottaknak, \u00e9s \u00e1t\u00e9lhett\u00fck, hogy sok szeg\u00e9ny beteg \u00e9s \u00f6reg J\u00e9zushoz tal\u00e1lt. Mikor azut\u00e1n egy vas\u00e1rnap a szeg\u00e9ny, b\u00e9na, vak \u00e9s nyomor\u00e9k, de boldog szeg\u00e9nyh\u00e1zi lak\u00f3k kereszts\u00e9g el\u00e9 \u00e1lltak, \u00edgy sz\u00f3ltunk: \u2013 Itt j\u00f6n a Megv\u00e1lt\u00f3 udvarn\u00e9pe. \u00d6r\u00f6mk\u00f6nnyeiket sokan nem tudt\u00e1k visszatartani; olyan k\u00fcl\u00f6n\u00f6s volt testi fogyat\u00e9kos embereket ragyog\u00f3 bizonys\u00e1gokk\u00e9nt ott l\u00e1tni a gy\u00fclekezet el\u0151tt. Csendes boldogs\u00e1g sug\u00e1rzott mindny\u00e1jukr\u00f3l. A Megment\u0151, Szabad\u00edt\u00f3, Orvos \u00e9s Seg\u00edt\u0151 megtal\u00e1l\u00e1sa feletti \u00f6r\u00f6m volt az alaphangja a felejthetetlen keresztel\u00e9si \u00fcnnep\u00e9lynek. A Megv\u00e1lt\u00f3 szeretett h\u00e1zan\u00e9p\u00e9t soha nem fogom elfelejteni. <\/p>\n\n\n\n
\u00c1ldott legyen J\u00e9zus Krisztus, aki ilyen dics\u0151s\u00e9gbe vezetett, s az ajkak gazdag gy\u00fcm\u00f6lcs\u00e9t aj\u00e1nd\u00e9kozta nek\u00fcnk. A szeg\u00e9nyh\u00e1z nyitott ajtaj\u00e1t tov\u00e1bbra is buzg\u00f3n kihaszn\u00e1ltuk, hogy m\u00e9g sok embert vezess\u00fcnk J\u00e9zushoz. Dics\u0151s\u00e9g az \u00darnak, a mi Megv\u00e1lt\u00f3nknak! Csod\u00e1latosak a Te utaid, nagy vagy \u00e9s hatalmas \u00e9s dics\u0151s\u00e9ges. Magasztalunk mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9! \u00c1men. \u201eAki h\u00e1l\u00e1val \u00e1ldozik, az dics\u0151\u00edt engem; \u00e9s aki ilyen \u00faton j\u00e1r, annak mutatom meg Istennek szabad\u00edt\u00e1s\u00e1t.\u201d (Zsolt 50,23) Neh\u00e9z id\u0151 volt. A tartom\u00e1nyt \u00e9s v\u00e1rosunkat t\u00e1mad\u00e1s fenyegette. Becker testv\u00e9r nem volt vel\u00fcnk, de meg\u00edg\u00e9rte, hogy amilyen gyorsan lehet, t\u00e1viratban k\u00f6zli, mit tegy\u00fcnk. Mindenesetre parancsot kaptunk, hogy k\u00e9sz\u00fclj\u00fcnk a menek\u00fcl\u00e9sre, mert a v\u00e1rosban tart\u00f3zkod\u00f3 sz\u00e1z katona nem lesz k\u00e9pes szembesz\u00e1llni a t\u00faler\u0151vel. K\u00f6nnyek k\u00f6z\u00f6tt csomagoltuk koffereinket. Tudtuk, hogy ha a v\u00e1ros elesik \u00e9s menek\u00fcln\u00fcnk kell, szeretett h\u00edv\u0151 testv\u00e9reinket \u00e9s a kereszts\u00e9gre jelentkez\u0151ket itt a F\u00f6ld\u00f6n nem l\u00e1thatjuk t\u00f6bb\u00e9. Mikor a csomagol\u00e1ssal elk\u00e9sz\u00fclt\u00fcnk, nyomott hangulatban v\u00e1rtuk a meg\u00edg\u00e9rt t\u00e1viratot. Vagy az lesz a helyzet, hogy azonnal menek\u00fcln\u00fcnk kell, vagy megtudjuk, hogy a felment\u0151 csapatok \u00fatban vannak \u00e9s maradhatunk. Welsch Anna testv\u00e9r, aki ott volt velem, megk\u00e9rdezte: \u2013 Mit tegy\u00fcnk? Nem tudtam, mit feleljek. Hossz\u00fa ideig egy\u00fctt s\u00edrtunk. Majd \u00edgy sz\u00f3ltam: \u2013 Tudod mit csin\u00e1lunk?<\/p>\n\n\n\n
\u00dclj a harm\u00f3niumhoz \u00e9s egyik h\u00e1la\u00e9neket a m\u00e1sik ut\u00e1n fogjuk \u00e9nekelni. \u2013 Gondolod, hogy k\u00e9pesek lesz\u00fcnk erre? \u2013 k\u00e9rdezte a testv\u00e9r szomor\u00faan. \u2013 K\u00f6nnyek k\u00f6z\u00f6tt fogunk \u00e9nekelni \u2013 feleltem \u2013, s akkor beteljesedik az Ige, amit Asz\u00e1f mondott: ,Aki h\u00e1l\u00e1val \u00e1ldozik, az dicso\u00edt engem\u2019, \u00e9s majd megl\u00e1tjuk, mit tesz Isten. Anna testv\u00e9r le\u00fclt a harm\u00f3niumhoz \u00e9s j\u00e1tszani kezdett. K\u00f6nnyeink \u00f6sszevegy\u00fcltek a h\u00e1la\u00e9nekekkel, amiket az \u00dar dics\u0151s\u00e9g\u00e9re \u00e9nekelt\u00fcnk. M\u00e9g hangzott az \u00e9nek, amikor a v\u00e1rva v\u00e1rt t\u00e1virat meg\u00e9rkezett. Nem tudtuk, mit tartalmaz, \u00e9s reszket\u0151 k\u00e9zzel nyitottuk fel. Mi volt benne? \u2013 Maradhattok, csapatok \u00fatban. \u00d6r\u00f6m\u00fcnk hat\u00e1rtalan volt, hogy az \u00dar olyan gyorsan \u00e9s csod\u00e1latosan k\u00f6zbel\u00e9pett. Az \u00dar ma is csod\u00e1t tehet. Milyen \u00f6r\u00f6m\u00f6t \u00e9s vigasztal\u00e1st jelentett a tapasztalat, hogy minden helyzetben az Ig\u00e9re hagyatkozhatunk. Dics\u0151s\u00e9g \u00e9s tisztelet a mi mindenhat\u00f3 Aty\u00e1nknak \u00e9s Isten\u00fcnknek! <\/p>\n\n\n\n
Egy f\u00e9rj, k\u00e9t feles\u00e9g<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Keresd J\u00e9zust s f\u00e9nyeit; Semmi egy\u00e9b nem seg\u00edt. Megl\u00e1togattam egyszer egy csal\u00e1dot, ahol a h\u00e1zigazda d\u00f6nt\u00f6tt J\u00e9zus mellett. Ennek a f\u00e9rfinak k\u00e9t feles\u00e9ge volt. Az els\u0151t\u0151l, akivel m\u00e1r hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta \u00e9lt h\u00e1zass\u00e1gban, nem volt fia. De mivel a k\u00ednai sz\u00e1m\u00e1ra roppant neh\u00e9z n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zni a n\u00e9v\u00f6r\u00f6k\u00f6st, feles\u00e9g\u00fcl vett egy m\u00e1sodik asszonyt a v\u00e1gyva v\u00e1gyott ut\u00f3d rem\u00e9ny\u00e9ben. K\u00edn\u00e1ban ez s\u0171r\u0171n el\u0151fordul, s a csal\u00e1dtagok legt\u00f6bbsz\u00f6r igen j\u00f3 viszonyban vannak, felt\u00e9ve, hogy a k\u00e9t asszony is kij\u00f6n egym\u00e1ssal. Ha a m\u00e1sodik asszonynak fia sz\u00fcletik, oda kell adnia \u0151t az els\u0151 asszonynak, k\u00e1rp\u00f3tl\u00e1sul az\u00e9rt, hogy \u0151 a f\u00e9rj\u00e9t odaadta. Ha a m\u00e1sodik asszonynak t\u00f6bb gyermeke lesz, azokat maga felnevelheti. A hitre jutott k\u00ednai elmondta nekem: \u2013 Olyan sz\u00e9pen \u00e9lt\u00fcnk a csal\u00e1dban, m\u00edg egy feles\u00e9gem volt. De mi\u00f3ta a m\u00e1sikat elvettem, a h\u00e1zunk val\u00f3s\u00e1gos pokol. A k\u00e9t asszony nem szenvedheti egym\u00e1st. Mit tegyek? <\/p>\n\n\n\n
Nem volt egyszer\u0171 tan\u00e1csot adni. A f\u00e9rfi megt\u00e9r\u00e9se azonban komoly volt, \u00e9s meg akart keresztelkedni. De a misszion\u00e1rius azt mondta: \u2013 Amig k\u00e9t feles\u00e9ged van, nem bocs\u00e1thatunk kereszts\u00e9gre. A v\u00e1lasz nagyon let\u00f6rte a f\u00e9rfit. Mindk\u00e9t asszonyt szerette, azok is szerett\u00e9k \u0151t, s most egyiket k\u00fcldje el \u2013 de melyiket? Besz\u00e9lni kezdett mindk\u00e9t asszonynak J\u00e9zusr\u00f3l \u00e9s oktatta \u0151ket a Bibli\u00e1b\u00f3l, hogy Krisztus az \u0151 Megv\u00e1lt\u00f3juk \u00e9s Megment\u0151j\u00fck is. \u0150szinte v\u00e1gya volt, hogy J\u00e9zushoz vezesse \u0151ket. De nemcsak besz\u00e9lt \u00e1ltal\u00e1ban a vil\u00e1g Megv\u00e1lt\u00f3j\u00e1r\u00f3l, hanem val\u00f3ban h\u00edv\u0151 \u00e9letet \u00e9lt el\u0151tt\u00fck. Isten csod\u00e1t cselekedett. Mindk\u00e9t asszony megt\u00e9rt. Mennyei leveg\u0151 t\u00f6lt\u00f6tte be a h\u00e1zat, a k\u00e9t asszony sokszor egy\u00fctt im\u00e1dkozott.<\/p>\n\n\n\n
Egy napon a f\u00e9rj \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1juk: \u2013 Szeretn\u00e9k megkeresztelkedni \u00e9s felv\u00e9tetni magam a gy\u00fclekezetbe. Hadd tudja meg mindenki, hogy Isten gyermeke vagyok. Nyilv\u00e1nosan meg akarom vallani, hogy szak\u00edtottam a pog\u00e1nys\u00e1ggal \u00e9s nem \u00e9lek t\u00f6bb\u00e9 pog\u00e1ny m\u00f3dra, hanem Krisztus tetsz\u00e9s\u00e9re. Viszont akkor egyik\u0151t\u00f6ket el kell bocs\u00e1tanom.Mikor a k\u00e9t asszony ezt meghallotta, s\u00edrva fakadtak. A f\u00e9rj azt tan\u00e1csolta, hogy keress\u00e9k egy\u00fctt Isten akarat\u00e1t \u00e9s k\u00e9rjenek T\u0151le tan\u00e1csot. Az els\u0151 asszony k\u00f6nnyek k\u00f6z\u00f6tt im\u00e1dkozott: \u2013 Uram, tudod, hogy \u00e9n voltam el\u0151bb a h\u00e1zban; l\u00e9gy seg\u00edts\u00e9g\u00fcl, hogy itt maradhassak. A m\u00e1sodik feles\u00e9g nem kevesebb bens\u0151s\u00e9ggel mondta: \u2013 Uram, tudod, hogy \u00e9n is a feles\u00e9ge vagyok. H\u00e1zass\u00e1got k\u00f6t\u00f6tt velem, l\u00e9gy seg\u00edts\u00e9g\u00fcl, hogy itt maradhassak. V\u00e9g\u00fcl a f\u00e9rj im\u00e1dkozott \u00e9s k\u00e9rte Istent, mutassa meg, melyik maradjon a k\u00e9t asszony k\u00f6z\u00fcl. <\/p>\n\n\n\n
Isten d\u00f6nt\u00e9s\u00e9nek akart engedni. Hiszen mindkett\u0151 szerette \u00e9s egyikt\u0151l sem akart elv\u00e1lni. A keresztel\u00e9s napja egyre k\u00f6zeledett, de ezzel az egyik asszony elbocs\u00e1t\u00e1s\u00e1nak napja is. \u00dajra \u00e9s \u00fajra egy\u00fctt kerest\u00e9k az Urat, de sehogy sem tudtak d\u00f6nt\u00e9sre jutni. V\u00e9g\u00fcl \u00edgy sz\u00f3lt a f\u00e9rj: \u2013 Nem marad m\u00e1s h\u00e1tra, \u00fagy teszek, mint ahogy a Bibli\u00e1ban \u00e1ll. Sorsot h\u00fazunk, ki maradjon kett\u0151t\u00f6k k\u00f6z\u00fcl. Miut\u00e1n m\u00e9g egyszer k\u00f6z\u00f6sen meghajtott\u00e1k t\u00e9rd\u00fcket, az els\u0151 feles\u00e9g h\u00fazhatott a k\u00e9t p\u00e1lcik\u00e1b\u00f3l. A hosszabbat h\u00fazta. Megt\u00f6rt\u00e9nt a d\u00f6nt\u00e9s. \u00cdgy h\u00e1t a m\u00e1sodik feles\u00e9gnek kellett felk\u00e9sz\u00fclnie, hogy hazat\u00e9rjen, ami kimondhatatlanul neh\u00e9z volt sz\u00e1m\u00e1ra. A f\u00e9rj gazdagon megaj\u00e1nd\u00e9kozta \u00e9s vele ment a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zig. Ott mindketten keserves s\u00edr\u00e1ssal b\u00facs\u00fat vettek egym\u00e1st\u00f3l. <\/p>\n\n\n\n
A f\u00e9rfi ism\u00e9t felkereste a misszion\u00e1riust, elmondta, hogyan j\u00e1rt el, \u00e9s \u00fajra el\u0151adta k\u00edv\u00e1ns\u00e1g\u00e1t a kereszts\u00e9gre. Meg is keresztelt\u00e9k. Valamennyien \u00f6r\u00fclt\u00fcnk \u00e9s csod\u00e1lkoztunk, milyen szeretettel \u00e9s odaad\u00e1ssal vezette a f\u00e9rj el\u0151sz\u00f6r mindk\u00e9t feles\u00e9g\u00e9t J\u00e9zushoz, s ut\u00e1na milyen k\u00e9sz volt ekkora \u00e1ldozatot hozni. Az \u00dar v\u00e9gezte ezt. \u00d6v\u00e9 legyen a h\u00e1la. <\/p>\n\n\n\n
A tized. Bizonys\u00e1gt\u00e9tel \u00e9s h\u00e1la\u00e1ldozat<\/strong><\/p>\n\n\n\n
\u201eHozz\u00e1tok be a tizedet mind az \u00e9n t\u00e1rh\u00e1zamba, hogy legyen ennival\u00f3 az \u00e9n h\u00e1zamban \u00e9s ezzel pr\u00f3b\u00e1ljatok meg engem, ezt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg nektek az egek csatorn\u00e1it \u00e9s ha nem \u00e1rasztok re\u00e1tok \u00e1ld\u00e1st b\u0151s\u00e9gesen.<\/em>\u201d (Mal 3,10) <\/p>\n\n\n\n
A k\u00ednai h\u00edv\u0151ket nem kellett figyelmeztetn\u00fcnk, hogy sz\u00e9p lenne, ha tizedet adn\u00e1nak. Ezt megtett\u00e9k, s\u0151t enn\u00e9l t\u00f6bbet is. Ugyan\u00fagy tudt\u00e1k, mint mi, hogy a tized \u00f3testamentumi el\u0151\u00edr\u00e1s, az\u00e9rt \u00edgy sz\u00f3ltak: \u2013 Mi \u00fajtestamentumiak vagyunk, Isten megv\u00e1ltott gyermekei; mi adhatunk t\u00f6bbet is. Otthon is hangoztatj\u00e1k a h\u00edv\u0151k, hogy nem akarnak t\u00f6rv\u00e9nyesked\u0151k lenni, deh\u00e1t\u2026 Sokszor csod\u00e1lkoztunk a kinti h\u00edv\u0151knek az otthoniakt\u00f3l elt\u00e9r\u0151 magatart\u00e1s\u00e1n. M\u00edg a tizedr\u0151l besz\u00e9lek, sz\u00fcntelen\u00fcl egy szeg\u00e9ny asszony jelenik meg lelki szemeim el\u0151tt, aki a v\u00e1ros kapuj\u00e1n\u00e1l s\u00fctem\u00e9nyt \u00e1rult. F\u00e9lkez\u0171 volt, \u00e9s \u00edgy bizony\u00e1ra nem lehetett egyszer\u0171 a kal\u00e1cs k\u00e9sz\u00edt\u00e9se \u00e9s \u00e1rus\u00edt\u00e1sa. Nem sokat keresett, de minden este abb\u00f3l a kev\u00e9sb\u0151l, amit aznap kapott, elhozta a tizedet a misszi\u00f3i h\u00e1zba. Pedig oly szeg\u00e9ny volt, hogy rendesen \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dni sem tudott. Egy este a misszion\u00e1riusn\u0151 \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1: \u2013 Ide figyelj, t\u00f6bb\u00e9 nem fogadok el p\u00e9nzt t\u0151led. V\u00e9gy magadnak egy \u00faj ruh\u00e1t. A szeg\u00e9ny asszony s\u00edrva v\u00e1laszolta: \u2013 Csak nem akarod elvenni az \u00f6r\u00f6m\u00f6met? Szeg\u00e9ny megboldogult any\u00e1m ugyan\u00edgy cselekedett \u00e9s \u00e9n is ki akarok tartani ebben. <\/p>\n\n\n\n
Semmi m\u00e1st nem teszek, mint odaadom a Megv\u00e1lt\u00f3nak azt, ami az \u00d6v\u00e9. Hiszen minduntalan kiterjeszti r\u00e1m \u00e1ld\u00e1s\u00e1t \u00e9s nem halunk \u00e9hen. De n\u00e9ha nem maradt m\u00e1s a csal\u00e1d sz\u00e1m\u00e1ra, mint az el nem adott kal\u00e1cs. Ezekt\u0151l a kis s\u00fctem\u00e9nyekt\u0151l ugyan nem lesz tele a gyomor, de mit egyenek, ha annyi p\u00e9nz\u00fck sincs, hogy elegend\u0151 rizst v\u00e1s\u00e1roljanak? Olyan vid\u00e9ken laktunk, ahol nagyon sok szeg\u00e9ny ember \u00e9lt. Voltak\u00e9pp rabl\u00f3ter\u00fclet volt. Ez\u00e9rt k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen \u00f6r\u00fclt\u00fcnk, mikor l\u00e1ttuk, hogy szeg\u00e9ny h\u00edv\u0151 emberek milyen odaad\u00e1ssal hozz\u00e1k adom\u00e1nyukat m\u00e1s szeg\u00e9nyek megseg\u00edt\u00e9s\u00e9re. Ha k\u00ednai h\u00edv\u0151 diszn\u00f3t adott el, felsz\u00f3l\u00edt\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl elhozta a teljes \u00f6sszeget a misszion\u00e1riushoz \u00e9s megk\u00e9rte: \u2013 Vedd el k\u00e9rlek a tizedet bel\u0151le a szeg\u00e9nyeknek, az Isten orsz\u00e1ga sz\u00e1m\u00e1ra. Sok ilyen tapasztalatunk volt a misszi\u00f3i \u00e1llom\u00e1son. A tizeddel kapcsolatban eszembe jutnak azok az \u00f6sszej\u00f6vetelek, amelyeket kifejezetten pog\u00e1ny asszonyok sz\u00e1m\u00e1ra tartottunk. A pog\u00e1ny n\u0151knek kedden, a h\u00edv\u0151knek cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n volt \u00f6sszej\u00f6vetel\u00fck. A pog\u00e1nyok \u00f6sszej\u00f6vetel\u00e9re, mint m\u00e1r eml\u00edtettem, mindig elj\u00f6tt n\u00e9h\u00e1ny kereszty\u00e9n asszony, hogy bizonys\u00e1got tegyen. Az \u00f3ra elej\u00e9n megk\u00e9rdezt\u00fck: \u2013 Kinek volt az elm\u00falt kedd \u00f3ta valami tapasztalata az \u00dar J\u00e9zussal, amit szeretne elmondani? Valamennyi besz\u00e1mol\u00f3 sorra sem ker\u00fclhetett, annyian jelentkeztek. <\/p>\n\n\n\n
A pog\u00e1ny asszonyokra m\u00e9ly benyom\u00e1st tett a sok bizonys\u00e1gt\u00e9tel \u00e9s nem egyet k\u00f6z\u00fcl\u00fck megt\u00e9r\u00e9sre ind\u00edtott. Eg\u00e9szen \u00faj dolog volt sz\u00e1mukra, hogy besz\u00e9lni lehet a Menny \u00e9l\u0151 Isten\u00e9vel, Aki v\u00e1laszol. Valaki elmondta bizonys\u00e1gt\u00e9tel\u00e9ben, hogy beteg volt \u00e9s im\u00e1ds\u00e1g \u00e1ltal meggy\u00f3gyult. A m\u00e1siknak tehene, vagy egy\u00e9b \u00e1llata volt beteg. A szomsz\u00e9dok azt tan\u00e1csolt\u00e1k, h\u00edvja seg\u00edts\u00e9g\u00fcl a b\u00e1lv\u00e1nyokat, \u00e9s menjen azonnal a b\u00e1lv\u00e1nytemplomhoz a beteg \u00e1llattal, hogy az el ne pusztuljon. Erre \u0151 \u00edgy v\u00e1laszolt: \u2013 Nekem m\u00e1r nem kell ilyet tennem; van \u00e9l\u0151 Megv\u00e1lt\u00f3m. Elmondom neki, s \u0150 majd felel. \u00c9s az \u00e1llat meggy\u00f3gyult an\u00e9lk\u00fcl, hogy a b\u00e1lv\u00e1nyt megaj\u00e1nd\u00e9kozt\u00e1k vagy seg\u00edts\u00e9g\u00fcl h\u00edvt\u00e1k volna. A bizonys\u00e1gt\u00e9telek mindig r\u00f6videk, tal\u00e1l\u00f3ak voltak, s a sz\u00edv t\u00fal\u00e1rad\u00f3 h\u00e1l\u00e1j\u00e1b\u00f3l fakadtak. De nem maradt el a gy\u00fcm\u00f6lcs sem. <\/p>\n\n\n\n
Ami k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen megind\u00edt\u00f3 volt ezeken az \u00f3r\u00e1kon, hogy bizonys\u00e1gt\u00e9tele ut\u00e1n minden h\u00edv\u0151 asszony az \u00dar seg\u00edts\u00e9ge ir\u00e1nti nagy h\u00e1l\u00e1b\u00f3l egy doll\u00e1rt helyezett a sz\u00f3sz\u00e9kre ezzel a megjegyz\u00e9ssel: H\u00e1l\u00e1b\u00f3l az \u00darnak.\u201d Ez az \u00e1ldozatk\u00e9szs\u00e9g k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az\u00e9rt \u00f6rvendeztetett minket, mivel tudtuk, hogy legt\u00f6bben igen szeg\u00e9nyek, s a p\u00e9nzt maguk is fel tudt\u00e1k volna haszn\u00e1lni. De ezek a kedves asszonyok b\u00edztak Urukban, hogy kev\u00e9ssel is megseg\u00edti \u0151ket. Megsz\u00e9gyen\u00edt\u0151 volt sz\u00e1munkra, k\u00fclf\u00f6ldiek sz\u00e1m\u00e1ra a k\u00ednaiaknak ez a magatart\u00e1sa. Milyen kicsi a h\u00e1l\u00e1nk az \u00dar ir\u00e1nt, amikor meghallgat benn\u00fcnket! Im\u00e1dkozunk mi h\u00faszszor, harmincszor is seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt, s ha Isten nagy irgalm\u00e1b\u00f3l k\u00f6zbel\u00e9p, alig mondunk k\u00f6sz\u00f6netet \u2013 a h\u00e1la\u00e1ldozatr\u00f3l nem is besz\u00e9lve. <\/p>\n\n\n\n
Ha sz\u00edvek \u00e9s kezek \u00fajra jobban megny\u00edln\u00e1nak a h\u00e1l\u00e1ra, akkor \u2013 \u00fagy gondolom \u2013 a p\u00e9nz\u00fcgyi sz\u00fcks\u00e9g egy csap\u00e1sra elt\u0171nne sok gy\u00fclekezetb\u0151l. Nem kellene k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le felh\u00edv\u00e1sokban az emberek szeme el\u00e9 t\u00e1rni seg\u00edt\u0151k\u00e9szs\u00e9g\u00fck sz\u00fcks\u00e9gess\u00e9g\u00e9t. J\u00e9zus maga azt mondta: \u201eAdj\u00e1tok meg a cs\u00e1sz\u00e1rnak, ami a cs\u00e1sz\u00e1r\u00e9, \u00e9s Istennek, ami Isten\u00e9!\u201d Nem szeretn\u00e9nk Istennek olyan gyermekei lenni, akik Urukr\u00f3l megfeledkeznek \u00e9s nem adj\u00e1k neki, ami az \u00d6v\u00e9. Meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem, hogy t\u00f6bb illeti \u0150t, mint a tized. Isten a kedves k\u00ednaiakon kereszt\u00fcl sok mindenre felh\u00edvta a figyelmemet, ami\u00e9rt ma is h\u00e1l\u00e1s vagyok. Gyakran gondolok bizonyos f\u00e1jdalommal ezekre a bizonys\u00e1gtev\u0151 \u00f3r\u00e1kra. Valahogy hi\u00e1nyoznak nekem. \u00d3, az \u00dar csod\u00e1latos minden cselekedet\u00e9ben. \u00d6r\u00fclj\u00fcnk az emberek ir\u00e1nti kegyelm\u00e9nek \u00e9s irgalmass\u00e1g\u00e1nak. <\/p>\n\n\n\n
A s\u00fcketn\u00e9ma <\/strong><\/p>\n\n\n\n
Az \u00dar az \u00e9n p\u00e1sztorom, nem sz\u0171k\u00f6lk\u00f6d\u00f6m. F\u00fcves legel\u0151k\u00f6n nyugtat engem, \u00e9s sendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvid\u00e1m\u00edtja.\u201d (Zsolt 23,1\u20133) Lak\u00e1som a v\u00e1roson k\u00edv\u00fcl esett, s egy kis terem volt a gondjaimra b\u00edzva. Ugyanabban a h\u00e1zban lakott egy szeg\u00e9ny, fiatal, s\u00fcketn\u00e9ma v\u00edzhord\u00f3. B\u00e1r nem tudott besz\u00e9lni, m\u00e9gis mindig mindent elmondott nekem, ami a v\u00e1rosban t\u00f6rt\u00e9nt. Olvasni tudott, ismerte a jelbesz\u00e9det, s hamarosan olyan j\u00f3l meg\u00e9rtett\u00fck egym\u00e1st, hogy b\u00e1rmit elmondott, meg\u00e9rtettem, s \u00e9n is besz\u00e9lni tudtam neki J\u00e9zusr\u00f3l annak alapj\u00e1n, amit olvasott. Ez a fiatalember hitre jutott \u00e9s azonnal \u00e9let\u00e9vel tett bizonys\u00e1got az \u00darr\u00f3l, Aki oly dr\u00e1ga \u00e1rat fizetett az\u00e9rt, hogy \u0151t, a szeg\u00e9ny v\u00edzhord\u00f3t megv\u00e1ltsa. <\/p>\n\n\n\n
Mikor megt\u00e9r\u00e9s\u00e9r\u0151l apja tudom\u00e1st szerzett, borzaszt\u00f3 d\u00fch\u00f6s lett, \u00e9s megparancsolta, hogy a b\u00e1lv\u00e1nyokhoz im\u00e1dkozz\u00e9k, mint azel\u0151tt; de a fi\u00fat nem tudta r\u00e1b\u00edrni. A Megv\u00e1lt\u00f3t akarta k\u00f6vetni h\u0171s\u00e9gesen, \u00e9s hitte, hogy az \u00dar majd megseg\u00edti \u0151t. A fiatalember k\u00e9s\u0151bb szeretett volna megh\u00e1zasodni, mert nem volt egyszer\u0171 dolog az \u00e1lland\u00f3 egyed\u00fcll\u00e9t \u00e9s hogy f\u0151znie is kellett. Apja kijelentette: \u2013 Azonnal veszek neked feles\u00e9get, mihelyt elhagyod az \u00faj tan\u00edt\u00e1st \u00e9s ism\u00e9t a b\u00e1lv\u00e1nyokhoz fordulsz. \u2013 \u00d3, \u00e9n Istenben hiszek \u00e9s J\u00e9zus\u00e9 vagyok \u2013 v\u00e1laszolta a fi\u00fa jelbesz\u00e9ddel. \u2013 Ink\u00e1bb nem n\u0151s\u00fcl\u00f6k, mintsem a b\u00e1lv\u00e1nyhithez visszat\u00e9rjek. Az apa teh\u00e1t \u201enem gondoskodott\u201d feles\u00e9gr\u0151l, a fi\u00fanak pedig nem volt el\u00e9g p\u00e9nze, hogy feles\u00e9get vegyen. <\/p>\n\n\n\n
Ezen a neh\u00e9zs\u00e9gen kereszt\u00fcl a v\u00edzhord\u00f3 csak \u00e9rettebb lett, \u00e9s \u00e9lete \u00f6szt\u00f6nz\u00e9st jelentett m\u00e1soknak is. Egyszer felk\u00e9rt\u00fck, hogy a nagy \u00f6sszej\u00f6vetelen bizonys\u00e1got tegyen. A jelbesz\u00e9ddel elmondott egyszer\u0171 bizonys\u00e1g nagyon sz\u00f3lt a hallgat\u00f3k sz\u00edv\u00e9hez. Ott \u00e1llt el\u0151tt\u00fck valaki, akin l\u00e1tszott, hogy egyetlen v\u00e1gya \u00e9s c\u00e9lja h\u0171s\u00e9ges \u00e9lettel k\u00f6vetni \u00e9s dics\u0151\u00edteni a Megv\u00e1lt\u00f3t. Sz\u00edvb\u0151l \u00f6r\u00fclt\u00fcnk l\u00e1tva, hogy J\u00e9zus minden embert boldogg\u00e1 tehet, b\u00e1rki legyen az. H\u00e1la \u00e9s magasztal\u00e1s az \u00darnak, akinek van \u00fatja \u00e9s m\u00f3dja a seg\u00edt\u00e9sre, hordoz\u00e1sra \u00e9s megtart\u00e1sra. <\/p>\n\n\n\n
K\u00e9t v\u00e1gy\u00f3d\u00f3 l\u00e9lek, meg a rabl\u00f3k <\/strong><\/p>\n\n\n\n
A Mennyben otthonom,
Hol nincsen szenved\u00e9s,
Hol gond \u00e9s f\u00e1jdalom
S hal\u00e1l nem ismer\u0151s\u2026 <\/p>\n\n\n\nK\u00e9t asszony l\u00e1togatott meg benn\u00fcnket, any\u00f3s \u00e9s menye, azzal a k\u00edv\u00e1ns\u00e1ggal, hogy jegyezz\u00fck be \u0151ket a kereszts\u00e9gre jelentkez\u0151k k\u00f6z\u00e9. Egyik sem volt m\u00e1r fiatal, s mint \u00f6zvegyek, r\u00e9g\u00f3ta egy\u00fctt laktak. Hallottak J\u00e9zusr\u00f3l, megnyitott\u00e1k sz\u00edv\u00fcket, \u00e9s azon igyekeztek, hogy t\u00f6bbet tudjanak a Megv\u00e1lt\u00f3r\u00f3l \u00e9s szolg\u00e1ljanak neki. Isten \u00fatjai sokszor \u00e9rthetetlenek, \u00e9s n\u00e9ha k\u00fcl\u00f6n\u00f6s eszk\u00f6z\u00f6ket haszn\u00e1l, hogy gyermekeit k\u00f6zelebb vonja mag\u00e1hoz. De felt\u00e1mad az ellens\u00e9g is \u00e9s tombol, ha a lelkek menek\u00fclnek birodalm\u00e1b\u00f3l. A h\u00edv\u0151 asszonyokat nagy f\u00e1jdalom \u00e9rte egy napon: a rabl\u00f3k r\u00e1juk t\u00e1madtak, minden\u00fcket felgy\u00fajtott\u00e1k, csak puszta \u00e9let\u00fcket tudt\u00e1k megmenteni. Isten a neh\u00e9z \u00f3r\u00e1ban oltalmaz\u00f3 kez\u00e9t felett\u00fck tartotta, s nem engedte, hogy a rabl\u00f3k \u00fcld\u00f6zz\u00e9k \u00e9s elvesz\u00edts\u00e9k \u0151ket. <\/p>\n\n\n\n
A szerencs\u00e9tlens\u00e9gr\u0151l hallva sokat im\u00e1dkoztunk a k\u00e9t asszony\u00e9rt, hogy a neh\u00e9z pr\u00f3b\u00e1ban meg\u00e1lljanak. Otthon igen gyakran csak halv\u00e1ny sejtelm\u00fcnk van arr\u00f3l, mit jelent a k\u00ednainak b\u00e1lv\u00e1nyair\u00f3l lemondani s v\u00e1llalni J\u00e9zus h\u0171s\u00e9ges k\u00f6vet\u00e9s\u00e9t. Ma \u00f6sszehasonl\u00edthatatlanul nehezebb a helyzet, mint amikor \u00e9n K\u00edn\u00e1ban voltam, de m\u00e1r akkor is l\u00e1ttuk, milyen k\u00f6vetkezm\u00e9nyekkel j\u00e1r, ha valaki mer\u00e9szen \u00e9s teljesen Isten oldal\u00e1ra \u00e1ll. Az \u00fajonnan megt\u00e9rteket gyakran \u00fcld\u00f6zik, megverik, megk\u00ednozz\u00e1k. Hitetlen f\u00e9rjek hajukn\u00e1l fogva vonszolt\u00e1k feles\u00e9g\u00fcket a b\u00e1lv\u00e1nytemplomba, hogy ott \u00fajra im\u00e1ds\u00e1gra k\u00e9nyszer\u00edts\u00e9k \u0151ket. Mivel tudtuk, mit jelenthetett ennek a k\u00e9t asszonynak, hogy minden vagyonuk, j\u00f3sz\u00e1guk, egyetlen hajl\u00e9kuk elveszett, m\u00e9g bens\u0151s\u00e9gesebben im\u00e1dkoztunk, nehogy emiatt Megv\u00e1lt\u00f3jukat megtagadj\u00e1k. Mikor \u00faj tart\u00f3zkod\u00e1si hely\u00fckr\u0151l tudom\u00e1st szerezt\u00fcnk, megl\u00e1togattuk \u0151ket, vigasztalva, b\u00e1tor\u00edtva elbesz\u00e9lgett\u00fcnk vel\u00fck \u00e9s szeretettel h\u00edvtuk, hogy l\u00e1togassanak meg a v\u00e1rosban benn\u00fcnket. <\/p>\n\n\n\n
\u00dagy gondoltuk, ha elfogadj\u00e1k a megh\u00edv\u00e1st, ezt az \u00dart\u00f3l val\u00f3 jelnek tekinthetj\u00fck, s ebben az esetben hihetj\u00fck, hogy h\u0171s\u00e9gesek maradtak. Mekkora volt az \u00f6r\u00f6m\u00fcnk, amikor egy napon a k\u00e9t asszony be\u00e1ll\u00edtott. R\u00f6gt\u00f6n \u00e9rtes\u00edtett\u00fck Becker misszion\u00e1rius feles\u00e9g\u00e9t, aki azonnal boldogan meg is jelent. De m\u00e9g miel\u0151tt Beckern\u00e9 a k\u00e9t l\u00e1togat\u00f3 hogyl\u00e9te fel\u0151l \u00e9rdekl\u0151dhetett volna, azok sz\u00f3l\u00edtott\u00e1k meg kedvesen \u00e9s megk\u00e9rdezt\u00e9k, hogy van. \u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m j\u00f3l, de ti hogy vagytok? \u2013 k\u00e9rdezte a misszion\u00e1rius feles\u00e9ge. \u2013 Nagy nyomor\u00fas\u00e1gon mentetek \u00e1t ugye? Az asszonyok csaknem gondtalanul felelet\u00e9k: \u2013 Mi igaz\u00e1n j\u00f3l vagyunk. Nagyon meglep\u0151dt\u00fcnk, amikor Isten dics\u00e9ret\u00e9t hallhattuk sz\u00e1jukb\u00f3l, hiszen minden f\u00f6ldi vagyonukat elvesztett\u00e9k \u00e9s hajl\u00e9ktalanokk\u00e1 v\u00e1ltak. Ragyog\u00f3 arccal m\u00e9gis azt bizonygatt\u00e1k, hogy j\u00f3l vannak. \u2013 Hogyan mondhatj\u00e1tok, hogy j\u00f3l vagytok, mikor ilyen szenved\u00e9sben volt r\u00e9szetek? \u2013 k\u00e9rdezt\u00fck t\u0151l\u00fck. \u2013 Mi\u00e9rt ne lenn\u00e9nk j\u00f3l? \u2013 v\u00e1laszolt\u00e1k. \u2013 Hiszen van m\u00e9g egy h\u00e1zunk. \u2013 Vagy \u00fagy! Ez megvigasztalt benn\u00fcnket. Teh\u00e1t valahol van m\u00e9g egy otthonuk, ahov\u00e1 beh\u00faz\u00f3dhatnak, \u00e9s elrejtve \u00e9rezhetik magukat. De valahogy m\u00e9gis k\u00fcl\u00f6n\u00f6snek tal\u00e1ltuk, hogy m\u00e9g egy h\u00e1zuk lenne, ez\u00e9rt megk\u00e9rdezt\u00fck: \u2013 No \u00e9s hol \u00e1ll ez a h\u00e1z? Boldog \u00f6r\u00f6mmel v\u00e1laszolt\u00e1k: \u2013 Ott, ahov\u00e1 rabl\u00f3k nem mehetnek, hogy felgy\u00fajts\u00e1k. \u2013 No, de hol van ilyen hely? \u2013 k\u00e9rdezt\u00fck most m\u00e1r igaz\u00e1n csod\u00e1lkozva. \u2013 A Mennyben. \u2013hangzott a v\u00e1lasz. Ki sem tudom mondani, mit jelentett nekem ez a felelet. Egyed\u00fcl a Szentl\u00e9lek tud az embernek ilyet kijelenteni. Csak dics\u00e9rni \u00e9s \u00e1ldani tudtuk az Urat, hogy a k\u00e9t asszonytestv\u00e9r nemcsak h\u0171 maradt, hanem l\u00e9lekben nagyon \u00e9rett\u00e9 is v\u00e1lt. Megtanult\u00e1k, hogy eltekintsenek a m\u00faland\u00f3r\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
Meg\u00e9rtettek valamit P\u00e1l szavaib\u00f3l: \u201eMert a mi pillanatnyi k\u00f6nny\u0171 szenved\u00e9s\u00fcnk igen-igen nagy \u00f6r\u00f6k dics\u0151s\u00e9get szerez n\u00e9k\u00fcnk; mivelhogy nem a l\u00e1that\u00f3kra n\u00e9z\u00fcnk, hanem a l\u00e1thatatlanokra; mert a l\u00e1that\u00f3k ideigval\u00f3k, a l\u00e1thatatlanok pedig \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3k.<\/em>\u201d (2Kor 4,17\u201318) Ez\u00e9rt tudt\u00e1k vesztes\u00e9g\u00fckkel kapcsolatban nyugodtan mondani: \u201eEzt Isten \u00edgy rendelte.\u201d Most \u00c1brah\u00e1mmal egy\u00fctt v\u00e1rj\u00e1k a mennyei v\u00e1rost, melynek \u00e9p\u00edt\u0151je \u00e9s alkot\u00f3ja az Isten (Zsid 11,10) Alkalmunk volt a k\u00e9t asszonyt tov\u00e1bbra b\u00e1tor\u00edtani, \u00e9s valamivel seg\u00edteni rajtuk, hogy \u00e9lelmet vehessenek. Boldogok voltak a nekik ny\u00fajtott szeretet\u00e9rt; meg akart\u00e1k pr\u00f3b\u00e1lni, hogy valahol elhelyezkedjenek \u00e9s munk\u00e1val keress\u00e9k meg kenyer\u00fcket. Annyira m\u00e9g nem voltak \u00f6regek, hogy tehetetlenek lettek volna. Vid\u00e1man elb\u00facs\u00faztak, de meg\u00edg\u00e9rt\u00e9k, hogy \u00fajra megl\u00e1togatnak benn\u00fcnket. Szavukat megtartott\u00e1k, t\u00f6bbsz\u00f6r elj\u00f6ttek, s \u00f6r\u00fcltek, hogy nemsok\u00e1ra r\u00e9sz\u00fck lesz a kereszts\u00e9gben. Keresztel\u00e9si \u00fcnnep\u00e9ly\u00fcket nagy bels\u0151 \u00e9s k\u00fcls\u0151 \u00e1ld\u00e1s k\u00eds\u00e9rte. <\/p>\n\n\n\n
A k\u00e9t h\u00edv\u0151 asszony t\u00f6rt\u00e9nete ism\u00e9t sokkal vil\u00e1gosabb\u00e1 tette, hogy az \u00dar nagy csod\u00e1t tud tenni az emberrel, s hogy ami az els\u0151 pillanatban igen nagy vesztes\u00e9gnek l\u00e1tszik, \u00f6ssze sem hasonl\u00edthat\u00f3 a bel\u0151le fakad\u00f3 dics\u0151s\u00e9ggel. P\u00e1l \u00edgy sz\u00f3l a R\u00f3mai lev\u00e9lben: \u201eMert azt tartom, hogy amiket most szenved\u00fcnk, nem hasonl\u00edthat\u00f3k ahhoz a dics\u0151s\u00e9ghez, mely n\u00e9k\u00fcnk megjelentetik.<\/em>\u201d (R\u00f3m 8,18) Nek\u00fcnk is \u00fajabb \u00f6szt\u00f6nz\u00e9st jelentett, hogy v\u00e1rjuk az odafelval\u00f3 h\u00e1zat, amihez tolvaj hozz\u00e1 nem f\u00e9r, sem rabl\u00f3 el nem \u00e9r. Igen, J\u00e9zus azokat, akik egyed\u00fcl Benne b\u00edznak, mag\u00e1hoz viszi a dics\u0151s\u00e9gbe. Magasztaljuk az \u0150 mindenek felett \u00e1ldott Nev\u00e9t addig is, am\u00edg oda ker\u00fcl\u00fcnk, ahol \u0150 van, mert m\u00e9lt\u00f3 r\u00e1! Dr\u00e1ga szent V\u00e9r\u00e9vel v\u00e1s\u00e1rolt meg minket. \u00d6v\u00e9 legyen a dics\u0151s\u00e9g mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9! <\/p>\n\n\n\n
Az el\u0151kel\u0151 vid\u00e9ki \u00far keresztelkedni akar<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
Misszion\u00e1riusunk gyakran megl\u00e1togatott egy id\u0151s, el\u0151kel\u0151 vid\u00e9ki urat, \u00e9s besz\u00e9lt neki J\u00e9zusr\u00f3l. Az \u00f6reg\u00far \u00f6r\u00f6mmel fogadta ezeket a l\u00e1togat\u00e1sokat, de mindenekel\u0151tt az \u00fczenetet, \u00e9s egy v\u00e1gya volt, hogy t\u00f6bbet tudjon J\u00e9zusr\u00f3l. Olvasnival\u00f3t k\u00e9rt, \u00e9s nem telt bele sok id\u0151, hiv\u0151 lett. Fiai rossz szemmel n\u00e9zt\u00e9k, hogy apjuk nem im\u00e1dja t\u00f6bb\u00e9 a b\u00e1lv\u00e1nyokat, azonban semmivel sem tudt\u00e1k hit\u00e9t\u0151l elt\u00e9r\u00edteni. Kar\u00e1csony az ajt\u00f3 el\u0151tt \u00e1llt. J\u00fcancsou v\u00e1rosban kar\u00e1csonyi \u00fcnnep\u00e9ly\u00fcnkh\u00f6z nagy keresztel\u00e9si \u00fcnneps\u00e9g kapcsol\u00f3dott, melyen a hitre jutott vid\u00e9ki \u00far megkeresztel\u00e9s\u00e9re is sor ker\u00fclt volna. Sz\u00edvvel-l\u00e9lekkel k\u00e9sz\u00fclt a nagy napra, fiaival is k\u00f6z\u00f6lte, hogy a v\u00e1rosba lovagol a keresztel\u00e9sre. Kar\u00e1csony napj\u00e1n a kora reggeli \u00f3r\u00e1kban lov\u00e1t nyergelte, mikor hozz\u00e1 l\u00e9ptek a fiai: \u2013 Ap\u00e1m, csak nem indulsz a hossz\u00fa \u00fatra an\u00e9lk\u00fcl, hogy ett\u00e9l volna? M\u00e9g rosszul leszel \u00fatk\u00f6zben. J\u00f6jj, egy\u00fctt megreggeliz\u00fcnk. Egy\u00e9bk\u00e9nt K\u00edn\u00e1ban meglehet\u0151sen k\u00e9s\u0151n reggeliznek, kb. 9 \u00f3rakor, mivel csak k\u00e9tszer \u00e9tkeznek naponta. Az apa, fiai k\u00e9r\u00e9s\u00e9re visszat\u00e9rt a h\u00e1zba, hogy megreggelizz\u00e9k vel\u00fck. <\/p>\n\n\n\n
Az asztalt megter\u00edtett\u00e9k, felszolg\u00e1lt\u00e1k a rizst \u00e9s nekil\u00e1ttak az \u00e9tkez\u00e9snek. Az apa ev\u00e9s k\u00f6zben \u00e9szrevette, hogy m\u00e9reg van a rizsben, de sajnos m\u00e1r sokat evett bel\u0151le. Azonnal irt\u00f3zatos f\u00e1jdalmak lept\u00e9k meg, amik k\u00e9t \u00f3r\u00e1n bel\u00fcl v\u00e9geztek a h\u0171s\u00e9ges m\u00e1rt\u00edrral. B\u00e1r a hitvall\u00f3 a v\u00edzkereszts\u00e9get nem nyerhette el, de r\u00e9sze volt egy m\u00e1sikban, a szenved\u00e9s kereszts\u00e9g\u00e9ben, melyr\u0151l J\u00e9zus tan\u00edtv\u00e1nyainak besz\u00e9lt, s mint gy\u0151ztes t\u00e9rhetett az odafelval\u00f3 haz\u00e1ba. Mit \u00e1rtott neki, hogy pog\u00e1ny m\u00f3don temett\u00e9k el! Hiszen ott volt m\u00e1r a dics\u0151s\u00e9gben! Bizony, sokan hal\u00e1lukkal pecs\u00e9telt\u00e9k meg sz\u00edv\u00fck tapasztalat\u00e1t. Misszi\u00f3i \u00e1llom\u00e1sunkon sok szomor\u00fa \u00e9lm\u00e9nyben volt r\u00e9sz\u00fcnk, sok k\u00f6nnyet hullattunk, de a zsolt\u00e1r\u00edr\u00f3 azt mondja: \u201eAkik k\u00f6nnyhullat\u00e1ssal vetnek, vigadoz\u00e1ssal aratnak majd.<\/em>\u201d (Zsolt 126,5) \u00c9s tudjuk, hogy elj\u00f6n majd a dr\u00e1ga nap, melyen \u201eIsten elt\u00f6r\u00f6l minden k\u00f6nnyet az \u0151 szemeikr\u0151l, \u00e9s hal\u00e1l nem lesz t\u00f6bb\u00e9; sem gy\u00e1sz, sem ki\u00e1lt\u00e1s, sem f\u00e1jdalom nem lesz t\u00f6bb\u00e9, mert az els\u0151k elm\u00faltak<\/em>\u201d (Jel 21,4). \u00c1ldott legyen a mi h\u0171s\u00e9ges Isten\u00fcnk, Aki megvigasztal minden nyomor\u00fas\u00e1gunkban \u00e9s megtart h\u0171s\u00e9gben, m\u00edg odaker\u00fcl\u00fcnk, ahol \u0150 is van. <\/p>\n\n\n\n
A tiszt m\u00e1rt\u00edrhal\u00e1la <\/strong><\/p>\n\n\n\n
Egy katonatiszt j\u00f6tt egyszer \u00f6sszej\u00f6vetel\u00fcnkre, \u00e9s a J\u00e9zusr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 igehirdet\u00e9s hat\u00e1s\u00e1ra hitre jutott. Azonnal elkezdett nyilv\u00e1nosan bizonys\u00e1got tenni \u00e9s katon\u00e1inak h\u00edv\u0151 \u00e9nekeket tan\u00edtani. Egy ideig csapat\u00e1val minden este v\u00e9gigmas\u00edrozott az utc\u00e1n, \u00e9s emberei harsogva \u00e9nekelt\u00e9k ezeket az \u00e9nekeket az \u00dar dics\u0151s\u00e9g\u00e9re. R\u00f6gt\u00f6n csatlakoztak hozz\u00e1juk m\u00e1sok is, \u00e9s a kis sereg bizonys\u00e1gt\u00e9tel\u00e9n felbuzdulva elj\u00f6ttek hozz\u00e1nk az imah\u00e1zba, ahol t\u00f6bben J\u00e9zusra tal\u00e1ltak. Term\u00e9szetesen nagyon \u00f6r\u00fclt\u00fcnk az \u00dar munk\u00e1j\u00e1nak, m\u00e1sok azonban felh\u00e1borodtak, \u00e9s a tisztet illet\u00e9kes helyen bev\u00e1dolt\u00e1k. Egy napon azt\u00e1n csapat\u00e1val egy\u00fctt m\u00e1s v\u00e1rosba vez\u00e9nyelt\u00e9k. Becker testv\u00e9r k\u00f6z\u00f6lte vel\u00fcnk rossz sejt\u00e9s\u00e9t, hogy nem k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges \u00e1thelyez\u00e9sr\u0151l van sz\u00f3, hanem a h\u00edv\u0151 tisztet el\u0151bb-ut\u00f3bb elteszik l\u00e1b al\u00f3l. \u00c9s val\u00f3ban, nemsok\u00e1ra hallottuk, hogy hit\u00e9\u00e9rt \u00e9let\u00e9vel fizetett. <\/p>\n\n\n\n
De hal\u00e1l\u00e1val az \u00e1ltala kezdett munka nem \u00e9rt v\u00e9get. N\u00e9h\u00e1ny katon\u00e1ja, akiknek sokat besz\u00e9lt J\u00e9zusr\u00f3l, hitre jutott, s ezek tov\u00e1bbvitt\u00e9k az \u00fczenetet. N\u00e1lunk K\u00edn\u00e1ban ilyen komoly volt a helyzet. Mennyi sz\u00edvf\u00e1jdalom, mennyi k\u00ednhal\u00e1l J\u00e9zus\u00e9rt! M\u00e9gis volt b\u00e1tors\u00e1gunk el\u0151re menni. Az \u00fcld\u00f6z\u00f6tt gy\u00fclekezeteknek \u00edgy sz\u00f3l az \u00dar: \u201eL\u00e9gy h\u0171 mindhal\u00e1lig \u00e9s n\u00e9ked adom az \u00e9letnek koron\u00e1j\u00e1t.<\/em>\u201d (Jel 2,10) S mint gy\u0151zelmi \u00e9nek hangzik a v\u00e1lasz: \u201e\u00c9s \u0151k legy\u0151zt\u00e9k azt (a v\u00e1dl\u00f3t) a B\u00e1r\u00e1ny v\u00e9r\u00e9\u00e9rt \u00e9s az \u0151 bizonys\u00e1gt\u00e9tel\u00fcknek besz\u00e9d\u00e9\u00e9rt; \u00e9s az \u0151 \u00e9let\u00fcket nem k\u00edm\u00e9lt\u00e9k mindhal\u00e1lig.<\/em>\u201d (Jel 12,11) \u00c1ldott az \u00dar Neve, \u0150 ad gy\u0151ztes er\u0151t! <\/p>\n\n\n\n
A h\u00edv\u0151 asszony m\u00e1rt\u00edrhal\u00e1la<\/strong><\/p>\n\n\n\n
Gy\u00fclekezet\u00fcnkben volt egy kedves h\u00edv\u0151 asszony, aki h\u0171en k\u00f6vette Megv\u00e1lt\u00f3j\u00e1t, b\u00e1r f\u00e9rj\u00e9t\u0151l otthon sokat szenvedett. Gyakran kikapott t\u0151le, mikor az \u00f6sszej\u00f6vetelr\u0151l hazament. A f\u00e9rj minden\u00e1ron vissza akarta t\u00e9r\u00edteni \u0151t a b\u00e1lv\u00e1nyhitre, az asszony azonban hu maradt J\u00e9zushoz \u00e9s meg is keresztelkedett. Egy napon, amikor a gy\u00fclekezetb\u0151l hazat\u00e9rt, f\u00e9rje odak\u00f6t\u00f6tte az \u00e1gy l\u00e1b\u00e1hoz, \u00e9s vak d\u00fch\u00e9ben egy doronggal \u00fagy megverte, hogy leszakadt a dereka. Feles\u00e9ge nyugodt maradt \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt: \u2013 \u00dcss csak. Ha agyon\u00fctsz, a Mennybe jutok; de m\u00edg a l\u00e1baim b\u00edrj\u00e1k, a gy\u00fclekezetbe fogok j\u00e1rni, hogy Isten Ig\u00e9j\u00e9t halljam. \u2013 Ez a bels\u0151 nyugalom \u00e9s J\u00e9zus ir\u00e1nti nagy szeretet \u00e1mulatba ejthette az embert, mert abbahagyta a ver\u00e9st. <\/p>\n\n\n\n
Az asszony se orvosi kezel\u00e9st, se \u00e1pol\u00e1st nem kapott. De nem is panaszolta be f\u00e9rj\u00e9t sehol. Mihelyt valamennyire rendbe j\u00f6tt, nagy er\u0151lk\u00f6d\u00e9ssel \u00e9s f\u00e1jdalmak k\u00f6z\u00f6tt elvonszolta mag\u00e1t az imah\u00e1zba, hogy t\u00f6bbet halljon J\u00e9zusr\u00f3l. Panasz n\u00e9lk\u00fcl szenvedett, J\u00e9zus ir\u00e1nti szeretetb\u0151l. A test\u00e9n esett s\u00e9relmeket \u00e9s f\u00e9rje sz\u00f6rny\u0171 d\u00fchkit\u00f6r\u00e9seit, szidalmait t\u00fcrelmesen fogadta \u00e9s \u00fagy tekintette, mint Isten nevel\u0151 eszk\u00f6zeit. M\u00e1sokn\u00e1l soha nem panaszkodott f\u00e9rj\u00e9re. \u00c9vekig b\u00e1tran \u00e9s csendben hordta szenved\u00e9s\u00e9t. Nek\u00fcnk csak az\u00e9rt mondta el, mert faggattuk; tudni akartuk, mi\u00e9rt olyan gyenge \u00e9s beteges. <\/p>\n\n\n\n
K\u00e9s\u0151bb megbetegedett \u00e9s \u00fagy l\u00e1tszott hogy meghal. De f\u00e9rje sz\u00edv\u00e9ben m\u00e9g mindig nem t\u00f6rt meg a harag. \u00d3 mennyi mindenre van sz\u00fcks\u00e9g, m\u00edg egy megkem\u00e9nyedett sz\u00edvet az \u00dar szeretete megnyithat! Az asszony \u00e9lete utols\u00f3 szakasz\u00e1ban sem volt egy\u00e1ltal\u00e1n szomor\u00fa. Arca ragyogott, \u00e9s az \u00f6r\u00f6m, hogy szeretett Ur\u00e1hoz mehet, nagyobb volt minden f\u00e1jdalm\u00e1n\u00e1l. F\u00e9rj\u00e9t\u0151l elb\u00facs\u00fazott \u00e9s k\u00e9rte, k\u00f6vesse o is az \u00dar J\u00e9zust, hogy viszontl\u00e1thass\u00e1k egym\u00e1st a Mennyben. Vajon l\u00e1tta a megny\u00edlt eget, vagy mag\u00e1t az \u00dar J\u00e9zust? Sosem tudtuk meg, de megtisztult arccal t\u00e1vozott. A f\u00e9rfi ebben a pillanatban \u00f6sszeroppant. <\/p>\n\n\n\n
Mit cselekedett, mi\u00e9rt kellett feles\u00e9g\u00e9nek miatta \u00edgy szenvednie? Olyan hossz\u00fa id\u0151n kereszt\u00fcl nem vette \u00e9szre, milyen kedves, csendes, dolgos, szorgalmas feles\u00e9ge volt. Sz\u00e9gyennel \u00e9s b\u0171nb\u00e1nattal vegyes sz\u00f6rny\u0171 f\u00e1jdalom t\u00f6rt r\u00e1. S\u00edrni \u00e9s ki\u00e1ltani kezdett. Jajgatott, ahogy csak tudott. Mint \u0171z\u00f6tt vad rohant v\u00e9gig az utc\u00e1n. Teljesen kimer\u00fclve \u00e9rt a misszion\u00e1riushoz \u00e9s fennhangon v\u00e1dolta mag\u00e1t: \u2013 Dr\u00e1ga j\u00f3 feles\u00e9gem meghalt, \u00e9s \u00e9n vagyok az oka! K\u00e9rlek, seg\u00edts, seg\u00edts nekem, hogy \u00e9n is odajussak, ahova a feles\u00e9gem ker\u00fclt. Mikor kiss\u00e9 lecsendesedett, megnyitotta a sz\u00edv\u00e9t, megvallotta minden s\u00falyos b\u0171n\u00e9t \u00e9s sz\u00edvb\u0151l megal\u00e1zkodott v\u00e9tke alatt. \u00c9s \u00f3, csod\u00e1k csod\u00e1ja, a f\u00e9rfi \u00e1t\u00e9lhette, hogy Isten megbocs\u00e1tja a b\u0171nt J\u00e9zus\u00e9rt. Az \u00dar seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel \u00faj \u00e9letet kezdhetett. A f\u00e9rfi megt\u00e9r\u00e9se feletti nagy \u00f6r\u00f6m\u00f6m mellett azonban sz\u00fcntelen\u00fcl arra kellett gondolnom, amit egy vers \u00edgy fejez ki: Sz\u00f3rd el a szeretet szirmait Szenved\u0151k \u00fatj\u00e1ra m\u00e9g ma itt. <\/p>\n\n\n\n
A kopors\u00f3ra friss vir\u00e1g hull, S az \u00e9l\u0151 nem kap. Mondd mi\u00e9rt? M\u00e9rt fukarkodsz a szeretettel, s v\u00e1rsz, m\u00edg egy sz\u00edv a s\u00edrba t\u00e9rt? Sajnos sok csal\u00e1dban olyan nagy a bels\u0151 nyomor\u00fas\u00e1g! Rem\u00e9lem, hogy ezeken a sorokon kereszt\u00fcl egyesek jobb meggy\u0151z\u0151d\u00e9sre jutnak, megt\u00e9rnek \u00e9s megtanulnak az \u00dar szeretet\u00e9vel szeretni ott is, ahol ez neh\u00e9z. Mi\u00e9rt v\u00e1rjuk meg, hogy a k\u00f6ny\u00f6rtelen hal\u00e1l r\u00e1zzon fel benn\u00fcnket? Minden f\u00e1jdalom mellett milyen el\u00e9gt\u00e9tel, ha tudhatjuk, hogy sok \u00f6r\u00f6m\u00f6t szerezhett\u00fcnk az elt\u00e1vozottnak. Mennyi keser\u0171 k\u00f6nnyet felsz\u00e1r\u00edt ez a tudat! Az az im\u00e1ds\u00e1gom, hogy tal\u00e1n \u00e9ppen ezeken a t\u00f6rt\u00e9neteken kereszt\u00fcl sokan megtal\u00e1lj\u00e1k a J\u00e9zushoz vezet\u0151 utat, vagy azok, akik elaludtak \u00fajra fel\u00e9bredjenek, s az Urat ne csak t\u00edz, hanem sz\u00e1z sz\u00e1zal\u00e9kig k\u00f6vess\u00e9k. \u00d6r\u00f6mmel adok h\u00e1l\u00e1t Istennek, hogy nemcsak ezeket a pog\u00e1nyokat kereste \u00e9s tal\u00e1lta meg, hanem m\u00e9g sok l\u00e9leknek seg\u00edteni akar. \u00d6v\u00e9 a dics\u0151s\u00e9g \u00e9s a magasztal\u00e1s. \u201eMert \u0150 kegyelmes \u00e9s \u00f6r\u00f6kk\u00e9 tart az \u0150 j\u00f3s\u00e1ga.<\/em>\u201d \u00c1men. <\/p>\n\n\n\n
A Peng csal\u00e1d<\/strong> <\/p>\n\n\n\n
Nagy \u00f6r\u00f6m volt mindny\u00e1junk sz\u00e1m\u00e1ra a Peng csal\u00e1d megt\u00e9r\u00e9se. F\u00e9rj \u00e9s feles\u00e9g megismert\u00e9k \u00e9s megszerett\u00e9k J\u00e9zust \u00e9s egy\u00fctt jelentkeztek a kereszts\u00e9gre. Lak\u00f3hely\u00fck\u00f6n ok is sokat szenvedtek J\u00e9zus\u00e9rt, \u00fcld\u00f6zt\u00e9k \u00e9s b\u00e1ntalmazt\u00e1k \u0151ket, de gyermeki hittel b\u00edztak Istenben \u00e9s tudt\u00e1k, hogy minden helyzetben mellett\u00fck marad. Peng\u00e9k nagyon szeg\u00e9nyek voltak. Azon a vid\u00e9ken szinte csupa hasonl\u00f3 sors\u00fa ember lakott, mert rabl\u00f3ter\u00fcleten \u00e9ltek; a Peng csal\u00e1d szeg\u00e9nys\u00e9ge azonban a t\u00f6bbiek\u00e9t is fel\u00fclm\u00falta. Rongyokban j\u00e1rtak, \u00e9s alig volt mit enni\u00fck. Mekkora \u00f6r\u00f6m\u00f6t jelentett, mikor egy anyadiszn\u00f3t felnevelhettek, mely 11 malacot fialt! <\/p>\n\n\n\n
H\u00e1l\u00e1t adtak Istennek a csod\u00e1latos seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt. De a pog\u00e1ny szomsz\u00e9dok azzal fenyeget\u0151ztek: \u2013 Majd megl\u00e1tj\u00e1tok, hogy a b\u00e1lv\u00e1nyok nem hagyj\u00e1k b\u00fcntet\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, hogy a k\u00fclf\u00f6ldiek hit\u00e9re t\u00e9rtetek! Egy reggel azt\u00e1n az anyadiszn\u00f3 11 malac\u00e1val egy\u00fctt \u00e9lettelen\u00fcl fek\u00fcdt az \u00f3lban. Ez nagy csap\u00e1st jelentett. \u00c9s mell\u00e9 a pog\u00e1nyok g\u00fanyol\u00f3d\u00e1sa: \u2013 Ti magatok vagytok az oka; l\u00e1tj\u00e1tok, az istenek bossz\u00fat \u00e1lltak. Legjobb lesz, ha \u00fajra visszat\u00e9rtek a mi hit\u00fcnkre. De Peng\u00e9k nem t\u00e1ntorodtak meg. Isten kez\u00e9b\u0151l fogadt\u00e1k ezt is, b\u00e1r pillanatnyilag nem volt k\u00f6nny\u0171 elviselni. M\u00edg a pog\u00e1nyok kez\u00fcket csapkodt\u00e1k s az istenek b\u00fcntet\u00e9s\u00e9r\u0151l s\u00e1p\u00edtoztak, Pengn\u00e9 teljes nyugalommal fordult fel\u00e9j\u00fck: \u2013 Nektek soha nem pusztult el m\u00e9g egy diszn\u00f3tok sem? Vagy malacotok sosem fordult m\u00e9g fel? Nem tudtak mit felelni, mert ez bizony sokszor megt\u00f6rt\u00e9nt annak ellen\u00e9re, hogy pog\u00e1ny mesterked\u00e9seikkel is seg\u00edteni pr\u00f3b\u00e1ltak. <\/p>\n\n\n\n
Hallva a Peng csal\u00e1d neh\u00e9zs\u00e9geir\u0151l, nagyon k\u00e9rt\u00fck Istent, ne engedje, hogy most h\u00e1tat ford\u00edtsanak J\u00e9zusnak. Mivel gy\u00fclekezeteinkben nagyon sok volt a szeg\u00e9ny, nem tehett\u00fcnk kiv\u00e9telt a Peng csal\u00e1ddal, egy nagyobb aj\u00e1nd\u00e9kkal seg\u00edtve rajtuk a k\u00fcls\u0151 neh\u00e9zs\u00e9gben. De a keresztel\u00e9si \u00fcnnepen, amit falujukban tartottunk, sok h\u00edv\u0151 j\u00f6tt \u00f6ssze, akik mind adni akartak valamit a kedves csal\u00e1dnak. Egy kis adom\u00e1nyt \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl mi is hozz\u00e1cs\u00fasztathattunk az \u00f6sszegy\u0171lt p\u00e9nzhez, mely \u00e9ppen annyi volt, hogy egy kismalacot vehettek rajta. Nem neh\u00e9z elk\u00e9pzelni, mekkora volt a Peng csal\u00e1d \u00f6r\u00f6me, hiszen most \u00fajra lehetett egy diszn\u00f3csk\u00e1juk, amit felnevelhettek. <\/p>\n\n\n\n
A Peng sz\u00fcl\u0151knek volt egy kis fiacsk\u00e1juk is, akire olyan hat\u00e1ssal volt a sz\u00fcl\u0151k Istenbe vetett hite, hogy megnyitotta sz\u00edv\u00e9t \u00e9s \u0151 is J\u00e9zushoz t\u00e9rt. Sz\u00fclei \u00e9s az \u00dar ir\u00e1nti szeretetb\u0151l valamivel \u0151 is hozz\u00e1 akart j\u00e1rulni a csal\u00e1di f\u00e9szket \u00e9rt csap\u00e1s enyh\u00edt\u00e9s\u00e9hez. Tudom\u00e1som szerint s\u00fctem\u00e9nyek \u00e1rus\u00edt\u00e1s\u00e1val pr\u00f3b\u00e1lkozott. Egy este \u00fagy j\u00f6tt haza, hogy semmit sem \u00e1rult. Nem tudtak rizst venni, pedig eg\u00e9sz nap semmit sem ettek. Akkor Isten valakin kereszt\u00fcl ennival\u00f3t k\u00fcld\u00f6tt nekik, hogy megmutassa: nem feledkezik meg \u00d6v\u00e9ir\u0151l. <\/p>\n\n\n\n
Ilyen feladattal Isten legt\u00f6bbsz\u00f6r eg\u00e9szen szeg\u00e9ny embereket b\u00edzott meg. Rajtuk kereszt\u00fcl mutatta meg m\u00e1soknak, hogy \u00e9l\u0151 Isten, Aki k\u00e9pes csod\u00e1t tenni. Mi nagyon \u00f6r\u00fclt\u00fcnk, l\u00e1tva hogy a Peng csal\u00e1d minden nyomor\u00fas\u00e1gon kereszt\u00fcl h\u0171en kitart \u00e9s panaszkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl b\u00edzik hatalmas Ur\u00e1ban. Az \u00dar seg\u00edts\u00e9ge val\u00f3ban csod\u00e1latos. \u00dagy van, mint ahogy a zsolt\u00e1r\u00edr\u00f3 mondja: \u201eMindenki szemei tere\u00e1d vigy\u00e1znak \u00e9s te idej\u00e9ben megadod eledel\u00fcket. Megnyitod a te kezedet \u00e9s megel\u00e9g\u00edtesz minden \u00e9l\u0151t ingyen.<\/em>\u201d (Zsolt 145,15\u201316) <\/p>\n\n\n\n
A titkos h\u00edv\u0151 \u00e9s a v\u00e9rf\u00fcrd\u0151<\/strong><\/p>\n\n\n\n
A kereszty\u00e9n\u00fcld\u00f6z\u00e9s hatalmas m\u00e9reteket \u00f6lt\u00f6tt. Hallottunk olyat, hogy valahol sok hiv\u0151t agyonl\u0151ttek, mert nem akart\u00e1k az uralkod\u00f3 oszt\u00e1lyt a legfels\u0151bb tekint\u00e9lynek elismerni. Egy \u00e9jszaka fiatal h\u00f6lgy keresett fel benn\u00fcnket, lelki er\u0151s\u00edt\u00e9s ut\u00e1n v\u00e1gyakozva. Titkos h\u00edv\u0151 volt, aki att\u00f3l f\u00e9lt, hogy megl\u00e1tj\u00e1k \u00e9s el\u00e1rulj\u00e1k. Mivel nem volt megkeresztelve, senki sem tudta, hogy hitre jutott s \u00edgy elker\u00fclhette az \u00fcld\u00f6z\u00e9s szenved\u00e9seit. Nem sokkal k\u00e9s\u0151bb ez a titkos kereszty\u00e9n szemtan\u00faja volt faluj\u00e1ban egy rettenetes v\u00e9rf\u00fcrd\u0151nek. <\/p>\n\n\n\n
A h\u00edv\u0151ket a ny\u00edlt utc\u00e1n v\u00e9gezt\u00e9k ki, ott l\u0151tt\u00e9k agyon. \u0150t a l\u00e1tv\u00e1ny ellen\u00e9re hirtelen hatalmas er\u0151 t\u00f6lt\u00f6tte be \u00e9s szorongat\u00f3 v\u00e1gy, hogy Megv\u00e1lt\u00f3j\u00e1t ny\u00edltan megvallja. A h\u00edv\u0151k k\u00f6z\u00e9 sietett \u00e9s hangosan ki\u00e1ltotta: \u2013 Kereszty\u00e9n vagyok, hiszek J\u00e9zusban! \u2013 Ne l\u00e9gy m\u00e1r ilyen \u0151r\u00fclt \u2013 mondt\u00e1k neki \u2013, hiszen t\u00e9ged is kiv\u00e9geznek. A fiatal teremt\u00e9s nem hagyta mag\u00e1t elt\u00e1ntor\u00edtani \u00e9s \u00fajra \u00e9rthet\u0151en kijelentette: \u2013 Kereszty\u00e9n vagyok; hiszek J\u00e9zusban. Szeretem J\u00e9zust \u00e9s k\u00f6vetem \u0150t. Minden hal\u00e1lf\u00e9lelm\u00e9t elvesz\u00edtette. Abban a pillanatban egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rdekelte, hogy kinevethetik, kig\u00fanyolhatj\u00e1k vagy meg\u00f6lhetik. Egyetlen v\u00e1gya volt, hogy Ur\u00e1r\u00f3l \u00e9s Megv\u00e1lt\u00f3j\u00e1r\u00f3l bizonys\u00e1got tegyen. Hiszen J\u00e9zus maga mondta: \u201eAki az\u00e9rt vall\u00e1st tesz \u00e9nr\u00f3lam az emberek el\u0151tt, \u00e9n is vall\u00e1st teszek arr\u00f3l az \u00e9n mennyei Aty\u00e1m el\u0151tt; aki pedig megtagad engem az emberek el\u0151tt, \u00e9n is megtagadom azt az \u00e9n mennyei Aty\u00e1m el\u0151tt.<\/em>\u201d (Mt 10,32\u201333)<\/p>\n\n\n\n
B\u00e1r ism\u00e9telten felsz\u00f3l\u00edtott\u00e1k, hogy azonnal hallgasson \u00e9s t\u00e1vozzon el a h\u00edv\u0151k k\u00f6z\u00fcl, \u0151 J\u00e9zus ir\u00e1nti szeretetb\u0151l szil\u00e1rd maradt \u00e9s megvallotta Ur\u00e1t, m\u00edg agyon nem l\u0151tt\u00e9k. Isten hatalm\u00e1nak milyen fels\u00e9ges bizonys\u00e1ga ez! Kor\u00e1bban olyan agg\u00f3dva gondoltak egyesek saj\u00e1t \u00e9rdek\u00fckre, \u00e9s m\u00e1r a kil\u00e1t\u00e1sba helyezett kiv\u00e9gz\u00e9s gondolat\u00e1ra is reszkettek; a Szentl\u00e9lek ereje m\u00e9gis k\u00e9pes volt egy pillanat alatt mindent megv\u00e1ltoztatni. Er\u0151tlen, f\u00e9l\u00e9nk, titkos kereszty\u00e9nekb\u0151l h\u0151sies bizonys\u00e1gtev\u0151k \u00e9s hitvall\u00f3k lettek, akik az\u00f3ta megkapt\u00e1k a gy\u0151zelmi koron\u00e1t. <\/p>\n\n\n\n
Ez az er\u0151 ma is munk\u00e1lkodik \u00e9s nyilv\u00e1nval\u00f3 lesz mindenkinek, aki k\u00e9sz befogadni. Az \u00e9n haz\u00e1m is neh\u00e9z id\u0151 el\u0151tt \u00e1ll. Milyen vigasztal\u00f3 a tudat, hogy nem kell el\u0151re \u00e9rezni er\u0151t a m\u00e1rt\u00edrhal\u00e1lra, hanem Urunk \u00e9s Megv\u00e1lt\u00f3nk ir\u00e1nti teljes bizalomban haladhatunk, tudva, hogy \u0150 minden napra annyi er\u0151t ad, amennyire sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk van. Isteni hatalommal ruh\u00e1z fel. Magasztalj\u00e1tok J\u00e9zus v\u00e9r\u00e9nek csod\u00e1s erej\u00e9t! Az \u0150 nev\u00e9ben \u00e9s Ig\u00e9j\u00e9ben hatalmas er\u0151 van. Ha ez az isteni er\u0151 bet\u00f6lt valakit, nem fog megt\u00e1ntorodni \u2013 j\u00f6jj\u00f6n, aminek j\u00f6nnie kell, ak\u00e1r sz\u00e9gyen, \u00fcld\u00f6z\u00e9s vagy hal\u00e1l \u2013, mert hite szikl\u00e1ra \u00e9p\u00fclt. P\u00e1l azt \u00edrja a r\u00f3maiaknak: Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelm\u00e9t\u0151l? Nyomor\u00fas\u00e1g, szorongattat\u00e1s, vagy \u00fcld\u00f6z\u00e9s, vagy \u00edns\u00e9g, vagy meztelens\u00e9g, vagy veszedelem, vagy fegyver-\u00e9? Amint meg van \u00edrva, hogy: te\u00e9retted gyilkoltatunk minden napon, \u00fagy tekintenek mint v\u00e1g\u00f3juhokat. <\/p>\n\n\n\n
De mindezekben felett\u00e9bb diadalmaskodunk az\u00e1ltal, aki minket szeretett.\u201d (R\u00f3m 8,35\u201337) M\u00e1s misszi\u00f3i \u00e1llom\u00e1sokr\u00f3l ugyanilyen szomor\u00fa, vagy m\u00e9g szomor\u00fabb h\u00edrek jutottak el hozz\u00e1nk. Misszion\u00e1riusoknak menek\u00fclni\u00fck kellett, s m\u00e9g a haj\u00f3r\u00f3l l\u00e1thatt\u00e1k, hogy gy\u00fclekezeti tagjaikat, akik s\u00edrva k\u00eds\u00e9rt\u00e9k \u0151ket a foly\u00f3ig, a parton agyonl\u0151tt\u00e9k. De magasan minden nyomor\u00fas\u00e1g felett ott \u00e1ll Valaki, Akinek enged\u00e9lye n\u00e9lk\u00fcl egyetlen gyilkos k\u00e9z sem mozdulhat, s Aki a maga idej\u00e9ben ki tudja mondani az isteni \u201emeg\u00e1lljt. \u00c1ldott legyen annak Neve, \u201eaki hadakat n\u00e9m\u00edt el a F\u00f6ld sz\u00e9l\u00e9ig, \u00edvet t\u00f6r, kopj\u00e1t ront, hadiszekereket \u00e9get el t\u0171zben.<\/em>\u201d (Zsolt 46,10) <\/p>\n\n\n\n
Aki kereszty\u00e9n hite miatt t\u00f6bb\u00e9 nem \u00e1rus\u00edthatott <\/strong><\/p>\n\n\n\n